A főpásztor hangsúlyozta: ez a béke létezik, és bennünk akar lakni. Szelíd erejével képes megvilágítani és kitágítani az emberi értelmet, ellenáll az erőszaknak és legyőzi azt. A béke nem múló állapot, hanem az örökkévalóság felé mutat: míg a rossznak azt mondjuk, hogy „elég”, addig a békének azt suttogjuk, hogy „örökre”.
Erdő Péter bíboros XIV. Leó pápa újévi üzenetét idézve rámutatott: a sötétség és a világosság közötti ellentét nem pusztán bibliai kép, hanem a jelenkor tapasztalata is. A világosság meglátása és a benne való hit azonban szükséges ahhoz, hogy az ember ne süllyedjen el a sötétségben.
A bíboros szerint a békéért imádkozni és dolgozni nagy feladat, de ebben a küzdelemben nem vagyunk egyedül. A feltámadt Krisztus békéje ma is képes áthatolni minden akadályon, és azok tanúságtételén keresztül válik láthatóvá, akik kitartanak mellette.
Homíliája végén Erdő Péter bíboros Krisztus közelségét, a személyében közénk jött békét kérte az új esztendőre mindannyiunk, Európa és az egész világ számára, a Boldogságos Szűz Mária közbenjárását kérve.
Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük:
Krisztusban Kedves Testvérek!
Újév napján azt a titkot ünnepeljük, hogy Szűz Mária valóságos Istenszülő. Ez pedig azonnal Jézus felé fordítja a tekintetünket, a betlehemi gyermek felé, akiről hisszük és valljuk, hogy fogantatásától fogva, nem csupán a Jordánban való megkeresztelése óta valóságos Isten és valóságos ember.
1. Máriát az evangéliumok Jézus anyjának nevezik (Jn 2,1; 19,25; vö. Mt 13,55). Ugyanakkor éppen Szent Lukács elbeszélésében azt olvassuk, hogy amikor Szűz Mária látogatást tesz Erzsébetnél, Erzsébet azzal a kérdéssel fogadja: „Hogyan lehetséges az, hogy az én Uramnak édesanyja jön hozzám?” (Lk 1,43) Jézus tehát emberként Mária fia, ugyanakkor a Szentháromság második személye, aki öröktől fogva van.
Az egyetlen Isten szeretetének titkában az Atyától öröktől fogva születik. Ezért vallja ünnepélyesen az efezusi egyetemes zsinat (431), hogy Mária valóságos Istenszülő[1].
2. Ezt a hitünket pedig nap mint nap megvalljuk, valahányszor az Üdvözlégy Máriát elimádkozzuk. Ott ugyanis kijelentjük: „Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most, és halálunk óráján!” Azt kérjük tehát Máriától, hogy értünk mint bűnösökért imádkozzék, hogy eszközölje ki számunkra Isten bocsánatát. Erre a bocsánatra pedig nap mint nap szükségünk van, hogy megújítsuk, hogy helyes úton megtartsuk az életünket, de különösen szükségünk van rá halálunk pillanatában, mert akkor dől el örök sorsunk. Ha tehát a bűnbocsánat isteni ajándékának elnyerésében is Szűz Máriának a segítségét kérjük, nagy és bátor dologért fohászkodunk. Miért gondoljuk azt, hogy Mária segíteni tud nekünk az isteni bocsánat elnyerésében? A választ megkapjuk az Üdvözlégy imádság most idézett szavaiból. Azért gondoljuk, mert ő Istennek szent anyja.
Ha pedig a Mindenható rábízta Jézust, a második isteni személyt, aki értünk emberré lett, akkor mi is rábízhatjuk minden gondunkat és kérésünket[2].
3. Idén Szentatyánk, XIV. Leó pápa újévi üzenetében megismétli, amit első pápai beszédében mondott a Szent Péter-bazilika erkélyéről. Békeszózatot intéz a hívőkhöz és minden jóakaratú emberhez. Kijelenti: a feltámadt Krisztus „jelenléte, ajándéka és győzelme tükröződik sok tanúságtevő kitartásában, aki által Isten műve folytatódik a világban, sőt az idők sötétségében egyre érzékelhetőbbé és fényesebbé válik”[3]. Hol látjuk ennek az egyre fényesebbé váló világosságnak a jeleit? Például abban a tényben, hogy egyes nyugati országokban, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Svédországban
egyre több felnőtt ember kéri a keresztséget, egyre több fiatal meri vállalni, hogy nyilvánosan gyakorolja hitét, hogy részt vesz a nagy közösségi szentségimádásokon, körmeneteken és imákban.
4. De Szentatyánk békeszózatában folytatja ezt a gondolatot: „A sötétség és a világosság közötti ellentét ugyanis nem pusztán bibliai kép annak a vajúdásnak a leírására, amelyből egy új világ születik: olyan tapasztalat, amely átjár és megrendít bennünket azokkal a megpróbáltatásokkal kapcsolatban, amelyekkel történelmi körülményeink között szembesülünk. A világosság meglátása és a benne való hit szükséges ahhoz, hogy ne süllyedjünk el a sötétségben. [...]
A béke létezik, bennünk akar lakni; szelíd erejével képes megvilágítani és kitágítani az értelmet, ellenáll az erőszaknak és legyőzi azt. A lélegzete az örökkévalóság: míg a rossznak azt kiáltjuk: »elég«, a békének azt suttogjuk: »örökre«.
Ebbe a távlatba vezetett be bennünket a Feltámadott. Ebben az előérzetben élnek a béke munkásai, akik mint éjjeli őrök az éjszakában a Ferenc pápa által »darabokban zajló harmadik világháborúnak« nevezett drámában is ellenállnak a sötétség fertőzésének.”[4]
5. A békéért imádkozni és dolgozni hatalmas feladatnak látszik, de ebben a küzdelemben nem vagyunk egyedül. Leó pápa bátorít minket: „Még ha bennünk és körülöttünk ellenállásba ütközik is, őrizzük meg, mint vihar által fenyegetett kis lángot”[5] a béke alapelvét, az vezesse és határozza meg döntéseinket. „Ahogyan húsvét estéjén Jézus belépett abba helyiségbe, ahol a megrettent és csüggedt tanítványok tartózkodtak, úgy hatol át ma is a feltámadt Krisztus békéje ajtókon és akadályokon a róla tanúságot tevők hangján és arcán keresztül.”[6]
Ez az az ajándék, amely lehetővé teszi, hogy ne feledkezzünk meg a jóról, hogy győztesként ismerjük fel, és hogy újra meg újra együtt azt válasszuk.
Szilárdan hisszük, hogy ebben a küzdelemben nem vagyunk egyedül. Keresztény hitünk szerint Jézusban teljesült be Mikeás próféta jövendölése, aki ugyanabban a szakaszban, ahol megjövendöli, hogy Betlehemben fog megszületni a Megváltó, kimondja azt is, hogy „Ő maga lesz a béke” (Mik 5,4). Krisztus közelségét, a személyében közénk jött békét kérjük az új esztendőben mindannyiunk, Európa és az egész világ számára. Támogassa kérésünket a boldogságos Istenszülő Szűz Mária közbenjáró szeretete! Ámen.
[1] DS 251; A Katolikus Egyház Katekizmusa, Budapest, 2002 (KEK) 495.
[2] Vö. KEK 2677.
[3] XIV. Leó pápa, Üzenet a béke 59. világnapjára, 2026. január 1.
[4] Uo.
[5] Uo.
[6] Uo.
Forrás: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Fotó: Mudrák Attila
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria


















