Erdő Péter a KÉSZ kongresszusán: a kereszténység Európa öröksége, amellyel gazdálkodnia kell

Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke nyitó beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország a történelem során a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védőbástyája volt. Minden időben, így ma is csak úgy állhatunk helyt, ha ezt a bástyát a keresztény értékekre építjük. Napjainkban az a feladata a kormányzatnak, hogy meggyőzze a nyugati vezetőket e védelem szükségességéről.

Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek Reform és hűség címmel tartott előadást, melynek szövegét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

Tisztelt ünnepi ülés!

1. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége joggal választotta a mai kongresszus témájául a következő állítást, vagy kérdést: „Magyarok a keresztény Európában”. A keresztény Európa fogalmáról szeretnék röviden szólni és arról, hogy létező valóság-e mindez napjainkban.

A magyarság viszonylag rövid idő alatt a földrajzi Európa délkeleti pereméről a Kárpát-medencébe vándorolt. Hatvan év kalandozás és háborúskodás után, azt követően, hogy 955-ben a magyarok elveszítették a csatát a Lech mezején, majd néhány évvel később Bizánc is megtagadta az adófizetést a magyaroknak, a nép életformája megváltozott. 972-ban Géza fejedelem és közvetlen környezete megkeresztelkedett, megindult a nyugati térítés, mégpedig a Sankt Gallen-i szerzetesből lett missziós püspök, Brúnó vezetésével, aki ehhez a munkához német császári megbízatással is rendelkezett. Később Szent Adalbert prágai püspök és szláv szerzetestársai folytatták a térítő munkát a magyarok között. Szent István pedig, szoros együttműködésben III. Ottóval, a fiatal német-római császárral, II. Szilveszter pápával, aki korábban Ottó nevelője volt és csak császári segítséggel tudott az Örök Városban tartózkodni, kiépítette a magyar állam és egyház teljes szervezetét. Hosszú és alkotó uralkodása után azonban az ország polgárháborúba süllyedt, Orseolo Péter a német segítség kedvéért még a császár hűbéruralmát is elismerte, Aba Sámuel pedig katonai vereséget szenvedett. Ezek után tört ki a pogánylázadás, amely általános gyűlölettel fordult a papok és az idegenek felé. Ezután pedig a közrendet I. András királynak kellett megteremtenie, aki a Kijevből magával hozott orosz katonaság segítségével – amint a régi szerzők mondják – helyreállította a kereszténységet.

2. Ha ezek alapján ítélnénk meg a dolgot, akkor a kereszténység úgy jelenne meg, mint az állam és a társadalom megszervezésének rendszere. Valójában azonban ennél sokkal többről van szó. Arról a nagyon konkrét világvallásról, amely a Názáreti Jézus személyére megy vissza és az ő követőinek közösségét teremti meg. A kultúrának mindig szüksége van valamilyen világnézetre, valamilyen rendező elvre, amely a közösség életét megszervezi. Európában a kereszténység ilyen rendező erőnek is bizonyult. A régi időkhöz képest, amikor a politikai hatalom birtokosai szinte mindnyájan vallásos emberek voltak és a vallás a közélettel hivatalosan is összekapcsolódott, a mai Európa gyökeresen más képes mutat. 

Valóban nem mondható el, hogy a közéletet ezen a világrészen a keresztény hit, mint olyan szervezi. Inkább egy konkrét vallásoktól függetlenedni kívánó szemlélet működik a legfőbb struktúrák hátterében. Ugyanakkor azonban számos jele és meggyőződésem szerint nemcsak emléke, hanem eleven és hatékony jele van a kereszténységnek ma is Európában.

Maga az a tény, hogy városaink és falvaink képét ma is jellemző módon a keresztény templomok határozzák meg, vagy legalábbis ezek teszik azt egyedivé, mindenképpen ilyen jelenségnek számít. És ezek a templomok Európa legtöbb országában – ha nem is mindenütt teljesen – ma is istentiszteleti célt szolgálnak, építészeti megjelenésükkel és működésükkel a valóságnak arra a teljességére utalnak, amelyben az anyagvilág mint a Teremtő bölcsességének és szeretetének kifejeződése kapja meg értékét és értelmét. És ezek a templomok többnyire az utcáról vagy a közterekről nyílnak, kevés országban kényszeríti őket külső nyomás vagy hivatalos rendelkezés arra, hogy csak házak belső udvarán keresztül lehessen őket megközelíteni. És ezek azok a templomok, amelyekben például Albániában vagy a volt Szovjetúnió területén hosszú évtizedek után újra megindulhatott a vallási élet, újra megtalálhatták eredeti funkciójukat. De jelen van a kereszténység számos köztéri szoborban, keresztben és ábrázolásban, jelen van intézmények és személyek nevében. Európában változnak a névadási szokások. Mégis, nagyon sokan, sok országban a többség, továbbra is keresztény személynevet, keresztnevet visel. A keresztnév pedig azt jelenti, hogy az illető szentet választjuk pártfogónknak és példaképünknek.

És Európában, sőt az egész nyugati világban Krisztus születésének utólag kiszámolt évétől számítjuk az időt, ezért írunk 2017-et. És a mi kultúrkörünkben vasárnap a munkaszüneti nap, az a nap, amelyen a keresztények a kezdet kezdetétől Jézus feltámadását ünnepelték, mert tényszerűleg, történelmi alapon meg voltak győződve róla, hogy Krisztus a szombatot követő első nap hajnalán támadt fel. A hatos számrendszerben gondolkodó babiloni világ és a hat munkanap után a hetedik napot pihenésnek és imádságnak szentelő zsidóság hagyománya alapján, Krisztus feltámadására tekintettel osztjuk be tehát hetekre az időt és tartjuk meg a vasárnapi munkaszünetet. Akik a francia forradalom idején új időszámítást akartak, nemcsak az éveket kezdték el máshonnan számolni, de eltörölték a hetet is, helyette dekádokat, tíz napos időszakokat vezettek be. Ez a forradalmi naptár azonban rövid életű volt, 1793-1805-ig maradt érvényben.
Amikor a mai Európa képén keressük a kereszténység vonásait, óhatatlanul a szemünkbe ötlik a törvényhozás öröksége. Az európai államok jogszabályai, főként a nagy törvénykönyvek sok olyan társadalmi intézményt, együttélési és viselkedési szabályt rögzítenek, amelyek még a keresztény hit hatására alakultak ki az évszázadok során. Az emberi méltóság fogalma, a házasságnak az az intézménye, amelyet az újabb időkben több helyen átfogalmaztak, vagy akár az emberi jogok régi, klasszikus felsorolásai, szerves kapcsolatban álltak a Tízparancsolattal és az evangélium értékeivel.

3. Mindezek az emlékek nem csupán múzeumi maradványok, ma is ezek tudják közölni azt a titkot, ami miatt értelmes és értékes az életünk: Isten létét, irántunk való szeretetét, teremtő és üdvözítő tervét. Örökségről van tehát szó. De mint minden örökséggel, ezzel is gazdálkodni kell. El lehet herdálni, lehet áron alul elfecsérelni, mint értetlen utód a nagyszülők értékes hagyatékát, de lehet megbecsülni, feleleveníteni és új fényben életünk középpontjába állítani. Ebben a megújulásban vannak frissen szerzett tapasztalatai Közép-Kelet Európa népeinek, amelyekre érdemes felfigyelni, amelyeket érdemes hasznosítani és megosztani földrészünk egészével. Ezért érezhetjük joggal, hogy térségünknek ma különös hivatása van: a keresztény örökséghez hűen új megoldásokat találni az új kihívások között.

Köszönöm a figyelmüket!

* * *

Orbán Viktor miniszterelnök Magyarország európai jövőjéről beszélt. „Mi azok akarunk lenni, akik vagyunk. Ebben az esetben keresztény magyarok.” A miniszterelnök felidézte, hogy 2002-től miként próbálták létrehozni azt a politikai közösséget, mely a kereszténységet, a nemzetet és a családot állította működése középpontjába. Ez a közösség ma magyar Magyarországot és európai Európát szeretne. Bár a kereszténység megvédése nem a politika feladata, a politikusoknak mégis meg kell óvniuk azt az európai létformát, mely a kereszténységből sarjadt ki. Egy keresztény ihletettségű politika arra is igényt tarthat, hogy a hívők számától függetlenül elnyerje a társadalom többségének támogatását.

„Lesz-e keresztény Magyarország a jövőben? Mi mindent megteszünk azért, hogy lehessen. De vajon lesz-e keresztény Európa?” Az évszázadok során azért tudott Európa vezető szerepet betölteni, mert a sokszínűség feszültségekhez vezetett, ezek megoldása pedig egy fejlett társadalmat hozott létre. Ma a bevándorlás olyan feszültségeket okoz az Európai Unióban, mely nem a továbbfejlődés irányába mutat. A magyar politika nem fogadja el, hogy a bevándorlók jogai előnyt élveznek az egyes államok határvédelmi jogosultságával szemben. A keresztény tanítás szerint a bajbajutott embereken segíteni kell, ám ezt ott kell megtenni, ahol a baj van, vagyis nem ide kell hozni a problémát, hanem a probléma helyére kell vinni a segítséget. „Egyes politikusok olyanok, mint a rossz lovasok: annyira leköti őket, hogy a nyeregben maradjanak, hogy arra már nem figyelnek, merre is megy a lovuk.” Európában kevert népességű országok jönnek, jöttek létre, melyben a kereszténység kisebbségbe került. Ám ott, ahol a keresztény elem háttérbe szorul, veszélybe kerül a férfi és nő egyenjogúsága, az antiszemitizmus elleni küzdelem, a vallásszabadság ügye is. Magyarország nem ezt az utat választotta. Magyarország nem kíván olyan bevándorló-országgá válni, ahol a liberalizmus eszméi dominálnak, mert ez felér egy szellemi öngyilkossággal.

Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke a reformáció és a keresztény örökség kapcsolatáról, annak teológiai és társadalmi hatásairól beszélt. A reformáció felismerése szerint a „hozzánk lehajló Isten” feltárta magát az embernek, mégpedig Igéje által. A reformáció Jézus Krisztust tekinti a kinyilatkoztatás szívének. A keresztény kegyesség az ima, a Szentírás-olvasás, a közösség és a szolgálat területén nyilvánul meg. Steinbach József arra is figyelmeztetett, hogy az Isten által ajándékozott rendet a mai Európa nem veszi figyelembe. Azt a rendet, melynek a családban, a kulturális és a gazdasági életben is meg kellene nyilvánulnia.

Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke egy kérdést próbált megválaszolni: Európa vajon egy mítosz vagy egy álom? A görög mitológiában Európénak erőszakot kell elszenvednie. Az Apostolok cselekedeteiben egy álomról olvashatunk: Szent Pálnak megjelenik egy makedón férfi és arra kéri, hogy segítsen rajtuk (ApCsel 16,9). Nem más ez, mint a pogány Európa segélyhívása a kereszténység felé. Európa közelmúltjában nem az álmot, hanem a mítoszt helyezte előtérbe. Ma egy kényelmes, jóllakott, lomha Európáról kell beszélnünk, mely önzésétől nem tud elszakadni. Ez az enervált Európa nem őrzi már a jézusi radikalitásról szóló tanítást. Nyugaton a vallási semlegesség hangsúlyozása lassan a keresztény alapok teljes felszámolásához vezet. A magyarságot és a kereszténységet napjainkban a „domesztikált újpogányság” veszélyezteti, mely száműzi a vallásból a megbocsátást, az együttérzést és az önzetlenséget. Sokszor magunk is leretusáljuk a keresztet kereszténységünkről, mint ahogyan azt nemrég az egyik áruházlánc is tette. Az is szomorú, hogy ebben az évben az egyházaknak juttatható egy százalék összege jóval kevesebb lett, mint a tavalyi évben.

