Erőforrásunk Krisztus, befektetésünk az ember – A szociális munkások katolikus szakképzéséről

Létezik ilyen ünnepnap? Igen. Közel harminc éve… 1997 szeptemberében a Nógrád Megyei Közgyűlés fogadta el a javaslatot a szociális munka napjának megünneplésére. Ekkor alapították meg a Salkaházi Sára-díjat is a szociális és gyermekvédelmi ellátás területén dolgozó szakemberek munkájának méltó elismerésére. Hazánkban az első országos rendezvényre 2002-ben került sor.

Épp itt az ideje, hogy eszünkbe véssük ezt a dátumot, és legalább ezen a napon ráirányítsuk figyelmünket azokra a szakemberekre, akik az év minden napján támogatják, gondozzák segítségre szoruló embertársainkat.

Mindaddig, amíg személyesen nem leszünk mi is érintettek, nem biztos, hogy ismerünk gyermek- vagy idősotthont, vagy olyan bentlakásos intézményt, ahol fogyatékkal élő felnőttekről gondoskodnak. A különböző intézményekben dolgozó szociális munkások is sokszor észrevétlenek. Munkájuk során nem válogatnak a helyzetek és a rászorultak között, előítélet nélkül látják meg az emberi testbe zárt magányt, elszigeteltséget, betegséget, függőséget – de a méltóságot is, és tisztelettel gondozzák, segítik a rájuk bízottakat. Ők a csendes háttérben dolgozók.

A szociális munka – neve ellenére – nem egyszerűen munka, hanem hivatás, melynek középpontjában az ember és társas környezetének kapcsolata, konfliktusa áll.

Aki szociális munkát végez, nehézségekkel és problémákkal küzdő emberekkel foglalkozik, családokkal, fiatalokkal, idősekkel, fogyatékkal élőkkel” – olvasható a Veszprémi Érseki Főiskola oldalán.

Az intézmény Szociális Tanulmányok Tanszéke a társadalmi élet olyan területeire képez embereket, ahol hatékony segítségre van szükség egyének és közösségek életminőségének javításához, a társadalmat veszélyeztető tényezők feltárásához, megelőzéshez.

A Veszprémi Érseki Főiskolán 1995 óta folyik szociális munka képzés államilag támogatott és önköltséges formában, 2013-tól – folyamatos kínálatbővüléssel – pedagógusok és szociális szakemberek számára meghirdetett posztgraduális, alapdiploma utáni szakok is indultak.

„A robbanásszerű változás a 2020-as évekre tehető, amikor a szociális munka BA szakhoz sikerült a hozzárendelnünk és akkreditálnunk a szociális munka mesterszakot, majd a szociálpedagógia BA szakot – mondja Sebestyén József, a főiskola rektora a jövőre harmincéves képzésről. – Az volt az elképzelés, hogy az alapképzések mellett legyenek posztgraduális képzések mind a szociális, mind a pedagógiai képzési területen a pályán lévő diplomás szakemberek részére. A veszprémi főiskolán a szociális képzések szinte teljes skálája elérhető.”

Hogyha valaki a szociális ágazat iránt érzékeny, és azt tűzi ki célul, hogy egyéneken, közösségeken, csoportokon segítsen, és ehhez egy széles képzési kínálatot keres, akkor itt nagyon jó helyen jár.

A szociális munka alapszakra való bejutást könnyíti, hogy már nem kell emelt szintű érettségivel rendelkeznie annak, aki ezt a továbbtanulási lehetőséget választja. A főiskolán a 2023/24-es tanévben hirtelen megtízszereződött a jelentkezők és a felvett hallgatók száma ennek köszönhetően. A lemorzsolódások ellenére is sok a hallgató, akárcsak a mesterszakon, ahol bármely egyetemen, főiskolán megszerzett diploma után azonnal folytathatja tanulmányait az, aki e szakma iránt érdeklődik, de akár tíz év múlva is jelentkezhet az, aki továbbtanulna.

Mi motiválja a jelentkezőket? „Sokan várták már, hogy legyen itt, a térségben szociális munka mesterképzési lehetőség, másrészt

a korábbi hallgatóink – a nálunk megtapasztalt pozitív élményeik miatt – ragaszkodtak ahhoz, hogy itt tudják folytatni az emelt szintű képzést is”

– mondja Ládonyi Zsuzsanna.

A főiskola mint főegyházmegyei fenntartású intézmény a társadalomba kilépő Egyházat is képviseli, hasznos közéleti tevékenységet, külső társadalmi missziót folytat. „Egy Krisztus-arcú főiskolát szeretnénk felépíteni” – fogalmaz a rektor. Céljuk, hogy karitatív szemlélettel, magas szakmai színvonalú képzéseikkel a felsőoktatási piacon is profik legyenek.

„Volt ferences diákként nem mehetek el amellett, hogy Assisi Szent Ferencet a szociális munkások védőszentjének is tartják. Mi az ő szellemiségét igyekszünk követni.

Ma jóléti társadalmi termékként tekintenek a szociális ellátásra, miközben az irgalom oldaláról kellene megközelíteni”

– hangsúlyozza Sebestyén József. Az elesettek, a perifériára szorult emberek megsegítése iránti vágy kell, hogy vezérelje azt, aki ezt a hivatást választja.

A főiskolán a szociális munka nappali tagozatos képzésként indult, de ma már az évfolyamok összetételét nézve látszik, hogy a hallgatók több mint kétharmada levelező munkarendű, vagyis magából az ágazatból, az ellátásból érkeznek a középfokú végzettségű hallgatók. Tapasztalattal rendelkeznek, ezért egészen másképp kell hozzáállni a képzésükhöz, mint korábban. Tudásmegosztásról van már inkább szó, nem pedig a tudás átadásáról. „A tudás rendszerezése és a szemlélet fejlesztése a feladatunk, esetmegbeszélésekkel, esetelemzésekkel. Önmagában a szociális munkára is mint értékrendi képzésre kell tekintenünk. Nálunk egyházi intézményként a karitász, a Krisztus-központúság és a konkrét evangéliumi értékek kell, hogy megjelenjenek, és ezzel mindenképpen többet adhatunk, mint a világi iskolák” – vélekedik a rektor.

Veszprémben olyan szakmák képzése folyik, melyek képviselői különösen veszélyeztetettek a kiégés szempontjából: pedagógusok, hittantanárok, csecsemő- és kisgyermekgondozók, szociális munkások kerülnek ki az intézmény falai közül. A magas szintű képzés érdekében a szakmai oktatás szerkezetét is át kellett struktúrálni, nagyobb hangsúlyt fektetve bizonyos területekre, amelyeket az ágazatban tapasztalt szükségletek határoznak meg.

A diákok számtalan különböző tárgy közül választhatnak specializációt; található a kínálatban művészetterápia, zeneterápia, táncmeditációs irányzat, vagy a szociáltereápiás szerepjáték, meseterápia – mindezekkel a segítő szakember saját személyiségét is építheti, fejlesztheti, karban tarthatja magát.

„A képzés célja az is, hogy a konzultációs alkalmak, képzési blokkok rekreációs céllal is működjenek – a végzett szakemberek tudjanak távolságot tartani a hétköznapi küzdelmektől, amiben benne vannak. Ennek megfelelően különösen nagy hangsúlyt helyezünk a hallgatói életre, hogy töltekezhessenek az itt átéltekből” – mondja Ládonyi Zsuzsanna docens.

A főiskolán folyamatosan kutatásokat végeznek, szakmai találkozókat szerveznek a segítő szolgáltatások fejlesztése érdekében.

Idén a november 15-én megrendezendő szakmai nap is – amely mindenki számára nyitott – ezt járja körül: „Lehetsz jól segítőként”. Hiszen kiemelkedő jelentőségű, hogy a segítő szakember jó mentális állapotban legyen.

