Erdő Péter újév napján: Jézus megszabadít!

Hazai – 2021. január 1., péntek | 20:35

Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be ünnepi szentmisét az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyházban január 1-jén, Szűz Mária istenanyaságának ünnepén. A bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

Jézus Krisztus nevében kezdjük el az új esztendőt. Az új liturgia szerint ma Szűz Máriának, mint Isten anyjának az ünnepe van. De az evangéliumi szakasz, amit ilyenkor felolvasunk, őrzi annak emlékét is, hogy az újszülött betlehemi gyermeknek a Jézus nevet adták, ahogyan az angyal előre megmondta. A név jelentése: Isten megszabadít. Szűz Mária őrizte Jézus titkát, és szívében megfontolta azt.

Mária a hit csodája és példaképe. Mert milyen érzés lehetett egy gyereket felnevelni abban a tudatban, hogy ő egyszerre gondjainkra bízott, gyönge ember és ugyanakkor isteni lény.

Az ő személyében bensőleg találkozik Isten és az ember. Ezért katolikus hitünk alapján ő az, akiben megvalósul a teljes béke – mondta Erdő Péter a szentmise bevezetőjében.

*

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Jézus neve olyan biztatóan üzeni számunkra, Isten megszabadít. De mitől szabadít meg a Mindenható egy ilyen nehéz, járvánnyal és félelemmel teli esztendő után?

2. Az év fordulóján az egész emberiség két pólus között ingadozik, a félelem és az illúziók között. Az elmúlt időszak, még az ünnepek napjai is a józanság, az óvatosság, az önmegtartóztatás és sokszor a lemondás és a nélkülözés jegyét hordozták. Közösségeinkből nem hiányzott a szenvedés és a gyász motívuma sem.

De most mintha a történelem vagy legalábbis a tömegtájékoztatás meg a közhangulat lapozni akarna egyet. Új lapot kezdeni, ahol a korlátok helyett már a felszabadulás, a félelem után már a remény, a világjárvány után már az immunitás lesz az uralkodó jelszó.

Hogy tényleg így lesz-e, az azért nem csak a hangulatunkon és a várakozásunkon múlik. Az biztos, hogy a társadalomnak már nagyon nagy szüksége van a reményre. Elég a félelemből. „Emeljük fel a szívünket, és várjuk az oltást!” Csak persze hajlamosak vagyunk az emberi tényezőkre és az emberi ígéretekre úgy tekinteni, mint a messiásra. A költői képek, amelyekben sokan már a járványról és a járvány utáni helyzetről beszélnek, a vírus elleni háborút, frontot említenek, ahol az orvosok és az egészségügyi dolgozók hősiesen harcolnak, igen magasra teszik a mércét, az emberi félelmek és az emberi reménykedések témáját pedig mintegy természetfeletti síkra emelik.

Csak hát a járvány nem tartja tiszteletben a kalendáriumot. Nem mondható el, hogy a múlt év csupa félelem, küzdelem és szenvedés volt. Mától kezdve pedig csak javulás, világosság és remény uralkodik. Inkább olyan napokat élünk, amelyekre az átmenetiség a jellemző. Ahogyan a régi pesti vicc mondja: Mi lesz? Mi lesz? – Hogy mi lesz, azt mindnyájan tudjuk! De addig mi lesz? Így állunk valahogy az idei helyzettel.

3. De újév ünnepe bevilágítja számunkra ezt az átmeneti időszakot. Mert átmeneti időszak a földi életünk, és átmeneti időszak az egész világtörténelem.

Ha Jézus nevében kezdjük az új évet, ezzel megvalljuk hitünket, hogy Isten a szabadító, aki képes arra, hogy megtisztítsa és kitárja a saját szívünket, mint a lezárt közösségeket szokás járvány után. Ő az, aki a közösségeket is képes megszabadítani a bűn struktúráitól, a nemzedékről nemzedékre szálló bűnös viselkedéstől, megszokástól és kényszerhelyzetektől.

A bosszú, az igazságtalanság, a hátrányos megkülönböztetés, a hazugság és a gyűlölet csapdájából ő tudja kiszabadítani az emberiséget.

4. Jézus tehát igazi és teljes szabadító. Megmutatja, hogy az utunk Istenhez vezet. A földi élet pedig, legyen bármilyen nehéz vagy csalóka, alkalom arra, hogy felfedezzük és megéljük a szeretetet Isten és a többi ember iránt. Mert a szenvedés is hozzátartozik az életünkhöz, ahogyan Susan Sontag mondja,

a betegség az élet éjszakai oldala, mert minden újszülött kettős állampolgárságot kap, egyet az egészségesek országában és egyet a betegek országában. Bármennyire szeretnénk is csak az előnyösebb útlevelünket használni, előbb-utóbb rákényszerülünk, hogy elismerjük, annak a másik országnak is a polgárai vagyunk. De a keresztséggel egy harmadik állampolgárságot is kapunk. Krisztus megváltó műve folytán a mennyország polgárai, a szentek polgártársai lettünk.

Végül is ebbe a hazánkba kell eljutnunk.

5. Jézus úr életen és halálon. Ő is vállalta emberként az örömet és a szenvedést, a születést és a halált. Benne sorstársunk lett az Isten. Azért tette ezt, hogy földi életünk után magához emeljen minket. Mondjunk neki köszönetet az új év első napján! Kérjük, hogy legyen sugárzó társunk egész éven át, segítsen, hogy a nehéz idők után újra magunkra találjunk, a járványtól is megszabaduljunk, és ne régi önmagunkhoz térjünk vissza, hanem igazabb, nagylelkűbb, felelős életet éljünk!

Boldogságos Szűz Mária, Isten anyja, könyörögj értünk! Ámen.

Fotó: Mónus Márton/MTI

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria