Erdő Péter bíboros Rómában: Isten országa nagyobb, mint amit mi látunk

A szentmisén koncelebrált mások mellett Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke; Német László SVD nagybecskereki megyéspüspök, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) újonnan megválasztott alelnöke; Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita; valamint Tóth Tamás, az MKPK titkára is.

A szertartáson részt vett Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár.

Erdő Péter bíboros beszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. A mai evangéliumi szakasz (Mk 9,38–43.45.47–48.) nem egyetlen történet részletes elbeszélése, de nem is jól körülhatárolható példabeszéd. Inkább, Jézus különböző mondásait tartalmazza, melyek más és más időben és helyen hangzottak el.

Mégis erőteljes, szívünkig hatoló kijelentések ezek, mert megvilágítják Krisztus gondolkodását, és útmutatást adnak életünk számára.

Úgy jelenik meg bennük Jézus, mint aki teljesen eredeti és kiszámíthatatlan. Megértőbb és nagylelkűbb, mint amit mi elképzelnénk. Ugyanakkor olyan követelményeket állít elénk, amelyektől kényelmes gondolkodásunk igencsak visszariadna.

2. Először is feltűnik, hogy Krisztus közössége, mondjuk ki bátran: Egyháza nem zárható földi határok közé. János apostol elég türelmetlenül számol be a Mesternek arról, aki Jézus nevében ördögöket űz. Megtiltották neki, mert nem tartozott közösségükhöz. Jézus viszont azt válaszolja nekik: ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenünk, az velünk van. Rögtön eszünkbe jut erről egy másik jézusi mondás is, ami úgy tűnk, épp az ellenkezőjét fejezi ki: aki nincs velem, az ellenem van. (Vö. Mt 12,30) De ha meggondoljuk a két kijelentés között nincs ellentét. Amikor a Krisztushoz és az Ő evangéliumához fűződő személyes kapcsolatról van szó, ott nem lehet valaki közömbös, mert aki egyszer találkozott Krisztussal és akár csak elfordult és nem méltatta figyelemre, az ezzel elutasította őt. Ilyenkor tehát nem létezhet semlegesség.

Amikor viszont arról van szó, hogy külsőleg és formailag is egy szervezethez, egy közösséghez tarozzunk, akkor Jézus fontosabbnak tekinti az emberi viselkedés lényegi tartalmát, mint a címkét vagy az elnevezést. Ezért nem helyesli azt a szűkös gondolkodást, amely elutasítja és nem becsüli meg azokat, akik nem tartoznak a mi csoportunkhoz. Sokszor átéljük ezt a helyzetet plébániai vagy lelkiségi csoportjainkban. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy aki nem jár a mi baráti társaságunkba, kiránduló csoportunkba, különleges összejövetelünkre, az nem is igazi keresztény vagy katolikus. Pedig hát minden templomban előfordulnak emberek, akik imádkoznak, esetleg a szentmisén ott vannak, de más foglalkozásokon nem tudnak vagy nem akarnak részt venni. Lehet, hogy messziről érkeznek. Lehet, hogy a valláshoz most kezdenek félénken visszatérni. Felidézik gyermekkoruk emlékeit, és életük valamilyen fordulatának hatására szinte félve közelednek a hithez. Őket tisztelettel és szeretettel kell fogadni és nem szabad rögtön emberi közösségünk követelményeit tolakodó módon számonkérni rajtuk. Nem mondhatjuk: ha ott volt a misén, miért nem jön el az agapéra, a baráti találkozóra, a közös kirándulásra is.

Isten országa hatékonyabb és nagyobb, mint amit mi látunk. A jó mindenütt megjelenhet, a Szentlélek pedig még az egyházi közösség látható határain kívül is kifejtheti hatását.

De a Lélek ajándékát a keresztségben és a bérmálásban kapjuk meg eltörölhetetlenül, és a keresztség nyitja meg számunkra a többi szentségek ajtaját. De a Szentlélek hatásai az emberi szívekben mutatkoznak meg. Ha elfogadjuk Őt, akkor rajtunk keresztül meg tudja újítani a világot.

3. A mai vasárnapon hálát adunk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért, amely felejthetetlen eseménye volt Egyházunk történetének. Itt is megmutatkozott Jézus nagyvonalú szeretete. Mert az Eucharisztia körül különböző stílusok, lelkiségi mozgalmak, nemzetiségek gyűltek össze szép harmóniában, olyan szelíd egységben, amire még a nem katolikus keresztények is felfigyeltek. Ők is hozzájárultak ahhoz, hogy a hitbeli és a fegyelmi különbségek tiszteletben tartásával szeretetben közeledjünk egymáshoz Krisztus színe előtt. Fontos üzenet ez korunk Egyháza számára.

Nem a saját struktúráinkra kell a legtöbb figyelmet fordítanunk, hanem magára Krisztusra, aki bizalmat, erőt, derűt ajándékoz szorongástól és acsarkodástól kínzott korunk számára.

Merítsünk hát ebből a nagy találkozásból ihletet és erőt saját magunk, közösségeink, népünk és az egész világ lelki megújulása számárra. Ámen!

Fotó: Pápai Magyar Intézet

Magyar Kurír