Erdő Péter bíboros virágvasárnap: Nem vagyunk egyedül a szenvedésben!

Az ünnepi szentmise előtt a főpásztor megáldotta a barkákat, majd az asszisztenciával a Bakócz-kápolnától a főoltárhoz vonult, ahol könyörgéssel folytatódott a szertartás. Az igeliturgia csúcspontjaként az esztergomi szeminárium növendékeinek szkólája elénekelte a passiót, Jézus Krisztus szenvedéstörténetét.

Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük:

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. A passióban végigkísértük Jézus szenvedésének az útját. Ennek az útnak a három legfőbb színhelye az Olajfák hegye, Pilátus palotája és a Kálvária. A Getszemáni kertben halálos szomorúság nehezedik az Üdvözítőre. Előre látja a rá váró szenvedést, de érzi a történelem minden bűnének a súlyát is, ahogy Szent Péter első levelében olvassuk: „Vétkeinket saját testében felvitte a keresztfára” (1Pét 2,24)[1]. A mai világ érzékeny a fizikai szenvedés iránt, de kevés figyelmet fordít az erkölcsi, a lelki szenvedésre. Márpedig Jézus vérrel verejtékezett, mégpedig itt, az Olajfák hegyén, a lelki szenvedés hatására. János evangéliuma hozzáteszi ehhez a szenvedéshez Jézus mondását: „Hiszen ezért az óráért jöttem a világra” (Jn 12,27). Tudatosan vállalja a szenvedést a világ bűneiért.

2. Pilátus előtt megjelenik a megostorozott, tövissel megkoronázott, félholtra kínzott és igazságtalanul elítélt Krisztus alakja. Ez már a szörnyű fizikai szenvedés ideje is. A római korbács letépte a húst a testről, sokan már ebbe belehaltak.

Jézus tehát közösséget vállal a fizikai és lelki kínokat szenvedő emberrel, minden idők minden szenvedő emberével. Minden nyomorúsággal, amit nekünk a természet vagy a másik ember okoz. Nem vagyunk egyedül a szenvedésben!

3. A Golgotán, ahol ma a Szent Sír bazilika emelkedik, Jézus meghal a világ bűneiért. Engesztelésül áldozza az életét. Isten megrendítő titka ez. Egyszerre mutatja meg a bűn szörnyűségét és Isten irgalmasságát. Ma hajlamosak vagyunk félvállról venni a bűnt. Megfeledkezünk arról, hogy a világban, a másik emberben, az élethelyzetekben Isten akarata tükröződik, Isten parancsa, Isten felszólítása vesz körül minket. Ennek legáltalánosabb szintjét szokás természetjognak, természetes erkölcsi törvénynek is nevezni. Ma éppen az az aggasztó, hogy sokan azt gondolják, hogy elegendő, ha az ember maga talál ki úgynevezett alapjogokat, esetleg sűrűn meg is változtatja azokat és abból vezeti le a közösségi élet minden szabályát. Ez lényegében a legnagyobb kísértés, mert megfeledkezik a világ objektív valóságáról és Isten helyébe az embert állítja. Ha Isten akaratát, Isten törvényét elutasítjuk, ha nem akarunk hallgatni rá, az pusztulás már itt a földön is. Pusztulása a környezetünknek, pusztulása a saját lelki és fizikai életünknek: rabság és boldogtalanság. De

a kereszt titka nemcsak a bűn szörnyűségét mutatja meg, hanem Isten végtelen irgalmasságát is. Ő maga vállalja értünk a keresztet.

4. De ez az irgalmasság személyes, egyéni módon is megmutatkozik, éppen a kereszten. A jobb lator már nem káromolja a szenvedő Üdvözítőt, hanem együttérez vele. A saját bűnét pedig elismeri. Jézus a kereszten haldokolva már megtéríti a mellette szenvedő elítéltet, és szava is van a bűnbánó latorhoz: „Még ma velem leszel a Paradicsomban”. Jézus tudja, hogy milyen szörnyű elhagyatottságot és reménytelenséget él át a kereszten vergődő halálra ítélt ember, hiszen ő maga is épp ezt szenvedi. Ezért van szava a személyes vigasztalásra: „Még ma velem leszel a Paradicsomban” – az elfogadás, a reménység szava a haldokló elítélthez.

5. „Még ma velem leszel a Paradicsomban” – ez a reménység szava hozzánk is. Nem csak az idők végén, az utolsó ítéletkor várhatjuk a feltámadást, de ha megbánjuk bűneinket és elnyerjük Isten bocsánatát, ha ideig tartó büntetéssel nem tartozunk, ha szentül halunk meg, akkor azonnal eljuthatunk az örök boldogságra. Ezért tisztelhetjük már most a szenteket! Ezért kérhetjük pártfogásukat!

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk, mert szent kereszted által megváltottad a világot! Ámen.

Szöveg: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye/Zsuffa Tünde

Fotó: Mudrák Attila

Videó: Kardinális/YouTube

Magyar Kurír