Erkölcsteológiai kérdések az iskolában – Egyházmegyei képzést tartottak pedagógusoknak Debrecenben

Monostori László kiindulásként arra kérte a jelenlévőket, hogy írják le a kérdést, kérdéseket, amelyre talán nehezükre esett választ találniuk. Ezek közül húzva, illetve választva két hosszabb kifejtést igénylő, és néhány rövidebb témát tárgyalt a morálteológus.

A tudásátadást még hatékonyabbá tette a két fő téma feldolgozásának interaktív módja: az előadói kifejtést mindkét esetben csoportmunka előzte meg, melynek során a résztvevők megfogalmazták, hogyan, milyen szempontok szerint válaszolnánk egy fiatal kérdésére; mi az Egyház tanítása az adott témában; mik a saját kérdéseik, bizonytalanságaik.

Az első nagy kérdéskör a születésszabályozás, családtervezés volt. Monostori László atya legalapvetőbb tudnivalóként kiemelte a megfogant élet sérthetetlenségének követelményét, ami az abortusz és az abortiv, a megfogant petesejt beágyazódását megakadályozó mesterséges eszközök és tabletták – és nemcsak az esemény utáni, de más, a fogamzást megakadályozó tablettaként ismert készítmények – szigorúan tiltott jellegét jelenti. 

Fontos legalább nagy vonalakban ismertetni a fiatalokkal a természetes családtervezés egészséges és hatékony módszereit, amelyeket a pápai megnyilatkozások a Humanae vitae kezdetű enciklika kiadása óta változatlanul ajánlanak – hangsúlyozta az előadó. – Ezek segítséget jelenthetnek a kívánt várandóság elérésében is. Mindezekről információkat lehet találni a cikluskovetes.hu honlapon.

Felmerült a mesterséges, nem abortiv fogamzásgátló eszközök esetleges használatának kérdése annak ellenére, hogy az Egyház tanítása elutasítja ezeket. Az ilyen módszerek akkor megengedettek, ha a cél nem a fogamzás mesterséges megakadályozása, hanem gyógyítás, egészségmegőrzés.

A végső szükség eseteiről is szó esett, amelyekben a mesterséges fogamzásgátlás bizonyos erkölcsteológiai elvek alapján (kettős hatás, kisebb rossz választása) esetlegesen megengedhető, ám ezek megítélése nem egységes a lelkipásztori vezetésben.

Felmerült a diákok felvilágosításának kérdése is, amitől sokan a gyermekvédelmi törvény hatályba lépése óta – annak félremagyarázásától tartva – ódzkodnak, vagy az információk túl korai átadásának káros hatásaitól tartanak. Az előadó a helyes, keresztény értékeket előtérbe helyező, idejekorán történő szexuális nevelés fontosságát hangsúlyozta.

A második fő téma a gonosztettek, háború, személyes tragédiák, igaztalanságok volt, a világban jelen lévő rossz teológiai magyarázata (Miért engedi ezt az Isten, ha mindenható, és szeret minket?). Monostori László elsőként rámutatott: olykor ki kell mondanunk, hogy nem vagyunk mindentudók. Isten csak annyit mutatott meg magából, ami elég ahhoz, hogy eljussunk az üdvösségre, ahol örökre boldogok leszünk. Gyakran csak arra van szükség, hogy átölelve a másikat együtt érezzünk, együtt szenvedjünk vele, és annyit mondjunk: hiszem, hogy Isten ebben a helyzetben is fog tudni segíteni téged.

A továbbiakban a szabad akaratról szólt az előadó. Isten mindent megenged nekünk. Nem súlyt le azonnal a bűnösre, esélyt ad a változásra. Gyakori a felvetés: jó lenne-e, ha nem lenne szabad akaratunk, és nem is tudnánk rosszat tenni? Isten azt akarja, hogy szabadon szeressünk, szabadon válasszuk a jót, hisz csak ez az érdemszerző.

Kiindulva abból a teológiai igazságból, hogy Istennél nincs idő, egyszerre látja a múltat, a jelent és a jövőt, érdemes lehet felmutatni a megpróbáltatással küzdő ember számára azt a tapasztalatot, hogy gyakran évek, évtizedek után értjük meg, hogy valami rossz dolognak megvolt a helye az életünkben. Annak a szenvedésnek is köszönhetjük, hogy azzá lettünk, amik vagyunk. Isten a rosszból is jót tud kihozni.

A szenvedés értékéről – mint a csapások megértésének, elfogadásának lehetőségéről – elsősorban hívőkkel lehet beszélni: Jézus megtehette volna, hogy szenvedés nélkül váltja meg a világot, de Isten meg akarta mutatni, hogy saját Fiának az életénél is jobban szeret minket. Szenvedéssel mi is ki tudjuk fejezni szeretetünket.

A két fő téma mellett további három kérdéskörrel foglalkoztak a résztvevők. A házasságon kívül született gyermek – akit ma már minden megkülönböztetés nélkül kezelünk – keresztelésével kapcsolatban elhangzott: a szentség kiszolgáltatható, ha legalább az egyik szülő katolikus, vagy van egy katolikus keresztszülő.

A következő kérdés az volt, hogy a tapasztalt bűnök ellenére az Egyház hogyan lehet hiteles. Bár mindig voltak és lesznek botrányok – amelyekből egy is sok –, látnunk kell, hogy sokan egy olyan egyházra mondanak nemet, amely nem létezik. Az Egyház mi vagyunk, és nekünk a személyes hitelességünket kell felmutatnunk, úgy, hogy a kívülállók rákérdezzenek reménységünk titkára. 

Hogyan juthatunk a tisztítóhelyről a mennyországba? Mi az ideig tartó büntetés, és mennyi ideig tart? Hol van addig a lélek? – hangzott az utolsó kérdéskör, amelyre válaszolva, az alapvető eszkatologikus tudnivalókon túl Monostori László elmondta: a hogyan és a mennyi idő ismerete ez esetben sincs a birtokunkban. A tisztítótűzzel kapcsolatban a saját elképzelése szerinti hasonlatot osztotta meg: ahogyan nem tudunk szabad szemmel a Napba nézni, ugyanígy általában nem vagyunk készek halálunk után arra, hogy befogadjuk, meglássuk Istent a maga ragyogó valóságában. De nincs semmi baj, onnan már csak a mennyországba juthatunk, csak „idő” kell még, „tisztulás”, hogy ne vakuljunk meg az ő fényességének szemlélésében.

A képzésről bővebb beszámoló ITT olvasható.

Szöveg: Megyesi Mária

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír