Erdő Péter hamvazószerdán: Nem csak a nagy gonosz tettek bűnök, hanem életünk eltékozlása is

Hamvazószerda van. Ma kezdődik a nagyböjt bűnbánati ideje.

1. Hálát adunk Istennek, hogy ezt a napot ma ismét együtt ünnepelhetjük egyházmegyénk főtemplomában. Tavaly ilyenkor egy pap testvérünket kellett megkérnem, hogy vezesse a szertartást, mert betegségem miatt nem tudtam vállalni a liturgiát. Aztán jöttek a hírek a járványról. Következett a nyilvános istentiszteletek felfüggesztése, majd az óvatos újrakezdés és az őszi meg a téli bizonytalanság. Itt vagyunk hát ismét a nagyböjt kezdetén.

Nem múlt el még minden megpróbáltatás, de az egyházi év ritmusa és a liturgia misztériumai belehelyezik sorsunkat Isten üdvözítő tervének tágabb összefüggésébe.

2. A nagyböjt a megtérés ideje. A hamu, amit ma fejünkre hintünk, emberi mulandóságunkra emlékeztet. Használatát a legtöbb régi vallásban megfigyelhetjük. Az Ószövetség régi görög fordítása, a Hetvenes fordítás a por és a hamu kifejezéseket egymással felváltva alkalmazza. Mielőtt pedig a mai napon meghamvazzuk a hívőket, a liturgia egyik változata szerint ezeket a szavakat mondjuk: emlékezzél ember, hogy porból vagy és porrá leszel. A Teremtés könyvében azt olvassuk, hogy Isten az embert a föld porából alkotta. Ha szellemünk csillogása több is a puszta anyagnál, ha örök életre szóló hivatásunk a materiális világ fölé emel is minket,

nem feledkezhetünk meg róla, hogy ennek a világnak az anyagából vagyunk, bár lelkünket Isten közvetlenül teremtette.

Testünk a minket körülvevő anyagvilágból táplálkozik, annak erőterében él és mozog: bensőséges közösségben vagyunk az anyagi világgal. Az élőlényekkel, sőt a vízzel és a levegővel, a tengerpart fövenyével, egyszóval a föld porával is.

3. De az Ószövetség könyvei a bűnös szívét hasonlítják a hamuhoz. A Bölcsesség könyve szerint a bűnösnek hamu a szíve és élete nyomorultabb a pornál (Bölcs 15,10). A hamu és a por tehát a mulandóság, a hiábavalóság és az értéktelen dolgokra fecsérelt élet, szóval a bűn jelképe.

Vegyük észre, testvérek, hogy nem csak a nagy gonosz tettek számítanak bűnnek, hanem életünk eltékozlása is.

Ez pedig általában úgy történik, hogy észre sem vesszük. Fontos tehát, hogy megvizsgáljuk lelkiismeretünket és ne csak azt kérdezzük magunktól, hogy milyen nagy bűnt követtünk el, hanem azt is, hogy

milyen jót tettünk, milyen értéket sikerült megvalósítanunk, mert ha értéket nem találunk, ez gyakran a mulasztás és az elfecsérelt lehetőségek jele.

Ha pedig a bűnös ember megvallja vétkét, akkor éppen azt vallja meg, hogy csak por és hamu (Ter 18,27). Ábrahám mondja: „vettem magamnak a bátorságot, hogy beszéljek urammal, pedig csak por és hamu vagyok”. Ábrahámnak ezek a szavai útközben hangzanak el, amikor alkudozik az Úrral, hogy néhány igaz kedvéért irgalmazzon Szodomának és Gomorának.

Az isteni irgalmasság kérése saját bűnösségünk megvallásával kezdődik, annak a szomorúságnak a kifejezésével, hogy bűnünk miatt szerencsétlenek vagyunk.

A legszélsőségesebb kifejezése a bűnbánatnak az ősi időkben a gyász jelképeivel történt: „Sion leánya, öltözz szőrruhába, hints hamut magadra, ölts gyászt” (Jer 6,26). Amikor tehát hamut szórunk magunkra, nyilvánosan megvalljuk bűnös voltunkat, az élettelen anyag nyelvén fejezzük ki, hogy bűnösnek, hitványnak ismerjük el magunkat Isten előtt. Ezzel is kérjük irgalmát.

4. Isten azonban nem szégyenkezik gyöngeségünk miatt. Ellenkezőleg, szereti, hogy por és hamu vagyunk – hiszen ő formált a föld porából – és meg akar szabadítani, magához akar emelni minket. Jézus szavai az evangéliumban arra szólítanak fel minket, hogy éljük meg nagylelkűen belé vetett hitünket.

Ne méricskéljük a külső tettek és gesztusok számát, ne az emberek, ne a közvélemény megítéléséhez igazítsuk viselkedésünket, hanem szívből forduljunk hozzá. Jézus evangéliuma nem törli el a törvényt, hanem beteljesíti.

És a törvény akkor teljesedik be, ha a szívünkbe írjuk. Az imádság, a böjt és a szegények javára szóló adományok kifejezik, hogy visszatérünk az Úrhoz, levetjük magabiztosságunkat, hogy szívből keressük Istent és hallgatjuk tanítását.

5. A most kezdődő bűnbánati idő mintegy törést jelent hétköznapi életünk úgynevezett normális idejéhez képest. Arra szolgál, hogy újra megtaláljuk a szívünket azáltal, hogy hűségesen és figyelemmel hallgatjuk Isten szavát. Csak így tanulhatjuk meg Krisztust követni szenvedése és feltámadása útján.

Ilyen lélekkel járjuk az idén a nagyböjti készület útját: elismerve bűneinket, gyászolva életünkből mindazt, amit értéktelen dolgokra fordítottunk, elfogadva és kiárasztva környezetünkre Isten irgalmas szeretetét. Ámen.

* * *

A homíliát követően Erdő Péter bíboros megáldotta a hamut, majd pedig elvégezte a hamvazás szertartását.

Fotó: Mudrák Attila

Magyar Kurír