Fabiny Tamás kiemelte: Luther Márton szerint Isten a törököt a keresztény ember megfenyítésére küldte. Ma is az a legfontosabb feladat, hogy a magunk hitéletét erősítve vegyük fel a kesztyűt a terjeszkedő iszlámmal szemben. Az egyház megtérése nélkül ugyanis nincs hiteles kereszténység. „Urunk, a gyöngét támogasd!” – hangzik a johanniták imája. Pilinszky János pedig ezt írta: „A hazát egyedül részvéttel szabad és egyedül részvéttel lehet szeretni.” Ma is szükség van arra, hogy meghalljuk a bibliai felszólítást: „Jöjj, és segíts rajtunk!”

Gál Kinga európai parlamenti képviselő, az Európai Néppárt alelnöke szerint napjainkban minden érték viszonylagossá vált, bizonyos körök ködösítve szeretnék elaltatni a jövőt féltő felelősségérzetünket. A keresztény alapokon álló társadalomnak a családokat kell megerősítenie, így kell leküzdenie a demográfiai válságot, nem pedig a bevándorlók betelepítésével.

Makláry Ákos parókus, a KÉSZ elnöke „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért...” (Mt 5,10) – Jézus Krisztus követéséről napjainkban címmel tartott előadást. XI. Piuszt idézve kiemelte, a kereszténység ismertetőjele, hogy valahol a világon mindig üldözik. „Az üldöztetés az egyház mindennap kenyere” – mondja Ferenc pápa. Ez az üldözés azonban mindig megtérésekhez vezetett. Európában az egykor nyílt üldözés mára burkolt formát öltött, a legkülönfélébb ideológiákra hivatkozva próbálják ellehetetleníteni a kereszténységet, mondván, hogy fel kell szabadítani az embereket a kereszténység jármából. Sajnos az európai törvények egy része is keresztényellenes. A bécsi keresztényellenes intézkedéseket, jelenségeket vizsgáló intézet szerint számtalan emberi jogot felülbírálnak abban az esetben, ha egy keresztényről van szó: nem lehet tüntetni az abortusz ellen, nem lehet véleményt nyilvánítani a homoszexualitásról. „Európában a keresztény embernek ellenszélben is képviselnie kell a krisztusi értékeket, még akkor is, ha üldözik miatta” – fejezte be felszólalását Makláry Ákos, a KÉSZ elnöke.

Török Tamás, az üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkár a hivatal tevékenységét ismertette. Mint elmondta, ma a világban sokkal nagyobb üldözést szenved a kereszténység, mint a Római Birodalom legsötétebb napjaiban. Ma öt vallási okból üldözött emberből négy keresztény. Zachar Péter Krisztián, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense előadásában a keresztény Európa magyar építőiről és védőiről beszélt. Benvin Sebastian SVD, a Pápai Missziós Művek igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy Európának döntenie kell: Isten útját követi, vagy nem. A Jelenések könyvéből ismert „langyos” jelző (Jel 3,16) ma Európára vonatkoztatható. Mindenkinek választania kell, mert „a fejsze már a fa gyökerén van”. Galgóczy Gábor, a KÉSZ társelnöke zárszavában kiemelte, nagy jelentősége van annak, hogy ezen a tanácskozáson jelen voltak a történelmi keresztény egyházak, valamint a határon túli magyarság képviselői is.

Fotó: Magyar Kurír; Bruzák Noémi/MTI

Baranyai Béla/Magyar Kurír