Erdő Péter életrajza

Erdő Péter esztergom-budapesti érsek, Magyarország prímása hatgyermekes értelmiségi családban, 1952. június 25-én látta meg a napvilágot Budapesten, Dr. Erdő Sándor és Kiss Mária elsőszülötteként. Középiskolai tanulmányait a budapesti Piarista Gimnáziumban végezte. Egy évig az esztergomi Érseki Papnevelő Intézetben, majd a budapesti Központi Szemináriumban készült papi hivatására; illetve folytatta teológiai tanulmányait előbb az esztergomi Érseki Hittudományi Főiskolán, majd a Pázmány Péter által 1635-ben alapított egyetem Hittudományi Karának 1950-től jogutód intézményében, amely ekkor a Római Katolikus Hittudományi Akadémia nevet viselte és jogállásában pápai teológiai fakultás volt.

Papszentelése Budapesten, 1975. június 18-án történt. 1975-1977 között Dorogon működött kápláni beosztásban, s 1976-ban a Hittudományi Akadémián summa cum laude eredménnyel teológiai doktorátust (PhD) tett. 1977-től 1980-ig Rómában a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasaként a Pontificia Universitá Lateranense Utriusque Iuris Intézetében kánonjogi tanulmányokat folytatott, s azok befejezéseként 1980-ban kánonjogi doktorátust (PhD) szerzett.
1980-1986 között az esztergomi Érseki Hittudományi Főiskola teológiai tanára volt, 1983-ban a budapesti Hittudományi Akadémián teológiából habilitált. 1986-tól 1988-ig a római Pontificia Universitá Gregoriana megbízott, majd 1988-tól 2002-ig meghívott egyetemi tanára. 1987-ben a római Pápai Magyar Intézet megbízott rektora. Az időközben alapítója nevét fölvett Pázmány Péter Hittudományi Akadémia (1993-tól Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Hittudományi Kar) tanszékvezető tanáraként ténykedett 1988-tól 2002-ig, 1996-1998-ig annak dékánja. 1998-tól 2003-ig ellátta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektori tisztségét; 1996-tól 2003-ig az egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézetének elnöke volt.

Két alkalommal (1995, 1996) a University of California ösztöndíjas kutatója, 1994-1995-ben az Esztergomi Érseki Bíróság helynöke, 1994-1998 között püspöki helynök az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében, s vendégprofesszor: Pontificia Universidad Católica Argentína (Buenos Aires, 1996), Pontificia Universitá Lateranense (Róma, 1997).

1990-ben pápai prelátussá nevezték ki, majd 1994-ben apostoli protonotárius lett. II. János Pál pápa 1999. november 5-én Puppi címzetes püspökévé, egyben a Székesfehérvári Egyházmegye segédpüspökévé nevezte ki, majd a Szentatya 2000. január 6-án a római Szent Péter bazilikában püspökké szentelte. Segédpüspöki tisztségét 2000. január 11-től 2002. december 7-ig töltötte be.
1986-tól a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Egyházjogi Bizottságának titkára, 1999-től elnöke. Az Apostoli Szentszék alábbi központi hatóságainak tanácsosa: Katolikus Nevelés Kongregációja, Apostoli Signatura Legfőbb Bírósága, Pápai Törvénymagyarázó Tanács, A Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációja, Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció.

A Consociatio Internationalis Studio Iuris Canonici Promovendo (Róma), a Stephan Kuttner Institute of Medieval Canon Law (München) és az Associatio Winfried Schulz (Berlin), valamint a Fédération des Universités Catholiques Européennes (FUCE, Paris-Barcelona) és a Magyar Rektori Konferencia elnökségi tagja. 1990 és 2001 között tagja volt több állami felsóoktatási kuratóriumnak és testületnek, így a Felsőoktatási és Tudományos Tanácsnak (FTT, Budapest). Részt vett a vallásszabadsággal és az Egyházzal kapcsolatos számos állami törvény előkészítésében a Katolikus Egyház képviselőjeként, valamint az egyházi delegáció tagjaként Magyarország és a Szentszék között több megállapodás előkészítésében. 2001-tól az European Academy of Sciences and Arts (Salzburg) tagja.

Mindeközben tekintélyes tudományos irodalmi tevékenységet fejtett ki, melynek gyümölcse 200 szaktanulmány és 20 könyv az egyházjog és a középkori kánonjogtörténet köréből. Ennek főbb kötetei: Az Ókeresztény kor egyházfegyelme, Budapest 1983; Az Egyházi Törvénykönyv, Budapest 1986, 20014; L'ufficio del primate nella canonistica da Graziano ad Uguccione da Pisa, Roma 1986; Introductio in historiam scientiae canonicae, Roma 1990 (spanyolul: Buenos Aires 1993), bővített kiadás olaszul: Roma 1999 (ennek angol és német fordítása sajtó alatt); Egyházjog, Budapest 1992; Egyházi alkotmányjog, Budapest 1993, 19962 (ukránul: Lviv 1998); Egyház és vallás a mai magyar jogban (Schanda Balázzsal) Budapest 1994; Az egyházjog teológiája, Budapest 1995 (olaszul: Torino 1996, németül: Münster 1999, spanyolul: Budapest 2002); Bonn-Budapest. Kanonistische Erträge einer Zusammenarbeit (szerkesztő), Würzburg 1997; Az egyházjog forrásai. Történeti bevezetés, Budapest 1998 (németül: 2002); Egyházjog a középkori Magyarországon, Budapest 2001.

Munkásságát kiegészíti több folyóirat és sorozat alapítása, elindítása, főszerkesztése (Folia theologica, Folia canonica, Kánonjog, 1996-98: Teológia; Studia Theólogica Budapestinensia, Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici, Pázmány Könyvek). Szerkesztőségi vagy tudományos bizottsági tag a következő folyóiratoknál, illetve sorozatoknál: Communio. Nemzetközi katolikus folyóirat (Budapest); Revista Espanola de Derecho Canónico (Salamanca), Magyar Felsőoktatás (Budapest); Bulletin of Medieval Canon Law (München-Róma); Amateca Teológiai Kézikönyv Sorozat (Milano, magyar kiadás: Szeged).

E nagyívű tudományos munkásság honorálásaként a következő díjakban, illetve kitüntetésekben részesült: Institut Catholique de Paris díszdoktorátus (1996); Stephanus díj, Budapest (1997); a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (1998); Galileo Galilei díj, Pisa (1999); Kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem díszdoktorátus (2001).

II. János Pál pápa 2002. december 7-i kelettel áthelyezte az Esztergom-Budapesti Metropolitai székre, kinevezvén őt esztergom-budapesti érsekké, Magyarország prímásává. Az új prímás, Esztergom 82. érseke székfoglalóját 2003. január 11-én tartotta az esztergomi bazilikafőszékesegyházban, február 2-án pedig a budapesti Szent István bazilika társszékesegyházban találkozott a fővárosi hívekkel. II. János Pál pápa 2003. szeptember 28-án kinevezte a bíborosi testület tagjává. 2003. október 10-én megvédte a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet.