Közösségi házat áldott meg Erdő Péter bíboros Budapest-Istenhegyen

Két régóta dédelgetett tervét váltotta valóra az Istenhegyi Szent László Plébánia közössége. Az egyik az óvoda, amelyet tavaly novemberben adták át a plébániaépület kertjében, a másik pedig az újonnan elkészült közösségi ház. A kétszintes, összesen 600 négyzetméteres létesítmény a Diana utcai parkban, a templom szomszédságában épült.

Az átadási ünnepségen részt vett Orbán Viktor miniszterelnök, Áder János volt köztársasági elnök, Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, valamint Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár.

A főpásztor örömét fejezte ki, hogy az ünnepélyes áldással egy hosszú folyamat végéhez közelednek. Emlékeztetett, hogy húsz évvel ezelőtt, amikor áttekintették a főegyházmegye lelkipásztori helyzetét, rádöbbentek, hogy szinte mindenütt hiányzik az a terem vagy ház, ahol a plébániai közösség tagjai szentmisén, liturgián kívül is találkozhatnak egymással. Ekkor kezdtek el egy lelkipásztori megújulási programot, amely párhuzamosan haladt a külső építkezéssel. Mostanra szinte minden nagyobb plébánián megvalósult a régi törekvés, és megáldhatták a közösségi termeket, illetve házakat. „De ezeknek a házaknak az a hivatásuk, hogy a hitnek és a szeretetnek az otthonai legyenek. Hogy Krisztus békéje, amiről az evangélium beszél, bennük otthonra találjon. Ehhez pedig komoly szervezés szükséges. Olyan vezetők, akik a közösségeket egybe tudják gyűjteni és lelkesíteni tudják őket, hogy találkozásuk ne csupán kellemes időtöltés legyen, hanem a hit és a krisztusi szeretet megerősítése és elmélyítése” – hangsúlyozta a bíboros.

Kocsis István plébános is örömét fejezte ki, hogy egyházi és állami összefogásból, áldozatvállalásból váltották valóra az álmukat a közösségi ház alapkőletétele után alig két évvel. Hangsúlyozta, hogy a Svábhegyről nézve a templomot és a körülötte lévő épületeket, valamint a kálváriát, olyan, mintha mindig is ott álltak volna. Egységet és harmóniát tükröznek. Méltatta Taraczky Dániel vezető tervező munkáját és köszönetet mondott a kormánynak a hathatós támogatásért, valamint a közössége példamutató munkájáért.

Soltész Miklós államtitkár köszöntőbeszédében kiemelte, hogy 2010-ben gazdasági romok és erkölcsi rombolás közepette indult el a munka az országban. Emlékeztetett, a kormány az egyházakkal együttműködve látott munkához. „Tíz-tizenkét év után jelentkeztek is az eredmények” – jelentette ki az államtitkár és hozzátette, hogy egyházi iskolába és óvodába kétszer annyi gyerek jár, mint korábban, és az egyházi fenntartású szociális intézményekben is sokkal több rászorultat gondoznak.

Soltész Miklós kijelentette, hogy előre kell haladni, megkeresni Európa gyökereit és azokat erősíteni. Feladatunk és kötelességünk felvállalni a krisztusi tanítást, valamint ápolni a keresztény értékeket. Ezért is segítette a kormány, hogy a Kárpát-medencében 1500 közösségi ház megújulhasson, valamint felépülhessen. Példaként említette az államtitkár, hogy csak a szűk budai közegben mennyi új létesítmény született az elmúlt években: a Felsőkrisztinavárosban, az egyetemi lelkészségen, Pasaréten, valamint a cisztercieknél és a szalézaiknál.

A politikus idézte Ferenc pápa szavait, amelyeket tavaly szlovákiai apostoli útja után mondott: „El kell menni egészen a misztikáig, meg kell keresni Európa gyökereit, és tovább kell vinni azokat. És úgy gondolom, minden országnak előre kell haladnia. Igaz, bizonyos érdekek, talán nem európai érdekek, megpróbálják az Európai Uniót ideológiai gyarmatosításra használni, és ez elfogadhatatlan.”

Soltész Miklós szerint ha komolyan vesszük Ferenc pápa üzenetét, akkor a magyarságnak meg kell védeni az értékeit és a krisztusi tanítást.

* * *

Erdő Péter bíboros, prímás a szentmisén mondott homíliáját a továbbiakban teljes egészében közöljük:

Krisztusban Kedves Testvéreim!

A mai evangéliumi szakasz Jézus búcsúbeszédének egy részlete. Szenvedése és kereszthalála előtt búcsúzik Jézus a tanítványaitól. Ennek keretében adja nekik a békét.

Jézus kortársai békével köszöntek, és békével búcsúztak egymástól. „Shalom”-ot mondtak, ha találkoztak, és ha elváltak. De ez a béke, amit itt Jézus hagy hátra, nem egyszerű elköszönés csupán. Arról beszél, hogy szeretetkapcsolat alakult ki közöttük. Azokkal, akik szeretik őt, akik megtartják tanítását. Azt ígéri, hogy lakást vesz náluk, és az Atya is hozzájuk költözik. Többes számban beszél. Sőt megígéri nekik a Szentlelket is. A mai Evangélium a Szentháromság hitének egyik legszebb tanúbizonysága.

