Erdő Péter a nemzedékek közti együttműködésre biztatott Szent Margit ünnepén

43. éve mutat be szentmisét a Szent Margit ünnepéhez legközelebb eső vasárnapon az esztergom-budapesti érsek, bíboros, prímás a Margitszigeten, a kolostorromok között, Szent Margit sírjánál, amely felirata szerint a 16. századig volt az Árpád-házi domonkos apáca és királylány nyugvóhelye. Tavaly a szentmisét a járványügyi előírásoknak megfelelően szűk körben lehetett csak bemutatni a Szent Mihály-kápolnában, így most különösen jó volt újra összegyűlni az ünnepre a szabadtéri oltárnál.

A szentmisén a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend, a Szent István Lovagrend, a Szuverén Jeruzsálemi Templomos Lovagrend és a Történelmi Vitézi Rend is jelen volt, hogy méltóképp emlékezzen az életét Istennek szentelő királylányra, közbenjárónkra. A Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola tanulói családtagjaikkal érkeztek a szentmisére, melyen a bíboros mellett Beran Ferenc, a Budapest-Újlaki Sarlós Boldogasszony Plébániatemplom plébánosa, Depaula Flavio érseki titkár, Kozma Imre atya és Gyurász Krisztián titkár koncelebrált.

A szentmise elején Harmat Péter, az újlaki plébánia képviselő-testületének világi alelnöke köszöntötte a bíborost. Felhívta a figyelmet arra, hogy a királylány 11 nap híján 780 éve született, mégis, alakja nemhogy távolodott, hanem egyre közelebb került hozzánk a szigeten bemutatott megemlékező szentmisék által. Az alelnök felidézte Eugenio Pacelli pápai legátus, későbbi XII. Piusz pápa 1938-ban Szent Margitról elhangzott szavait: „Az Oltáriszentség előtt égő örökmécses, akinek kedves lángja még ma is lobog.” Mint mondta, Margit magánimája összefonódott a családért, az országért való közbenjáró imával.

Erdő Péter felidézte a kezdőénekben elhangzottakat: „Szűz Szent Margit, esedezzél nemzetünkért az Istennél”. Szent Margit közbenjáró imájának ereje volt. A bíboros emlékeztetett, hogy a második világháború alatt is az Árpád-házi szent imáiba ajánlották Magyarországot, majd arra biztatott, higgyünk abban, hogy az imádkozó ember vagy közösség szava Isten előtt fontos és értékes. „A keresztény ember az imádságban élő áldozatul Istennek ajánlja magát” – mondta.

Az olvasmány Ozeás próféta könyvéből hangzott el a meghívásról, melyet Szent Margit is kapott: „Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek igazsággal és igazságossággal, jósággal és könyörülettel.” A szentlecke Szent Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt második leveléből Isten féltékeny és féltő szeretetét hangsúlyozta azok iránt, akiket tiszta szűzként jegyzett el. Szent Máté evangéliumából a balga és az okos szüzek példázatát hallhattuk, mely a folytonos virrasztásra és imádkozásra hív.

Erdő Péter prédikációját teljes terjedelmében olvashatják.

Kedves Fiatalok! Krisztusban kedves Testvérek!

Nagy öröm számomra, hogy az előző év nehézségei után ma ismét együtt ünnepelhetjük itt, a szigeten Szent Margitot, az önfeláldozó szeretet és az imádság szentjét, a fiatal szentet. Most egyetlen nagy tettéről szeretnék csak szólni. Arról, hogy aggódva könyörgött hazánkért és népünkért, azért, hogy testvére és édesapja közt megszűnjön a polgárháború, és helyreálljon a béke. Imája meghallgatásra talált.

Hogy mi volt a konfliktus oka annak idején, erről történészek komoly tanulmányokat írhatnak. Ám egy szempont biztosan ott rejtőzött a háttérben. Ez pedig a nemzedékek közti meg nem értés volt.

Hogy állunk ma a nemzedékek közti együttműködéssel hazánkban és az egész nyugati világban?

Mivel a család meggyengült, az emberek szinte burokban élik az életüket. Nincs idejük egymásra. Nincs kedvük egymáshoz. Keveset vagyunk együtt ugyanazon a helyen ugyanabban az időben. A szülőket a munka, sőt a gyakran hosszú és kínos munkába járás tartja távol. A fiatalok is délelőtt, délután iskolában vannak, meg különórákon. Aztán házi feladataik is bőven lehetnek. Már évtizedekkel ezelőtt úgy számoltam, hogy az átlag gimnazista legalább annyit dolgozik naponta, mint egy teljes munkaidőben dolgozó felnőtt. Pedig

a családban egymásra fordított idő és szeretet a legnagyobb gazdagodás. Nemcsak érzelmileg, de az igazság megismerésében is.

Nincs az az internetes adatbázis, amely igazabbat mondhatna múltról és jelenről, mint a saját nagyszüleink, akik átélték mindezt.

És itt kezdődik a baj. Különösen elszánt, fiatal környezetvédők közt divat lett az előző nemzedékeket úgy általában hibáztatni erőforrásaink kimerüléséért, környezetünk veszélyes alakulásáért, amely fenyegetheti magát az emberiség jövőjét. De érdemes megkérdezni a konkrét idősebbeket, akik köztünk élnek.

Még gyerekkoromban nem kartondobozban vagy műanyag zacskóban vagy flakonban árulták a tejet. Ilyesmi nem volt. Mi mentünk le a család zománcozott tejeskannájával kimért tejet vásárolni. Na, nem akármennyit. Egy-két litert. Ez volt a „szabad tej”. Szabad, mert a gyerekeknek a jobbat olcsóbban, de jegyre adták. Nem is maradt utána szemét. Felvágottat pedig, már amikor volt, kimérve lehetett kapni. Zsírpapírban. Nem tízdekánként külön műanyag csomagolásban. Szatyorral mentünk vásárolni, mert nylonzacskót, pláne bolti nylonszatyrot nem adtak sehol. Sokkal többet nem vehettünk, mint ami hamar elfogyott, mert elektromos hűtőszekrényünk nem volt. Sorolhatnám a példákat az élet minden területéről. Sok-sok házimunka, sok családi együttműködés kellett. De nem a szüleink és nem a nagyszüleink döntötték el, hogy milyen legyen a körülöttünk pörgő fogyasztói civilizáció. Azt vásároltak, amit lehetett, azzal fűtöttek, amivel lehetett. Őket erről meg sem kérdezte senki.

De a tapasztalataikban sok értékes és természetes megoldás rejlik. És érdemes megkérdezni egymást arról is, minden aggodalom ellenére, hogy végül is mi végett vagyunk a világon. Erről pedig a régi katekizmus és a Youcat ugyanazt válaszolja: „Hogy Istent megismerjük, őt szeressük, csak neki szolgáljunk és ezáltal üdvözüljünk, vagyis a mennyországba jussunk.” Ez az a boldogság, amire mindannyian vágyunk. Minden más csak részleges és mulandó. Erre elsegíteni magunkat és egymást – ez a legszebb és a legértelmesebb feladat.

Ebben a távlatban az egymás iránti szeretet magának Istennek a szolgálata, vagyis a legjobb, amire használhatjuk az életünket.

Rövid úton eljutottunk a műanyagszeméttől az élet legnagyobb kérdéseihez. Mert ha egész nemzedékek túlnyomó többsége nem felelős is bizonyos folyamatokért, valami oka mégis van a hihetetlen pazarlás elterjedésének. Sokak szerint ez abban keresendő, hogy az egész gazdaság logikája az üzleti haszonra való törekvés.

Ehelyett az ember szükségleteinek kell a középpontban állnia. De mi szükséges az embernek? Ki az ember valójában? Van-e örök hivatása? Mi a legfontosabb az ember számára?

A teremtett valóságról, önmagunkról a természetes ész világosságánál és Isten szavának fényében látjuk meg az igazságot. Ha erre építjük az életünket, akkor sohasem érezzük értelmetlennek. Az igazság szeretetében találkozhatnak a nemzedékek.

Ez azonban nem magától történik. Figyelnünk kell egymásra. Értékelnünk kell egymást. Beszélnünk kell egymással. Ez pedig feladat és nagy lehetőség fiatalok és idősek számára egyaránt.

Kérjük Szent Margit közbenjárását hazánkért, azért, hogy nemzedékeink egymásra találjanak és együtt valósítsák meg hivatásukat egyéni, családi körben és népünk életében. Ámen.

A bíboros a szentmise végén kérte, vigyük magunkkal, hogy

az imádságnak van értelme és ereje, valamint a rokonainkkal és ismerőseinkkel való beszélgetés az első lépés az igazság és a szeretet útján.

A szentmise zenei szolgálatát Tóth Miklós Zsolt, az újlaki plébánia kántora látta el. Az állandó részek mellett főként népénekek és a himnuszaink hangzottak el, melyeket nagy élmény volt az engesztelő szent egykori kolostora helyén és sírjánál közösen énekelni (ha maszkban is, de) nagy tömegben, ragyogó napsütésben.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír