Erdő Péter nagypénteken: A kereszt nem a végső vereség, hanem a halálon túli végső győzelem jele

A szertartás kezdetén a főpásztor letérdelt az oltár előtt, és néhány perc erejéig csendben imádkozott az asszisztenciával és a hívőközösséggel. Ezt követően az igeliturgiában a papnövendékek elénekelték a passiót, felidézve Jézus utolsó óráit és kereszthalálát.

Erdő Péter bíboros a homíliájában rámutatott, hogy túl a szörnyű szenvedésen, túl a halálküzdelmen, a megkínzott, halott ember, a győztes második isteni személy Istenben örül, mert beteljesedett küldetése.

A főpásztor arra buzdította a híveket, hogy nézzenek fel örömmel a templomaink tornyán és kupoláján lévő keresztre, mert ez nem a végső vereség, hanem a feltámadás és a halálon túli végső győzelem jele.

Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

„A király azonban Istenben örül, s mind dicsekszik majd, aki rá esküdött” (Zsolt 63/62, 12) – olvassuk a zsoltár titokzatos szavait. „A Názáreti Jézus, a zsidók királya” (Jn 19,19). Ezt a feliratot tette Pilátus Krisztus keresztje fölé. És nem volt hajlandó módosítani a szöveget. Nem akarta enyhíteni a szavak erejét. Akaratlanul is megvallotta, hogy Krisztus valódi király.

Túl a szörnyű szenvedésen, túl a halálküzdelmen, a megkínzott, halott ember a győztes második isteni személy Istenben örül, mert beteljesedett küldetése, az új, az örök pászka, az átmenet a halálból az életbe, a gyenge emberiség kiúttalanságából az örök boldogság reményébe.

„Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket” (Jn 12,32). Ezt ígérte életében. Így teljesítette be a zsoltár jövendölését, hogy mindenki, aki rá esküdött, dicsekedni fog. Nem is csak a választott nép megígért szabaditó királyaként jelenik meg Krisztus a kereszten, hanem a pogány nemzetek királya is: „Én szenteltem fel királyomat a Sionon, szent hegyemen… Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait” (Zsolt 2,6.8) – mondja a második zsoltár.

Látjuk a megfeszített Krisztus szenvedését. De hol a győzelme? Hol a dicsősége? Hol van szerető uralma a föld minden népe fölött? Igaz, hogy az Egyház elterjedt szerte a világon. De az is igaz, hogy bennünk és körünkben kellene látszania örömet és boldogságot hozó uralmának, mely az örökkévalóságban teljesedik ki.

Az övéi vagyunk, az ő népe. A történelem minden sötétsége és békétlensége között is sugározzuk az ő békéjét és szeretetét! Hódítsuk meg az emberek szívét! Ne szégyelljük keresztjét, hanem „dicsekedjünk” vele!

Nézzünk fel örömmel a keresztre templomaink tornyán és kupoláján, mert ez nem a végső vereség, hanem a feltámadás és a halálon túli végső győzelem jele. Akkor elmondhatjuk a költővel:

„Onnan felülről int feléd a cél,
Hogy szent örömmel valljad ezt:
»Élek, nem én, mert bennem Krisztus él!
Győztes lett rajtam a kereszt!«”

Imádunk téged Krisztus és áldunk, mert szent kereszted által megváltottad a világot. Ámen.

A szertartás végén Erdő Péter bíboros az asszisztenciával együtt, a szentsírhoz vonult imádkozni.

Fotó: Mudrák Attila

Forrás: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Magyar Kurír