Erőforrásunk Krisztus, befektetésünk az ember – A szociális munkások katolikus képzéséről

Létezik ilyen ünnepnap? Igen. Közel harminc éve… 1997 szeptemberében a Nógrád Megyei Közgyűlés fogadta el a javaslatot a szociális munka napjának megünneplésére. Ekkor alapították meg a Salkaházi Sára-díjat is a szociális és gyermekvédelmi ellátás területén dolgozó szakemberek munkájának méltó elismerésére. Hazánkban az első országos rendezvényre 2002-ben került sor.

Épp itt az ideje, hogy eszünkbe véssük ezt a dátumot, és legalább ezen a napon ráirányítsuk figyelmünket azokra a szakemberekre, akik az év minden napján támogatják, gondozzák segítségre szoruló embertársainkat.

Mindaddig, amíg személyesen nem leszünk mi is érintettek, nem biztos, hogy ismerünk gyermek- vagy idősotthont, vagy olyan bentlakásos intézményt, ahol fogyatékkal élő felnőttekről gondoskodnak. A különböző intézményekben dolgozó szociális munkások is sokszor észrevétlenek. Munkájuk során nem válogatnak a helyzetek és a rászorultak között, előítélet nélkül látják meg az emberi testbe zárt magányt, elszigeteltséget, betegséget, függőséget – de a méltóságot is, és tisztelettel gondozzák, segítik a rájuk bízottakat. Ők a csendes, háttérben dolgozók.

A szociális munka – neve ellenére – nem egyszerűen munka, hanem hivatás, melynek középpontjában az ember és társas környezetének kapcsolata, konfliktusa áll.

„Aki szociális munkát végez, az nehézségekkel és problémákkal küzdő emberekkel foglalkozik, családokkal, fiatalokkal, idősekkel, fogyatékkal élőkkel” – olvasható a Veszprémi Érseki Főiskola oldalán.

Az intézmény Szociális Tanulmányok Tanszéke a társadalmi élet olyan területeire képez embereket, ahol hatékony segítségre van szükség egyének és közösségek életminőségének javításához, a társadalmat veszélyeztető tényezők feltárásához, megelőzéshez.

A Veszprémi Érseki Főiskolán 1995 óta folyik képzés szociális munka szakon államilag támogatott és önköltséges formában, 2013-tól – folyamatos kínálatbővüléssel – pedagógusok és szociális szakemberek számára meghirdetett posztgraduális, alapdiploma utáni szakok is indultak.

„A robbanásszerű változás a 2020-as évekre tehető, amikor a szociális munka BA szakhoz sikerült a hozzárendelnünk és akkreditálnunk a szociális munka mesterszakot, majd a szociálpedagógia BA szakot – mondja Sebestyén József, a főiskola rektora a jövőre harmincéves képzésről. – Az volt az elképzelés, hogy az alapképzések mellett legyenek posztgraduális képzések mind a szociális, mind a pedagógiai képzési területen a pályán lévő diplomás szakemberek részére. A veszprémi főiskolán a szociális képzések szinte teljes skálája elérhető.”

Hogyha valaki a szociális ágazat iránt érzékeny, és azt tűzi ki célul, hogy egyéneken, közösségeken, csoportokon segítsen, és ehhez egy széles képzési kínálatot keres, akkor itt nagyon jó helyen jár.

A szociális munka alapszakra való bejutást könnyíti, hogy már nem kell emelt szintű érettségivel rendelkeznie annak, aki ezt a továbbtanulási lehetőséget választja. A főiskolán a 2023/24-es tanévben hirtelen megtízszereződött a jelentkezők és a felvett hallgatók száma ennek köszönhetően. A lemorzsolódások ellenére is sok a hallgató, akárcsak a mesterszakon, ahol bármely egyetemen, főiskolán megszerzett diploma után azonnal folytathatja tanulmányait az, aki e szakma iránt érdeklődik, de akár tíz év múlva is jelentkezhet az, aki továbbtanulna.

Mi motiválja a jelentkezőket? „Sokan várták már, hogy legyen itt, a térségben szociális munka mesterképzési lehetőség, másrészt

a korábbi hallgatóink – a nálunk megtapasztalt pozitív élményeik miatt – ragaszkodtak ahhoz, hogy itt tudják folytatni az emelt szintű képzést is”

– mondja Ládonyi Zsuzsanna.

A főiskola mint főegyházmegyei fenntartású intézmény a társadalomba kilépő Egyházat is képviseli, hasznos közéleti tevékenységet, külső társadalmi missziót folytat. „Egy Krisztus-arcú főiskolát szeretnénk felépíteni” – fogalmaz a rektor. Céljuk, hogy karitatív szemlélettel, magas szakmai színvonalú képzéseikkel a felsőoktatási piacon is profik legyenek.

„Volt ferences diákként nem mehetek el amellett, hogy Assisi Szent Ferencet a szociális munkások védőszentjének is tartják. Mi az ő szellemiségét igyekszünk követni.

Ma jóléti társadalmi termékként tekintenek a szociális ellátásra, miközben az irgalom oldaláról kellene megközelíteni”

– hangsúlyozza Sebestyén József. Az elesettek, a perifériára szorult emberek megsegítése iránti vágy kell, hogy vezérelje azt, aki ezt a hivatást választja.

A főiskolán a szociális munka nappali tagozatos képzésként indult, de ma már az évfolyamok összetételét nézve látszik, hogy a hallgatók több mint kétharmada levelező munkarendű, vagyis magából az ágazatból, az ellátásból érkeznek a középfokú végzettségű hallgatók. Tapasztalattal rendelkeznek, ezért egészen másképp kell hozzáállni a képzésükhöz, mint korábban. Tudásmegosztásról van már inkább szó, nem pedig a tudás átadásáról. „A tudás rendszerezése és a szemlélet fejlesztése a feladatunk, esetmegbeszélésekkel, esetelemzésekkel. Önmagában a szociális munkára is mint értékrendi képzésre kell tekintenünk. Nálunk egyházi intézményként a karitász, a Krisztus-központúság és a konkrét evangéliumi értékek kell hogy megjelenjenek, és ezzel mindenképpen többet adhatunk, mint a világi iskolák” – vélekedik a rektor.

Veszprémben olyan szakmák képzése folyik, melyek képviselői különösen veszélyeztetettek a kiégés szempontjából: pedagógusok, hittantanárok, csecsemő- és kisgyermeknevelők, szociális munkások kerülnek ki az intézmény falai közül. A magas szintű képzés érdekében a szakmai oktatás szerkezetét is át kellett struktúrálni, nagyobb hangsúlyt fektetve bizonyos területekre, amelyeket az ágazatban tapasztalt szükségletek határoznak meg.

A diákok számtalan különböző tárgy közül választhatnak specializációt; található a kínálatban művészetterápia, zeneterápia, táncmeditációs irányzat, vagy a szociáltereápiás szerepjáték, meseterápia – mindezekkel a segítő szakember saját személyiségét is építheti, fejlesztheti, karban tarthatja magát.

„A képzés célja az is, hogy a konzultációs alkalmak, képzési blokkok rekreációs céllal is működjenek – a végzett szakemberek tudjanak távolságot tartani a hétköznapi küzdelmektől, amiben benne vannak. Ennek megfelelően különösen nagy hangsúlyt helyezünk a hallgatói életre, hogy töltekezhessenek az itt átéltekből” – mondja Ládonyi Zsuzsanna docens.

A főiskolán folyamatosan kutatásokat végeznek, szakmai találkozókat szerveznek a segítő szolgáltatások fejlesztése érdekében.

Idén a november 15-én megrendezendő szakmai nap is – amely mindenki számára nyitott – ezt járja körül: „Lehetsz jól segítőként”. Hiszen kiemelt jelentőségű, hogy a segítő szakember jó mentális állapotban legyen.

Mérvadó szempont a kapcsolatépítés is, mert szociális munkát nem lehet magányosan végezni; a főiskolán új emberi és szakmai kapcsolatokat építhetnek ki a hallgatók. Például a gyermekjóléti szolgálatnál dolgozó munkatárs sem egyedül végzi a munkáját. Együtt kell működnie a gyerekorvossal, gyámhivatallal, rendőrséggel, pedagógussal – tehát a szakmaközi együttműködés alapvetően fontos a szociális munkában. A konkrét esetek közös megbeszélése – kiket tud megkeresni, milyen szakemberek véleményét kérje ki, milyen erkölcsi határok vannak, meddig tart az ő felelőssége – a szakmai fejlődést segítik.

Ládonyi Zsuzsanna szerint megjelentek olyan társadalmi kihívások is, amelyekre válaszolnia kell a szakmának. Ennek megfelelően a „Digitális lehetőségek és kihívások a szociális munkában” elnevezésű új tárgy is bekerült a kínálatba. „Felgyorsult világban élünk, ahol a kommunikációs eszközök mindent átszőnek, és fel kell mérni, hogy ezek milyen kihívások elé állítják a szociális területen dolgozókat.

A középiskolai korosztályt is leginkább az online felületeken lehet megszólítani, de ha már ez sikerült, akkor mégis az a jó, ha kifejezetten offline módon, személyesen kapnak segítséget a szükségleteikre.”

Emellett van nekünk egy Krisztusunk is, aki az irgalom és az odafordulás technikáját tanítja nekünk.

Ez keretezi a szakmai munkát is. Néhány éve még alig voltak hallgatóink, de két-három év után – komoly erőfeszítéseket téve – most ott tartunk, hogy közel 180 szociális munka szakos hallgatónk van, és az itt képzett vagy továbbképzett emberek evangelizálnak is a munkájukkal” – mondja a rektor.

A nem hívő hallgatókat is óhatatlanul átitatja ez az odaforduló, krisztusi szemlélet, a többit pedig rábízzák a kegyelemre. „Azt mondhatjuk, hogy a VÉF az egyik legerősebb felsőoktatási szociális képzőintézmény – a missziónk is ez: olyan szociális és egészségügyi képzések szervezése, amelyek a hitéleti gyökereinkhez tökéletesen illeszkednek. Mindig szem előtt kell tartanuk, hogy mit tanít az Egyházunk arról, hogy mi a társadalmi szerepünk. A Gondviselés mellettünk volt és van, és a hallgatói létszám ugrásszerű megemelkedése talán igazolja, hogy jó úton járunk. Nekem az a célom, hogy legyen hasznos, amit teszünk, hogy érezzük azt, hogy abban, amit csinálunk, kedve telik az Istennek. A mi erőforrásunk Krisztus, de befektetésünk az ember” – összegez a rektor.

A társadalmi érzékenyítést, a szemléletformálást már kisgyerekkorban el kell kezdeni. Középiskolai szinten az iskolai közösségi szolgálat is teret adhat ennek.

Ugyanakkor ebben mindannyiunknak nagy szerepe és felelőssége van, a példamutatásunk által is: ahogyan – akár családon belül – az idősebbekkel bánunk, vagy segítséget nyújtunk az utcán, az iskolában, a munkahelyünkön, hogy tiszteletben tartjuk a másikat, figyelünk egymásra, támogatjuk egymást, mert mindenki számít és mindenki fontos.

Ne csak a mai napon, máskor is gondoljunk hálás szívvel a szociális munkát végzőkre, akik csecsemőkortól halálunkig mellettünk vannak és segítő kezet nyújtanak. Rájuk, akik sokszor láthatatlanul, a háttérben tevékenykedve egy életen át elkísérnek bennünket.

Fotó: Lambert Attila

Ujváry-Radics Gabriella/Magyar Kurír