Erdő Péter szenteste: A gyönge Betlehemi Gyermek létével és szeretetével legyőzte a világot

Erdő Péter bíboros homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk.

„Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!” – Így szól az angyal örömhíre a betlehemi éjszakában. Mert Jézus születése a földre hozta az eget, a teremtő Istent egyetlen személyben összekapcsolta a teremtett világgal. A békesség itt nem csupán udvarias köszöntés, hanem mélységes és rendíthetetlen valóság, a nagybetűs Valóság igazi arca és természete.

A béke itt van velünk, csak nem vesszük észre. Itt rejlik bennünk és köztünk, csak nem ismerjük el.

Mert képesek vagyunk haragudni egymásra és a világra, a körülményekre és akár a tárgyakra is, ha utunkba állnak, vagy nem engedelmeskednek akaratunknak. És rosszkedvünkben sokszor egymást marjuk és hibáztatjuk, családban vagy munkahelyen, üzletben vagy villamoson. Haragunknak néha félelem rejtőzik a mélyén.

Szorongás, hogy holnap nem lesz meleg szobánk, hogy talán a pénzünk nem lesz elég a legszükségesebbre sem. Hogy fog-e kelleni még a munkánk, ha megbicsaklik körülöttünk a fél világ.

Ha halljuk a háborúról szóló híreket, ha látjuk a következményeket is a menekültek arcán, vagy az árcédulákon, attól szorongunk, hogy mi vár a mi szomorú fejünkre, hiszen nálunk nagyobb erők alakítják a sorsunkat.

Akik közülünk jártasabbak vagy éppenséggel elég fiatalok, azok már attól is szoronghatnak, hogy elképzelik, milyen lesz az, ha mesterséges intelligencia irányítja az életünket. Elveszi a munkánkat, vagy az alkotó emberi tevékenyéget értelmétől fosztja meg. Sok év találékony és művelt munkája, fordítói tehetsége hozott létre olyan fordítást, amelyet ma egy nagy műről akár egy gombnyomással is előállítanak kifinomult programok. Mostanában került szóba, hogy a képzőművészek munkáját sokszor már gép helyettesíti. Lehetnek egy programnak emberi világunkban jogai hasonlóan, mint egy embernek?

Madách Imre Az ember tragédiájában látnoki módon érezte meg, hogy milyen az emberiség élete a falanszter jelenetében. De néha a nagyszerű találmányok új lehetőségeket nyitnak meg. Örömmel és szorongással fogadjuk őket. A Távol-Keleten megjelentek vezető nélküli taxik, mert pontosak és kifinomultak már a műszerek. Néha azonban még mindig szörnyű balesetet okoznak.

De ezek a félelmeink sokszor csak hátteret alkotnak konkrét, nagy keserűségekhez. Maga a háború mindig az ember csődje. Az ember által végzett pusztítás mögött jól érezzük gyakran, hogy ott rejlik a gonosz.

De karácsony van, az öröm ünnepe, a gyönge Betlehemi Gyermek születésnapja, aki legyőzte a világot. Nem földi harcban és fegyverekkel vívta meg a csatát, hanem a puszta létével és szeretetével.

Azzal a mélységgel és rendíthetetlen valósággal, aki Ő maga. Ebbe gondoljunk bele, ezt érezzük át az idei Karácsonykor. Ezért legyünk hálásak és boldogok, mindennek ellenére, újból és újból, Krisztus születésének ünnepén. Ezzel a nagyszerű valósággal működjünk együtt mi is. Győzzük le idegességünket és önzésünket, legyünk nagylelkűek és kedvesek! Töltsön el minket az a bizonyosság, hogy Krisztussal együtt már mi is győztesek vagyunk. Érezzük át Isten ünnepi békéjét Juhász Gyula ihletett sorai szerint!

És minden dolgok mélyén béke él
És minden tájak éjén csend lakik
S a végtelenség összhangot zenél
S örök valók csupán mély álmaink.

És minden bánat lassan béke lesz
És mindenik gyötrődés győzelem
S a kínok kínja, mely vérig sebez,
Segít túllátni a szűk életen.

Testvéreim: a boldogság örök
S e tájon mind elmúló, ami jó
S az élet, a szép, nagy processzió,

Mely indul örvény és sírok fölött,
Az égi táj felé tart csendesen
S egy stációja van: a végtelen.

Erre a végtelen boldogságra hív minket a Betlehemi Gyermek. Ezt adja meg mindannyiuknak a mindenható és irgalmas Isten! Ámen.

Fotó: Prófusz Ádám/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Magyar Kurír