Szent István vértanú telve volt kegyelemmel és erővel, semmilyen okoskodással nem tudták legyőzni az ő tanítását – fogalmazott homíliájában Erdő Péter bíboros, prímás. – István meglátta a keresztre feszített és feltámadt Jézusban a Megváltót. Megvilágosodott előtte a Szentírás értelme, és tisztán megértette, hogy e nagyszerű valóság fényében mit kell az embernek tennie – mondta a hallássérült hívekhez fordulva a főpásztor.
Szent István személyében a bölcsesség mellett megjelent a szelíd erő: hiszen nem bosszúért kiáltott, hanem imádkozott azokért is, akik megkövezték – hívta fel a figyelmet szentbeszédében a bíboros.
A karácsony előtti ajándékosztásokat felidézve arról is beszélt, hogy a megajándékozott gyerekek némelyike saját rajzot adott viszonzásként, ukrajnai menekült gyerekek pedig megtanulták magyarul megköszönni a csomagokat, ezzel téve tanúságot arról, hogy „a saját állapotukat Krisztus igazi tanítványaként hordozzák, hogy nehéz helyzetükben is tudnak szeretetet adni. Kérdezzük meg magunktól, hogy mi mivel tudunk tanúságot tenni erről a nagy szeretetről, hogyan tudunk a saját helyzetünkben békesség, öröm és áldás hordozói lenni mások számára” – buzdította a híveket Erdő Péter.
Erdő Péter bíboros, prímás homíliáját teljes terjedelmében közöljük.
Kedves Hallássérült Testvéreim! Krisztusban Kedves Testvérek!
Karácsony második napja van. Ma az Egyház Szent István első vértanút ünnepli. Miért következik a betlehemi születés békés jelenete után mindjárt az első vértanú szenvedése? Mert Isten eljött a világba. Vállalta az emberi sorsot, minket pedig arra hív, hogy Jézus követői és tanúi legyünk abban a helyzetben, ahová minket állított az élet. Hogyan tudunk mi mai emberként, vagy akár hallássérültként Krisztus hatékony tanúi lenni? A saját életében erre adott példát Szent István, akit diakónusnak is nevezünk és első vértanúként tisztelünk.
Isten soha nem hagyta magára népét. Már az Ószövetségben is küldött prófétákat és erős, bátor szívű embereket, akik fel merték emelni a szavukat a gonoszság ellen, és nyíltan megmutatták a népnek Isten akaratát. Izaiás próféta (Iz 6,8) vállalkozott erre a küldetésre, de előbb Istennek meg kellett tisztítania őt. Ezekiel prófétának pedig (Ez 3,9) Isten azt ígérte, hogy úgy megkeményíti homlokát, mint a gyémántot, és semmilyen támadás nem fog erőt venni rajta. De ugyanígy különleges erőt adott Sámsonnak vagy Dávid királynak, hogy megmenthessék az ellenségtől a választott népet.
Szent István vértanú fizikai erejéről, keménységéről semmit sem szól a Szentírás. Hanem megjegyzi, hogy
telve volt kegyelemmel és erővel. Olyannyira, hogy semmilyen okoskodással nem tudták legyőzni az ő tanítását (ApCsel 6,8).
Ez tehát nem fizikai erő volt, nem is evilági hatalom, hanem Isten lelki ajándéka. Nem emberi okosság, hanem Istentől kapott bölcsesség. István meglátta a keresztre feszített és feltámadt Jézusban a Megváltót.
Megvilágosodott előtte a Szentírás értelme és tisztán megértette, hogy ennek a nagyszerű valóságnak a fényében mit kell az embernek tennie. Meg kell bánni bűneinket, új életet kell kezdenünk, és Krisztus követőiként kell járnunk az élet útját. Tehát az igazi bölcs nem az, aki sok mindent tud. Az igazán bölcs az, aki tudja, mitévő legyen.
Mivel Szent István bölcsességének hallgatói nem tudtak ellenállni, akik nem akarták követni őt, azok meggyőző érvek híján erőszakhoz folyamodtak. És itt mutatkozott meg igazán a másik ajándék, amit Szent István a Lélektől kapott. A bölcsesség mellett ekkor jelent meg személyében a szelíd erő, hiszen nem bosszúért kiáltott, hanem azokért is imádkozott, akik megkövezték (ApCsel 7,60).
Szent István titokzatos ereje tehát jóságában rejlett.
Ő megértette, hogy mit jelent Jézust követni. Hiszen Krisztus is így fohászkodott: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23,34). Ez a magatartás örökítette meg emlékét, ez mutatta meg, hogy erősebb, mint üldözői.
A mi életünkben is van alkalom arra, hogy tanúságot tegyünk Jézusról. Mi is megkapjuk a hit világosságát és a Szentlélek ajándékait. Sokszor van úgy, hogy a másnak segítő, mással jót cselekvő ember nagylelkű szeretetével tanúságot tud tenni Krisztusról. De az is előfordul, hogy aki a segítséget kapja, úgy tudja azt fogadni, hogy ezzel válik Krisztus örömhírének eszközévé a többiek számára.
Karácsony előtt csomagokat osztottunk rászoruló gyerekeknek. Sokan közülük áldott karácsonyt kívántak, pedig még beszélni is nehezen tudtak. Olyan is volt, aki kis rajzot, festményt készített, és azt adta át viszonzásképpen az ajándékért. Ukrajnai menekült gyerekek, akik nem tudtak magyarul, megtanulták a mi nyelvünkön, hogy „köszönöm szépen”. Kifejezték, hogy ők is imádkoznak értem. Ezzel tettek tanúságot arról, hogy a saját állapotukat Krisztus igazi tanítványaként hordozzák, hogy nehéz helyzetükben is tudnak szeretetet adni.
Kérdezzük meg magunktól, hogy mi mivel tudunk tanúságot tenni erről a nagy szeretetről, hogyan tudunk a saját helyzetünkben békesség, öröm és áldás hordozói lenni mások számára.
Ehhez adjon mindannyiunknak bölcsességet és erőt a betlehemi gyermek, akinek születését most ünnepeljük. Ámen.
Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Fotó: Prófusz Ádám
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria