Erdő Péter nagycsütörtök este: Most van itt az idő a hálaadásra

Erdő Péter bíboros szentbeszédét teljes terjedelmében közreadjuk.

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. „Adjatok hálát az Úrnak mert jó: mert irgalma örökké megmarad” (Zsolt 118,29). Ezekkel a szavakkal fejezhette be Jézus az utolsó vacsorát, a pászka ünneplését. Máté és Márk evangéliuma egyaránt tudósít arról, hogy a vacsora végén Jézus tanítványaival együtt elénekelte a Hallél-zsoltárokat, majd kimentek az Olajfák hegyére (Mt 26,30; Mk 14,26). Márpedig az ilyenkor szokásos Hallél-zsoltár, éppen a 118., a most idézett szavakkal végződik. Hálaadás azért, mert az Úr csodálatos dolgot vitt végbe, mert szabadulást küld népének. Ebben a lelkületben vállalja Jézus a szenvedést és a halált. Amikor majd a kereszten azt mondja, hogy beteljesedett, akkor erre az isteni szabadításra kell gondolnunk.

2. Három fő titkot ünneplünk a mai szentmisében: az Oltáriszentség rendelését, a papság szentségének alapítását és a testvéri szeretet parancsát.

Ez a szentmise ezért az egyetlen húsvéti titok szentségi pillanata.

Fontos, hogy ilyenkor a helyi közösség hívők és papok részvételével együtt ünnepeljen. Erre az idén a járvány miatt nincs lehetőség. De kapcsolódjunk be a tömegtájékoztatási eszközök útján, ünnepeljünk együtt lélekben, adjunk hálát a szentmise, az Oltáriszentség és a papság ajándékáért.

Gondoljuk meg, hogy már maga az utolsó vacsora is emlékezet volt. A jövő megjelenítő emlékezete. Mert Jézus kenyeret vett a kezébe és azt mondta: „Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem, mely értetek adatik”. A borról pedig azt mondta: „Ez az én vérem, mely értetek kiontatik a bűnök bocsánatára”. Amikor ezek a szavak elhangzottak, Jézust még nem feszítették keresztre. De már feláldozott testét és vérét adta a tanítványoknak. Az isteni örökkévalóság szférájából hangzottak szavai, ahol a terv, az esemény és a hatás egyetlen isteni mindentudásban, számunkra elképzelhetetlen módon, egységet alkot. Ott múlt, jelen és jövő egyesül.

Az utolsó vacsora tehát túllép az egész anyagvilág keretein, megvilágítja, értelmezi, és egy étkezés közösségében számunkra is érzékelhetővé teszi Krisztus megváltó halálának titkát.

Az emberi tudat zavartan áll a paradoxon előtt. De ugyanígy gyönge a képzeletünk arra is, hogy a szentmise és az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztus valóságát leírjuk.

3. Mert egyetlen Krisztus áldozata, teljes értékű és minden bűnre megváltást szerez. És nem sokszorozódik meg a történelem során az egyes szentmisékben. Nem mutatnak be a papok Krisztus személyében másik áldozatot. De mégsem csupán a régi esemény emlékét idézik fel, hanem jelenvalóvá teszik azt teljes kegyelmi erejével. Az Oltáriszentségben pedig Krisztus teste és vére van jelen, nem pusztán kegyelmi hatásával, hanem egészen egyedi és titokzatos módon.

4. A hálaadó zsoltár utolsó sora, amelyet Jézus az utolsó vacsora végén mondott, ma is gyakran felhangzik az Egyházban. A gyónás szertartásának végén mondjuk:

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké szeret minket.

Ez tehát a legnagyobb szabadulás, mert Krisztus megváltó áldozata révén megszabadulhatunk az eredeti bűntől, a saját bűneinktől is, de Ő maga győzelmet aratott a gonoszságnak azon a történelmi homályán is, amit a világ bűnének nevezünk. Sokszor érezzük mi is, hogy nem tudunk szakítani a saját bűneinkkel, nem tudunk felülemelkedni a félelem, a gyűlölködés vagy az önzés legkörén. De Krisztus mindezt legyőzte. A keresztségben és a bűnbánatban nekünk is utat nyitott a saját életének közösségébe. Ő a mennyországot is úgy írta le, mint egy lakomát, ahol a házigazda és a vendégek szeretetben és boldogságban találkoznak. Számunkra is a legkedvesebb emlékek a családunkkal vagy barátainkkal elfogyasztott ünnepi étkezések. A katakombákban a keresztények sírja felett néha Krisztust és tanítványait festették a falra, amint közösen étkeznek.

Lehet-e ennél szebben kifejezni a mennyországot? Erre a lakomára kaptunk mi is meghívót. Ebben részesülhetünk már most is a szentmisében és a szentáldozásban.

5. Ezekben a napokban mégsem ünnepelhetünk együtt, de most van itt az idő a hálaadásra. Most vehetjük körül lélekben szeretettel és imádattal az Oltáriszentséget.

Most virraszthatunk a szenvedésére készülő Krisztus mellett az Olajfák hegyén, hogy megköszönjük neki értünk adott és nekünk kiosztott életét.

Ő ajándékozzon bizalmat és egymás iránt készséges, áldozatos szeretetet mindnyájunknak! Ámen.

Fotó: Mudrák Attila

Magyar Kurír