Tudjuk, hogy a Szentháromság hitigazságát az Egyház évszázadok alatt fogalmazta meg teljes világossággal. De az Újszövetség lapjain már több helyen is ott van – így a mai Evangéliumban is – Jézusnak a Szentháromságról szóló kinyilatkoztató tanítása. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. És a Szentlélek az, aki Jézus tanítását emlékezetébe idézi mindenkinek. Jézus békességet hagy a tanítványaira. Más ez a béke, mint az egyszerű búcsúzás békéje, mert Jézus az élete árán szerzi meg ezt a békét. Jézus elmegy és visszajön. Halála és feltámadása egyszerre távozás és örök visszatérés. Mert itt fog maradni a tanítványaival most már mindörökké. Ezt a békét adja Jézus a tanítványoknak. Nem úgy, mint a világ.

Mert hogyan adja a világ a békét? Van a világban olyan béke, amelyik a felületességnek, a közömbösségnek a nyugalma. Nem törődik az ember a dolgokkal, hogy ne zavarja a saját békéjét. És van a világban olyan béke, ami a hódításnak és az elnyomásnak a nyugalma. A Római Birodalomban a Pax Romana az a béke volt, amelyet a római hatalom tartott fent, amely ellen senki sem lázadhatott már fel. Más népek is megpróbáltak ilyenféle békét teremteni a maguk környékén. Nem ezt a békét akarja hagyni Jézus a tanítványoknak. Nem akar itt a földön máris fizikai értelemben vett ellenállhatatlan uralmat. Nem ezt hagyja hát rájuk. Nem is olyan békét, amilyenre az elvtelen ember hajlandó, nem a megalkuvásnak a békéjét. Sőt másutt azt mondja, hogy nem békét hozni jöttem, hanem kardot. Ezt kell összeegyeztetni ezzel a krisztusi békével, amit ő a tanítványaira hagy.

Mit értünk hát rajta, hogy az ő békéjét? Nem azt, amit a világ ad. Krisztus békéje biztonságérzetet jelent az embernek. Jézus mondásának értelme még világosabb lesz, ha figyelembe vesszük azokat a szavakat, amelyek az evangéliumban közvetlenül előtte állnak. Krisztus békéje az a béke, amit a Szentháromság bennünk lakása jelent. Az a béke, amelyet az jelent, hogy szeretjük Krisztust és megtartjuk a tanítását. Ha tetszik, az a béke, amit a kegyelem állapota jelent, amit Krisztus megszerzett számunkra megváltó kereszthalálával és feltámadásával. Tehát az Istennel való megbonthatatlan barátság állapota ez a béke. És ez az, ami valahol nagyon mélyen a Krisztusban hívő ember lelkét meg kell, hogy nyugtassa. És akkor lehet olyan, hogy a külső körülmények éppen békétlennek látszanak. Lehet olyan, hogy a Krisztus tanítványait ellenállás, sokszor megmagyarázhatatlan, emberileg megmagyarázhatatlan hevességű ellenállás és gyűlölködés fogadja. És mégis, valahol bent a lélekben megmarad a béke, Krisztus békéje.

Ez a béke tehát az Istenhez fűződő kapcsolat. Annak a biztonsága, hogy minket senki nem szakíthat el Krisztus szeretetétől. Maga Krisztus sem félt a „világ fejedelmétől”, pedig közeledik Júdás, és ő lesz az, aki elárulja Jézust. Úgy tűnik, hogy a Sátánnak hatalma van ezen a világon és Jézus nem fél tőle, mert benne bűn nincsen, ő az Atya akaratát teljesíti mindenben. És ebbe a békébe kapcsol bele minket. Ha az akaratát teljesítjük, akkor semmitől nincs félnivalónk. Ezért mondja Szent Pál, hogy „Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség, üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard?” Semmi sem szakíthatja el azt, aki Krisztust igazán szereti. És ez vonatkozik a saját szenvedéseinkre, vonatkozik a betegségre, vonatkozik a kísértésre, ha az akaratunk a helyén van, ha Krisztus szeretetében akarunk élni és halni, akkor semmi igazi veszély nem fenyegethet minket.

A mai szentmise után megáldjuk ennek a plébániának az új közösségi házát. Ezzel az ünnepélyes áldással egy hosszú folyamat végéhez közeledünk. 20 évvel ezelőtt, amikor áttekintettük egyházmegyénk lelkipásztori helyzetét, rádöbbentünk, hogy szinte mindenütt hiányzik az a terem vagy az a ház, ahol a plébániai közösség szentmisén, liturgián kívül is, összetalálkozhat egymással. Elkezdtünk egy lelkipásztori megújulási programot, amely párhuzamosan haladt a külső építkezéssel. Mostanra szinten minden nagyobb plébánián megvalósult a régi törekvés, megáldhattuk a közösségi termeket és házakat. De ezeknek a házaknak az a hívatásuk, hogy a hitnek és a szeretetnek az otthonai legyenek. Hogy Krisztus békéje, amiről az evangélium beszél, bennük otthonra találjon. Ehhez pedig komoly szervezés szükséges. Olyan vezetők, akik a közösségeket egybe tudják gyűjteni és lelkesíteni tudják őket, hogy találkozásuk ne csupán kellemes időtöltés legyen, hanem a hit és a krisztusi szeretet megerősítése és elmélyítése. Ha ez megvalósul, akkor ezek a házak valódi erőközpontok lesznek, belőlük fog kisugározni Krisztus öröme és békéje a környező világra. Ezt kérjük a mostani szentmisében mindannyiunk számára.

Szöveg: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti-Főegyházmegye

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír