Erdő Péter pünkösdkor: A szívünk nem marad üresen, hanem eltelik Szentlélekkel

A főpásztor kiemelte: a Szentlélek az, aki vezet minket egyéni életünk minden nehézségén át. Ő az, aki vezeti az egész Egyházat is, és ő az, aki féltő szeretettel kíséri az egész emberiség életét.

Erdő Péter bíboros rámutatott, hogy a kiáradt Szentlélek ajándéka a szeretet, az öröm, a béke, a jóság, a hűséget, amelyekre a mai világnak nagy szüksége van.

A főpásztor örömét fejezte ki továbbá, hogy hetvenkét fiatalnak, akik különböző esztergomi plébániákról érkeztek, kiszolgáltathatja a bérmálás szentségét.

Erdő Péter bíboros, prímás pünkösdvasárnapi homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

Kedves Bérmálkozok!
Krisztusban Kedves Testvérek!

Pünkösd vasárnapja van. A Szentlélek kiáradását ünnepeljük. A mai szentmisében kiszolgáltatjuk a bérmálás szentségét is.

1. A most felolvasott evangélium a húsvét történetéhez tartozik. Jézus megjelenik a tanítványoknak és így köszönti őket: „Békesség nektek!” A tanítványok lelke húsvét vasárnap estéjén tele volt ellentétes érzelmekkel. Már hallották az asszonyok híradását. Szívükben a hit és a kétkedés, a kétségbeesés és a remény, a kudarc és a nagylelkűség állandó küzdelemben állt egymással. A feltámadt Krisztus megjelenése elűzte szívükből a bizonytalanságot és megteremtette a bizonyosság békéjét. Nem véletlenül teszi hozzá az evangélista, hogy „az Úr láttára megörültek a tanítványok”. A sötétség után betöltötte őket a világosság, a vihar után a csendes békesség, a gyász után az igazi öröm. De Jézus megismételte a köszöntést: „Békesség nektek!”

Mi mást jelentene ez az újbóli békesség, mint azt, hogy a nyugalmat, amely már az egyes tanítványok szívébe beköltözött, az egymás közti kapcsolatokra is ki akarta terjeszteni. Tudta ugyanis, hogy nem kis tétovázás és nézeteltérés uralkodott köztük. Egyesek dicsekedhettek azzal, hogy kitartottak a hitben, mások bánhatták, hogy kételkedtek. Ezért hát, hogy a dicsekvés kisértését eloszlassa, de a saját gyöngeségünk miatt érzett szomorúságot is meggyógyítsa, a béke üzenetével elhárította a tanítványok közti nézeteltérés veszélyét. Senki sem tehetett szemrehányást közülük a másiknak, amikor ő maga, akinek mindent köszönhettek, értük adta önmagát és megbocsátott mindannyiuknak. Péter megtagadta, János elfutott, Tamás kételkedett, mindannyian elhagyták őt. Mit adhatott volna nekik Krisztus, ha nem a békét? „Ahogy engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket” – mondja tanítványainak.

A küldetés a szeretetet jelzi.

Nem Úrnak, hanem Atyának nevezi a Mindenhatót. Én is így küldelek titeket. Nem a parancsolás tekintélyével, hanem a szeretet érzésével. Küldelek titeket, hogy elviseljétek az éhséget, a bilincseket, a börtönt és minden más büntetést, talán a társadalom megvetését is. Mindezt azonban számunkra sem a hatalom parancsa írja elő, hanem a szeretet kívánja meg, ha Jézust akarjuk követni. „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” Azoknak adott hatalmat a bűnök megbocsátására, akikkel közölte Szentlelkét és akiknek már megadta bűneikre a bocsánatot.

2. Olyan szép a mai Egyház gyakorlatában, hogy a gyóntató pap a feloldozás szavai előtt azt mondja: „…az Egyház szolgálata által (Isten) bocsásson meg neked és adja meg a békét.” A béke tehát, azt is jelenti, hogy elnyertük bűneink bocsánatát. Ezt hozta meg a feltámadt Krisztus az apostoloknak, ezt adhatják meg ők is a Szentlélek által, akit megkaptak tőle.

Ha Péter sírva tartott bűnbánatot, amikor Jézus élárulásának éjszakáján megszólalt a kakas, akkor nekünk is, bűnös embereknek meg kell bánnunk bűneinket, hogy elnyerhessük Isten bocsánatát és a békét. A bánatba pedig az erős fogadás is bele tartozik, hogy többé nem vétekezünk. Isten irgalmassága tehát nem azt jelenti, hogy akár bánjuk bűneinket, akár nem ő egyformán megbocsát nekünk. Ha így tenne, semmibe venné az emberi szabadságot. De ő várja, kéri bánatunkat, javulásunkat és így adja meg szeretetből a bocsánatot.

3. Kedves Bérmálkozok! Ebből az evangéliumi részletből megérthetjük, hogy miért kéri az Egyház, hogy bérmálkozás előtt a bűnbánat szentségében tisztuljunk meg bűneinktől és szülessünk újjá. Mert

a szívünk nem marad üresen, hanem eltelik Szentlélekkel. Ő az, aki vezet minket egyéni életünk minden nehézségén át.

Ő az, aki vezeti az egész Egyházat is, és ő az, aki féltő szeretettel kíséri az egész emberiség életét, hiszen a Szentírásban olvassuk, hogy „az Úr lelke betölti a fölkerekséget”.

Kérjük a mai szentmisében a Szentlélek Úristentől bűneink bocsánatát, a békét, a derűs, céltudatos, alkotó életet. Ámen.

Szerző: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Prófusz Ádám

Magyar Kurír