Erdő Péter húsvét vigíliáján: A szeretetben nincs félelem

Erdő Péter bíboros által vezetett húsvéti vigília a bazilika lépcsőinél vette kezdetét a tűzszentelés szertartásával. Miután a főpásztor megáldotta a tüzet, az arról vett lánggal meggyújtották a húsvéti gyertyát, amely a halott Jézust szimbolizálja. A gyertya élettelen testét megeleveníti az új tűz – ezzel a liturgia a föltámadás pillanatát jeleníti meg.

A húsvéti gyertya fénye maga is Jézus Krisztust jelzi, s feltámadását, mely belevilágít a templom sötétjébe, de egyúttal a világ sötétjébe is, hogy új reményt adjon.

Miután a bazilikában a húsvéti gyertyáról szétosztották Krisztus világosságát, meggyúltak a fények, felcsendült a húsvéti örömének, az Exultet, mely rávilágít, hogy a gyertya fénye miként szimbolizálja a feltámadást és a megváltást.

A húsvéti örömének elhangzása után kezdetét vette az igeliturgia, felhangzott a Glória, Isten dicsőítése, és „visszatértek a harangok Rómából”, felszólítva a hívőket Krisztus halálon való győzelmének ünneplésére. A szentleckét követően újból alleluját énekeltek a hívek, ezzel is kifejezték Isten népének ujjongó örömét.

Erdő Péter bíboros a homíliájában kiemelte: A szeretet erősebb, mint a halál. Krisztus iránti szeretetünk minket is arra kötelez, hogy minden látszólagos kudarc ellenére, ki kell tartanunk a Krisztus iránti szeretetben és egymás testvéri szeretetében. Erre a hűséges szeretetre válaszol a feltámadás nagyszerű eseménye, mert az asszonyok nem a halott Krisztust találják a sírban, hanem a Föltámadott örömhírével találkoznak.

Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük:

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Amikor a kenetet hozó asszonyok húsvét hajnalán beléptek Krisztus sírjába, egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak jobb felől. Megrémültek, de az ifjú megnyugtatta őket: ne féljetek – mondta. Ti a keresztre feszített Názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt!

2. Az asszonyok úgy indultak a sírhoz, hogy egy halottnak adják meg a végső tisztességet. Nem a Feltámadottba vetett hit indította őket húsvét hajnalán, hanem a halott Krisztus iránti mérhetetlen szeretet. A szeretet erősebb, mint a halál – olvassuk az Énekek énekében. Krisztus iránti szeretetünk minket is arra kötelez, hogy minden látszólagos kudarc ellenére, a hívő közösség minden szenvedése, megpróbáltatása, vagy akár a történelem olyan körülményei ellenére, amelyek azt sugallják, hogy fogyatkozóban vagyunk, hogy az emberek körében csökken a hit, hogy a keresztényeket kudarcok és üldöztetések érik szerte a világon, ki kell tartanunk a Krisztus iránti szeretetben és egymás testvéri szeretetében.

Erre a hűséges szeretetre válaszol meg elemi erővel a feltámadás nagyszerű eseménye, mert az asszonyok nem a halott Krisztust találják a sírban, hanem a Föltámadott örömhírével találkoznak. Az angyal hirdeti nekik, akit a sírkamra jobb oldalán pillantanak meg.

3. Jobb oldalon, ami az életet jelenti, az üdvösséget jelenti, hiszen maga Jézus mondja el az utolsó ítéletről szóló beszédében, hogy az igazakat majd a jobbjára állítja. Ők lesznek azok, akik bemennek az örök életre. Tehát az angyal az örök életet hirdeti meg a sírhoz érkező asszonyoknak. Ennek az örök életnek pedig, a mi örök életünknek Krisztus feltámadása a garanciája és az első bizonyossága. Mert ha ő, aki valóságos ember volt, feltámadt a halálból, akkor mi is feltámadhatunk. Az angyal azért jött, hogy az örök életet hirdesse. Krisztus örök életét és a mi örök életünket.

4. Fehér ruhában, ragyogó öltözékben jelent meg az angyal, mert örömhírt hirdetett. Az öröm színe pedig a fehér, az ünnepség fényét emeli a ragyogó fehér ruha.
Ilyen ünnep Krisztus feltámadása, ezért mondja az angyal az asszonyoknak: ne féljetek!

Nincs mitől félniük, hiszen a szeretet hozta őket Krisztus sírjához. A szeretet pedig erősebb, mint a halál. A szeretetben nincs félelem. Ezért hát az üres sír az öröm, a bátorság és a szeretet ünnepe.

5. Az angyal azt kérdezi: A Názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek? Jöhet-e valami jó Názáretből – kérdezték hajdan a farizeusok, Jézus ellenfelei. Lehet-e messiás az, akit keresztre feszítettek? És mégis, a feltámadás igazolja, hogy a názáretinek nevezett Jézus, a megfeszített mégis a győztes, mégis a szabadító messiás. Megvált minket, nem a földi élet rabságából. Nem a nélkülözéstől vagy az evilági veszélyektől szabadít meg, hanem az örök haláltól. Isten felülmúlja az emberi várakozásokat. Nagyobb örömet ad szívünkbe, mintha búzában és borban bővelkednénk.

Szem nem látta, fül nem hallotta, boldogságot hoz már most az életünkbe. Krisztus feltámadása a mi örök üdvösségünk ígérete.

Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt. Ámen.

*

A szentbeszédet követően Erdő Péter megáldotta a keresztvizet, megkeresztelt két felnőttet, majd kiszolgáltatta nekik a bérmálás szentségét. A jelenlévő hívek pedig megújították keresztségi fogadalmaikat.

Húsvét vigíliájának szertartása a feltámadási körmenettel zárult a bazilika körül.

Forrás: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Csapó József

Magyar Kurír