Erdő Péter Esztergomban mutatott be szentmisét hamvazószerdán

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Az idei nagyböjt kezdetén különös figyelemmel hallgatunk Szentatyánk nagyböjti üzenetére. Ez a bűnbánati időszak ugyanis most az irgalmasság évének keretébe illeszkedik. Ferenc pápa megadta ennek az üzenetnek a témáját is egy krisztusi mondás formájában: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot” (Mt 9,13).

Az emberiség és az egyes ember életének alapvető ténye Isten irgalmasságának megtapasztalása. Hiszen az ő ajándéka maga a teremtés, az ő ajándéka a kinyilatkoztatás, a szövetségkötés és a megbocsátás minden emberi hűtlenség után. „A szeretetnek ez a drámája a megtestesült Fiúban éri el csúcspontját. Őáltala Isten határtalan irgalma árad ki egészen addig a pontig, amíg ’megtestesült irgalmassággá’ válik” (Misericordiae Vultus, 8). Istennek tartozunk mindennel. Ajándékba kaptuk az életünket, az egészségünket, az emberi mivoltunkat, minden örömet és jót, amit megtapasztalhattunk. Isten ajándéka számunkra a minket körülvevő világ, az emberi kultúra, minden szép és jó, amit Istentől a többi ember közvetítésével kaptunk.

Ennek az irgalmasságnak, ennek az ajándékozó szeretetnek a színe előtt nem lehet más magatartásunk, mint a teljes odaadás. Ezért mondja Jézus főparancsnak, és ezért kapcsolja össze a két ószövetségi aranyszabályt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Istennek tartozunk tehát minden gondolatunkkal, minden lehetőségünkkel, minden vagyonunkkal. De hogyan ajándékozhatjuk meg őt? Neki nincs szüksége a mi segítségünkre. De emberi hasonlattal élve örül, szívből örül, ha mi személyesen hozzáfordulunk, ha imádjuk, ha hálát adunk neki, szóval ha imádkozunk. És örül, ha a kedvéért lemondunk olyan javakról, amelyek nekünk is kedvesek, ha böjtölünk és önmegtagadást végzünk. Nem értelmetlen önsanyargatás ez, hanem a szeretetnek ugyanolyan spontán, ősi gesztusa, mint amikor a kisgyerek csokoládét kap és kettétöri, és azt mondja: a felét odaadom a Jézuskának. Isten felé irányuló szeretetünk minden gesztusa ilyen végtelenül gyerekes a Mindenható elemi valóságához képest. De maga Jézus mondta: „Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket!”

A harmadik nagy cselekedete a bűnbánatnak, amiről a mai evangéliumban hallottunk, a segítő szeretet. Ezzel is Istennek tartozunk, embertársainkon keresztül is viszontszeretjük őt. Hiszen Jézus maga tanítja: amit egynek tesztek a legkisebbek közül, nekem teszitek.

2. A segítő embertársi szeretetnek pedig ősi hagyománya van az Ó- és Újszövetségben. Ennek alapján állította össze az Egyház az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek jegyzékét. Az idén nagyböjtben különösen is gondoljunk arra, hogy az irgalmasság testi és lelki cselekedetei nem választhatók el egymástól. Tűzzünk magunk elé konkrét feladatokat a rászorulók megsegítésére! Enni adni az éhezőknek, látogatni a betegeket és az időseket, vigasztalni a szomorúakat, tanítani a tudatlanokat, jó tanácsot adni a keresőknek, tisztességgel eltemetni az elhunytakat, imádkozni élőkért és holtakért. Újra és újra elmélkedjük át ezeket a feladatokat, készítsünk konkrét tervet a magunk számára (vö. Misericordiae Vultus, 15)!

3. Ferenc pápa idei nagyböjti üzenetében (1. pont) Szűz Máriát állítja példaképül. Ő méhébe fogadta az evangéliumot. Az irgalmas jóság pedig a prófétai hagyományban éppen ezzel az anyai magatartással kapcsolatos, valamint azzal a nagylelkű, elkötelezett jósággal, mely a szülői kapcsolatokat jellemzi (uo.). Ezért tiszteli Egyházunk ősidők óta az Irgalmasság Anyját. A Szent Szűz kiváló tulajdonságai közül számunkra a legvonzóbbak azok, amelyek ránk vonatkoznak (vö. Szent Bernát, Sermo 4, De assumptione). És ezek közül a ránk vonatkozó tulajdonságok közül is azok a legkedvesebbek, amelyek a nyomorúságunkat enyhítik. Mert azokat a kiválóságokat, amelyek Szűzanyánkban felragyognak, de hozzánk nem hatolnak el, csak dicsérhetjük és csodálhatjuk. Azokat, amelyek különleges isteni kegyelem folytán készítik utunkat a mennyei boldogság felé, csak tétova tisztelettel próbálhatjuk követni, hiszen úgy érezhetjük, hogy ezekre mi nem tarthatunk igényt, mert ezek csak a különlegesen emelkedett, kiválasztott lelkek ajándékai. Ami azonban az irgalmasságot illeti, az mindannyiunkat megérint, mert mindannyiunkat körülvesz valamilyen nyomorúság. Isten megkönyörült az emberiségen, ezért öltött testet. Szűz Mária tehát ennek az isteni irgalomnak a csodálatos eszköze és munkatársa volt. De Jézus életében is látjuk Szűz Mária irgalmas szeretetét. A kánai menyegzőn Mária könyörül meg a zavarba került vőlegényen. Az ő közbenjárására teszi Jézus első csodáját. Mária ott áll a kereszt alatt is. A szenvedő Krisztus még ekkor is mások nyomorúságára gondol. Átérzi, hogy tanítványai, köztük a fiatal Szent János, most magukra maradnak. Ezért Jánost rábízza édesanyjára, és azt mondja: „Íme, a te anyád”. János személyében mindannyiunkat Szűz Mária irgalmas szeretetére bíz. Mária a szomorúak vigasztalója, a betegek gyógyítója, a bűnösök menedéke. Ő a kegyes és irgalmas Szűz. Ő a keresztények segítsége. Ő az Egyház édesanyja. És ő a Magyarok Nagyasszonya is. Ez a cím is irgalmas szeretetére és pártfogására utal, amelyet a történelem során annyiszor megtapasztaltunk és amelyre ma is nagy szükségünk van.

Kövessük hát az idei nagyböjtben Szűz Mária példáját! Segítő szeretetünkkel közvetítsük Isten irgalmát az emberek felé! Kérjük az irgalmas Szűz közbenjárását magunk és az egész világ számára! Amen.

***

A homíliát követően a főpásztor elvégezte a hamvazás nagyböjt kezdetét jelző szertartását.


A szentmise záró áldása után az egybegyűltek Erdő Péter bíboros vezetésével kérték Boldog Meszlényi Zoltán közbenjárását a vértanú püspök ereklyéjét tartalmazó mellékoltárnál.

Fotó: Tóth János

Magyar Kurír