Mérvadó szempont a kapcsolatépítés is, mert szociális munkát nem lehet magányosan végezni; a főiskolán új emberi és szakmai kapcsolatokat építhetnek ki a hallgatók. Például a gyermekjóléti szolgálatnál dolgozó munkatárs sem egyedül végzi a munkáját. Együtt kell működnie a gyerekorvossal, gyámhivatallal, rendőrséggel, pedagógussal – tehát a szakmaközi együttműködés alapvetően fontos a szociális munkában. A konkrét esetek közös megbeszélése – kiket tud megkeresni, milyen szakemberek véleményét kérje ki, milyen erkölcsi határok vannak, meddig tart az ő felelőssége – a szakmai fejlődést segítik.

Ládonyi Zsuzsanna szerint megjelentek olyan társadalmi kihívások is, amelyekre válaszolnia kell a szakmának. Ennek megfelelően a „Digitális lehetőségek és kihívások a szociális munkában” elnevezésű új tárgy is bekerült a kínálatba. „Felgyorsult világban élünk, ahol a kommunikációs eszközök mindent átszőnek, és fel kell mérni, hogy ezek milyen kihívások elé állítják a szociális területen dolgozókat.

A középiskolai korosztályt is leginkább az online felületeken lehet megszólítani, de ha már ez sikerült, akkor mégis az a jó, ha kifejezetten offline módon, személyesen kapnak segítséget a szükségleteikre.”

Emellett van nekünk egy Krisztusunk is, aki az irgalom és az odafordulás technikáját tanítja nekünk.

Ez keretezi a szakmai munkát is. Néhány éve még alig voltak hallgatóink, de két-három év után – komoly erőfeszítéseket téve – most ott tartunk, hogy közel 180 szociális munka szakos hallgatónk van, és az itt képzett vagy továbbképzett emberek evangelizálnak is a munkájukkal” – mondja a rektor.

A nem hívő hallgatókat is óhatatlanul átitatja ez az odaforduló, krisztusi szemlélet, a többit pedig rábízzák a kegyelemre. „Azt mondhatjuk, hogy a VÉF az egyik legerősebb felsőoktatási szociális képzőintézmény – a missziónk is ez: olyan szociális és egészségügyi képzések tartása, melyek a hitéleti gyökereinkhez tökéletesen illeszkednek. Mindig szem előtt kell tartanuk, hogy mit tanít az Egyházunk arról, hogy mi a társadalmi szerepünk. A Gondviselés mellettünk volt és van, és a hallgatói létszám ugrásszerű megemelkedése talán igazolja, hogy jó úton járunk. Nekem az a célom, hogy legyen hasznos, amit teszünk, hogy érezzük azt, hogy abban, amit csinálunk, kedve telik az Istennek. A mi erőforrásunk Krisztus, de befektetésünk az ember” – összegez a rektor.

A társadalmi érzékenyítést, a szemléletformálást már kisgyerekkorban el kell kezdeni. Középiskolai szinten az iskolai közösségi szolgálat is teret adhat ennek.

Ugyanakkor ebben mindannyiunknak nagy szerepe és felelőssége van, a példamutatásunk által is: ahogyan – akár családon belül – az idősebbekkel bánunk, vagy segítséget nyújtunk az utcán, az iskolában, a munkahelyünkön, hogy tiszteletben tartjuk a másikat, figyelünk egymásra, támogatjuk egymást, mert mindenki számít és mindenki fontos.

Ne csak a mai napon, máskor is gondoljunk hálás szívvel a szociális munkát végzőkre, akik csecsemőkoruktól halálunkig mellettünk vannak és segítő kezet nyújtanak. Rájuk, akik sokszor láthatatlanul, a háttérben tevékenykedve egy életen át elkísérnek bennünket.

Fotó: Lambert Attila

Ujváry-Radics Gabriella/Magyar Kurír