Erdő Péterrel ünnepelték a betegek világnapját az Országos Onkológiai Intézet kápolnájában

A szentmise elején Kampfmüller Sándor, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye kórházlelkészi szolgálatának lelkipásztori vezetője köszöntötte a bíborost, a kórházlelkészeket, a misére érkezett betegeket, kórházi dolgozókat, nem utolsósorban Polgár Csabát, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatóját és az intézet vezetőségének több tagját.

Erdő Péter bíboros, prímás homíliájában, melyet teljes terjedelmében közreadunk, a betegek világnapjának jelentőségéről beszélt.

* * *

Krisztusban Kedves Testvérek!

Ma a Lourdes-i Szűzanya emléknapját ünnepeljük, Szent II. János Pál pápa döntése nyomán most tartjuk a betegek világnapját. Nem véletlen egybeesés ez, hanem világos üzenete van számunkra: az emberi szenvedésről és betegségről hittel gondolkodva eljutunk Szűz Máriához, a betegek gyógyítójához, aki közbenjárásával csodálatos gyógyulásokat is képes kieszközölni az ember számára. És eljutunk az isteni gondviselés titkához, amellyel az emberi betegséggel szembenézve végül is mindig találkozunk.

A mai evangélium a kánai menyegzőről szól. Szűz Mária, mint mindig, ebben a történetben is segítőnk és példaképünk. Példát mutat nekünk Mária az angyali üdvözletkor, amikor kimondja az igent Isten akaratára. De élete egész során ráfigyel Fiára, hallgat Fiára, és megtartja azt, ami Jézus szavaiból és tetteiből következik. Amikor Jézus csendre inti, visszahúzódik. Amikor a kánai menyegzőn szól, és Jézus leinti, nem szól újra, de utána folyik a történés tovább, és Mária segítséget kérő, halk szava meghallgatásra talál. Szűz Mária tisztelete, Szűz Mária kegyhelyeinek látogatása szorosan összekapcsolódik az emberi betegségből való csodálatos gyógyulások történetével, azzal a bizalommal, hogy Szent Anyja szavára talán nekünk is segít Jézus, talán nekünk is segít személyes bajainkban, ahogyan annak idején, a kánai menyegzőn a vőlegényt megsegítette.

Ferenc pápa a betegek világnapjára az idén Máté evangéliumából választotta üzenetének címét: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: Én felüdítelek titeket” (Mt 11,28). Úgy tűnik, a pápa a hangsúlyt arra a szóra helyezi, hogy mindnyájan, mert szól a betegekről, szól az egészségügyi dolgozókról, szól magáról az Egyházról és szól a társadalom feladatairól. A betegeknek azt üzeni, hogy Jézus velük van, mert ő is megtapasztalta a szenvedést, de vigasztalást kapott az Atyától. Sokszor a betegeknek nem csak gyógyításra van szükségük, hanem gondozásra is. Vagyis figyelmet, szeretetet igényelnek. A test és a lélek éjszakájában Krisztus jelenti számunkra a fényt és a reménységet. Krisztust kell képviselnie az Egyháznak is, amikor szeretettel fordul a betegek felé.

De az egészségügyi dolgozók is „érezhetővé teszik Krisztus jelenlétét” a betegek számára. Nem szabad megfeledkezniük arról, hogy a „beteg” szóról ne elsősorban főnévként gondolkodjanak, hiszen akkor mindenki csak egy eset lenne számukra, hanem használják a „beteg” szót melléknévként, jelzőként annak a neve mellett, aki a betegségben szenved. Vagyis lássák meg mindenkiben az egyedi emberi személy méltóságát. Ferenc pápa megismétli Szent II. János Pál kijelentéseit arról, hogy az élet szent és Istenhez tarozik, és hogy meg kell azt védeni a fogantatástól a természetes halálig. Ezért – ahogyan a Szentatya hangsúlyozza – olykor szükséges lehet, hogy az egészségügyi dolgozók bizonyos cselekményeket lelkiismereti okból megtagadjanak.

A pápa hangsúlyozza azt is, hogy a társadalomnak igyekeznie kell mindenki számára biztosítani az egészségügyi ellátást. A szolidaritásnak ez a követelménye egyre nehezebb feladatnak látszik éppen az orvostudomány fejlődése miatt. Olyan kezelések, olyan eljárások válnak lehetségessé, amelyek százmilliókba kerülnek. Joggal merül fel a kérdés ilyenkor, hogy kinek az élete mennyit ér. Vagy ki dönt arról, hogy kinek a számára biztosítsa az állam vagy a társadalombiztosítás a különösen drága beavatkozásokat.

A régi erkölcsteológia bizony esettanulmányokat folytatott erről és boncolgatta például azt a kérdést, hogy milyen sorrendben kell az égő házból az embereket kimenteni. Itt azután a rokonság, a rászorultság és sok egyéb szempont előkerült. Ugyanakkor voltak, akik az élettől idegennek érezték ezt a fajta mérlegelést, mert azt gondolták, ilyen szélsőséges helyzetben nincs idő sokat spekulálni. Fontos dolog, hogy súlyosabb esetekben ne csak a társadalom intézményei foglalkozzanak a segítséggel, hanem a nagylelkű magánemberek is tegyék meg, amit a szeretet kíván.

