Erről a hitről tegyünk tanúságot a társadalom előtt is! – Spányi Antal püspök a NEK-ről

(…)
– Püspök úr ott volt az eucharisztikus kongresszus székesfehérvári kísérő rendezvényén. Hogyan zajlott ez az esemény?

– Amikor odajutottunk, hogy megtarthatjuk 2021-ben a találkozót, sikerült abban megállapodnunk, hogy kezdjük ezt a Katolikus Egyházhoz illően, és a nulladik napon vendégül láttuk a szegényeket. Hogy Krisztus szeretetét, akit ünnepelünk az Eucharisztiában, tegyük világossá, nyilvánvalóvá a világnak. Így mutassuk meg Őt. Öröm, hogy minden egyházmegyében sok száz szegény embert sikerült így szeretettel vendégül látni, hogy nemcsak az étkezésüket biztosítottuk számukra, hanem megtiszteltük őket emberségükben. Valóban olyan körülményeket tudtunk teremteni, amelyben érezhették, hogy az Egyház hogyan tekint rájuk, hogy bennük azt az embert látja, akiért Krisztus meghalt. Azt az embert látja, aki ugyanazzal a méltósággal, ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, mint bármelyikünk.

Nagyon megható volt, amikor azt láttam, hogy a sok szegény család közül többen elővették az ünnepi ruhájukat, és úgy jöttek el.

– Az előrendezvények után a nyitóünnep tovább fokozta a reményt, hogy kegyelmekkel teli hét lesz az eucharisztikus kongresszus hete. Püspök úr hogyan élte meg a nyitó szentmisét?

– A nyitóünnep, a szentmise egy nagy örömünnep lett. Vártuk az embereket, és nagyon sokan eljöttek, megtöltötték a csodálatos Hősök terét. Az emberek megérezték, hogy itt valami nagyon fontos dolog történik, nemcsak egy eseménynek lettek a részesei, hanem egy imádságos alkalomnak, amelynek lelkierejét megtapasztalhatták. Egy szívvel, egy lélekkel imádkoztunk, ugyanarra a Krisztusra figyeltünk, Őt kerestük, Őt akartuk látni, akiért eljöttünk. Nagyon nagy öröm volt látni a sok papot, a sok püspököt, bíborost és érsekeket, akik a világ minden tájáról eljöttek, hogy tanúi legyenek ennek, és hitvallást tegyenek az Eucharisztiában közöttünk lévő Jézusról.
(…)

– Felemelő élmény lehetett, amikor megérkezett Ferenc pápa. Milyen volt vele találkozni?

– Vasárnap, amikor megérkezett a Szentatya, és találkozhattunk vele – püspökök, államunk vezetői, a köztársasági elnök, a miniszterelnök úr és a különböző vallások vezetői –, mind-mind azt tapasztaltuk, hogy a Szentatya milyen felszabadult. Azt tapasztaltuk, hogy

a törékeny megjelenésével szemben tele van lelkierővel, energiával, szellemi frissességgel és lendülettel. A lelke szárnyalt, és látszott, hogy nagyon jól érzi magát közöttünk.

Valóban úgy beszélt hozzánk, mint testvér a testvérhez. Mint Péter, aki eljött, hogy megerősítse az ő testvéreit, az ő társait.

– Mi volt az a Szentatya beszédéből, ami mélyebben megérinthette a jelenlevőket?

– Nagyon jó volt hallani a pápának a püspökökhöz intézett szavait, és látni az ő atyai jelenlétét, gesztusait. És ugyanezt tapasztaltuk a szentmisén: így tanított, így beszélt, így nyílt meg felénk, ahogy talán még soha nem nyílt meg a magyarok felé. Megmutatta szeretetét irántunk (…)

– Természetesen a kongresszust kísérték negatív felhangok is…

– Én azt hiszem, hogy nekünk nem szabad egy percig sem azzal foglalkozni, ha esetleg hallunk valami fals hangot a kongresszusról. Mindig vannak furcsa, hamis hangok. Annak kell örülni, amit megélhettünk, amit kaptunk. Ennek az ereje olyan nagy, hogy még – azt hiszem – föl sem fogtunk. Az a dolgunk, hogy ennek az emlékét hitelesen megőrizzük.

Azt, amit kegyelemből kaptunk a Jóistentől, azt az életünk jobbítására használjuk, hogy megerősödjünk a hitünkben, ebbe a hitbe gyökeresedjen bele az egész életünk, és erről a hitről tegyünk tanúságot a társadalom előtt is.

Hiszen minden keresztény embernek dolga, hogy evangelizálja az emberiséget, mindenkihez elvigye Krisztus hírét. Mindenkit Krisztus szeretetével próbáljon meg szeretni, azt, aki hozzánk tartozik, és azt is, aki nem tartozik hozzánk; ha elfogadja a szeretetünket, ha nem, akkor is csak szeretni tudjuk. Mert Krisztus szeret bennünket, és erre tanított, erre adott parancsot nekünk. Nagy-nagy hálával kell erre a kegyelmi időre, a kongresszus minden percére visszagondolnunk.

Az interjú teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Merényi Zita (archív)

Magyar Kurír