Évtizedekkel ezelőtt utaztam a párizsi metrón. Minden kocsiban volt egy fenntartott ülőhely. Ki volt téve fölé egy tábla, hogy ezt a helyet szükség esetén át kell adni, elsősorban a hadirokkantaknak, másodsorban a civil rokkantaknak, harmadsorban a várandós anyáknak, azután az időseknek, a gyerekkel utazóknak. Képzeljük el, hogy ezek az emberek mind ott állnak és annak az egy utasnak, aki ezen a helyen ül, azt kell eldöntenie, hogy elsősorban kinek adja át a helyét. Amíg pedig a jogosultak a sorrenden vitatkoznak, mindenki más nyugodtan ül a környezetükben. Önkéntelenül is megszólal bennünk az emberi jóérzés. Álljanak fel más utasok is, adják át ők is a helyüket és akkor nem kell a sorrenden vitatkozni. 

Így vagyunk a betegeknek nyújtott segítséggel is. Ne csak azt nézzük, hogy ki mire köteles, hanem tegyük meg mindannyian, ami a szakértelmünkből, az anyagi lehetőségeinkből, a fizikai erőnkből vagy a szerető emberi szívünkből telik!

Ehhez kérjük az erőt és a kegyelmet a betegek mai világnapján. Lourdes-i Szűz Mária, betegek gyógyítója, könyörögj érettünk! Ámen.

* * *

A szentmise keretében sor került a betegek szentségének kiszolgáltatására.

A mise végén Kampfmüller Sándor, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye kórházlelkészi szolgálatának lelkipásztori vezetője megköszönte a bíboros buzdító szavait, a kórházlelkészek, a kórházi dolgozók, és a betegek nevében ajándékot és virágcsokrot nyújtott át a főpásztornak, egyúttal Isten áldását kívánta további szolgálatára. 

Erdő Péter bíboros az ajándékot és a jókívánságot köszönve elmondta: „Valóban Isten áldását kérem az összes betegre, akiket itt ápolnak, vagy akik ide járnak, a hozzátartozóikra, a kórház vezetésére és minden dolgozójára, valamint a kórházlelkészség összes munkatársára, papokra, világiakra. Azt hiszem, idén először elmondhatjuk, hogy a kórházlelkészség társadalmi elismertsége már szilárd alapokra került.

Hosszú évek óta dolgozunk együtt, a papok, a világiak nagyon szép munkát végeznek, de most valahogy azt érezzük, hogy a társadalom egésze is jobban megbecsüli ezt a szolgálatot. Mi hiszünk abban, hogy egyrészt a beteg ember lelkét is gyógyítani, erősíteni kell, és ez sokszor a gyógyuláshoz is hozzájárul, ugyanakkor abban is hiszünk, hogy az a segítség, amit kínálunk, objektív értéket is jelent, és nem csak a közérzet szempontjából.

Valóban Krisztus az, aki közeledik a beteg emberhez; a legsúlyosabb, legreménytelenebbnek tűnő helyzetben is ott áll mellette, és azt mondja: nem a földi élet vége az utolsó szó, hanem tovább is szól az ember hivatása, tovább is van jövője. Adja Isten, hogy ebben a reményben tudjuk végezni a szolgálatunkat, és tudjunk együtt imádkozni mindannyiunk lelki üdvösségéért!” – mondta a bíboros.

* * *

1858. február 11-én Szűz Mária megjelent a tizennégy éves Bernadette Soubirous-nak, majd február 15-én a sziklabarlangban csodatevő forrás fakadt. Mindezzel a Boldogságos Szűz a betegek és a szenvedők iránti különleges szeretetét akarta megmutatni. A csoda helyén 1876-ban templomot építettek, amelynek IX. Pius pápa bazilika címet és előjogokat adományozott.

Lourdes-ban a zarándokok száma évente több mint félmillió, hitüket erősíti az, hogy időről időre előfordulnak – a helyi orvostudományi iroda vizsgálatai szerint is –tudományos módon megmagyarázhatatlan gyógyulások.

Szent II. János Pál pápa 1992-ben rendelte el, hogy február 11-e a betegek világnapja legyen. A világnap célja a szent pápa meghatározása szerint az, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, és segítse elő a szenvedés megértését”.

A világnap alkalmából a Katolikus Egyház vezetője évről évre üzenetet intéz a hívekhez. Ferenc pápa az idei világnapra a többek közt azt írta: „Jézus Krisztus nem törvényeket szab azoknak, akik sebzettségük, fájdalmuk és gyengeségük miatt félelemben élnek, hanem irgalmát, vagyis gyógyító személyes jelenlétét ajándékozza nekik”. Majd hozzátette: Jézus „maga is a gyengeség útját választotta, megtapasztalta az emberi szenvedést és magától az Atyától kapta a megerősítést. Valójában csak azok fogják tudni, hogyan kell másoknak vigaszt nyújtani, akik saját magukon tapasztalták meg mindezt”.

A pápa kitér arra is, hogy az egyház „szüntelenül és egyre jobban törekszik arra, hogy az irgalmas szamaritánus – azaz Krisztus – fogadója legyen”, a ház, amelyben megtapasztalható Jézus kegyelme – olvasható Ferenc pápa üzenetében.

* * *

Az irgalmas Jézus tiszteletére felszentelt kápolnát 1942-ben építtette a Postás Alapítvány. Az 1944-es átadás után 1950-ig működhetett rendeltetésszerűen, kényszerű bezárását követően hosszú ideig raktárként használták. 1989-ben a betegek kezdeményezték eredeti célja szerinti újranyitását. 2000-ben kezdődtek meg a renoválási munkálatok. A felújított kápolnát 2005 februárjában szentelte fel Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek.

A Budapesti Katolikus Kórházlelkészséget – melynek központja az Országos Onkológiai Intézetben működik – Erdő Péter bíboros alapította 2004 márciusában azzal a céllal, hogy összehangolja a budapesti plébániák kórházi lelkipásztori szolgálatait. A kórházakat heti rendszerességgel 29 kórházlelkész látogatja, szolgálatukat 110 önkéntes beteglátogató segíti.

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír