Érseki liturgián 75 elsőáldozó gyermeket ünnepeltek a debreceni görögkatolikus székesegyházban

Ritka alkalom, hogy püspöki Szent Liturgián száznál is több gyermek legyen jelen, ezért a tanítás is inkább ennek a korosztálynak szólt.

Igen hosszú evangéliumi szakasz hangzott el, amire mindig nagyon oda kell figyelni, hiszen ezen keresztül akar nekünk az Úristen üzenni valamit – hívta fel a gyermekek figyelmét Kocsis Fülöp érsek-metropolita. – Egy vakon született ember gyógyulásról volt benne szó. Ám ez mégis más gyógyítás volt, mint amilyenekről korábban olvasni lehetett a Szentírásban, hiszen itt nem egyetlen szavával tett csodát Jézus, hanem fokozatosan változtatta meg ennek az embernek az életét.

Először sarat készített, és azt kente a beteg szemére, majd a vaknak el kellett mennie a Siloe (Siloám) tavához – ami küldöttet jelent –, abban megfürdött, és így gyógyult meg. De ennek következtében egy másfajta látást is megadott ennek az embernek Jézus, és ennek köszönhetően nemcsak testi szemeivel, hanem a lelkével is elkezdett látni – magyarázta a főpásztor.

A farizeusoknak persze nem tetszett Jézus jósága; ott kötöttek bele, ahol csak tudtak. Akárcsak manapság az Egyházba vagy a papokba. Többször is elkezdték faggatni a vakon született embert, hogy kinek és hogyan köszönheti gyógyulását. Ő elmondta, miket cselekedett vele Jézus, de mivel válaszaival nem voltak elégedettek a farizeusok, a gyógyult ember Jézus védelmére kelt, és azt felelete nekik: „Éppen az a csodálatos, hogy nem tudjátok, honnét való, mégis megnyitotta a szememet.”

Hosszabb idő kellett a gyógyult embernek ahhoz, hogy igazán meglássa, megértse, ki is az Ember Fia, de végül erre is képes volt, és leborulva mondta neki: „Hiszek, Uram!”

Kocsis Fülöp ezt a folyamatot egy kisbaba születésével állította párhuzamba, hiszen az ember – ahogyan sok emlős állat is –, nem lát egyből; el kell telnie jó néhány órának, napnak, mire kitisztul előttük a világ. „Mindnyájan vakon születünk, órák, sőt sokszor napok telnek el, mire elkezdünk fényeket, foltokat észlelni.

Úgy, ahogyan a kezdetekben még csak foltokat, majd alakokat látunk, a lelki látásunk is fokozatosan lesz egyre erősebb, tisztább. Csak az utóbbihoz sokkal több idő szükséges.

Hosszú évek kellenek ahhoz, hogy megismerjük Jézust. Most, amikor itt vagytok az elsőáldozáson, vajon többet tudtok-e a Mindenhatóról?” – szólt a kicsikhez a főpásztor, majd rögvest válaszolt is: „Remélem!”

Lelki látásunkat folyamatos fejleszti az Úr Jézus, de nekünk is dolgozni kell azon, hogy minél jobban megismerjük őt, és nem csak a könyvekből. „Minél nagyobb valaki, annál többet tud, persze nem mindig a magasságtól függ, de egy biztos, idő kell hozzá: ez a lelki látás!” – hangsúlyozta Kocsis Fülöp, hozzátéve: nekünk azon kell dolgoznunk, hogy ez a látásunk is erősödjön.

Ezt követően így szólt a gyerekekhez: „Emelje fel a kezét, aki úgy érzi, ő szereti a legjobban a szüleit!” A kicsik mindnyájan heves kézfelnyújtással jelezték, bizony ők nagyon szeretik a szüleiket. „Azok a gyerekek szeretik a legjobban a szüleiket, akiknek a szüleik a legjobban szeretik őket” – mondta válaszként az érsek-metropolita. Majd a szülőkhöz fordult: „Minél jobban szeretjük a gyermekeinket, ők annál jobban fognak szeretni minket, és természetesen másokat is.”

A gyermekek szeretetképessége attól függ, hogy a szülők mekkora szeretettel törődnek velük. Ráadásul nekünk nemcsak emberi, hanem isteni szeretettel kell szeretnünk gyermekeinket” – jegyezte meg a főpásztor. Hozzátette: a lelki látás így fejlődik napról napra. Ehhez pedig nélkülözhetetlen az Eucharisztia mint Isten szeretetének legnagyobb ajándéka.

Az Úristen Krisztus szent testével és vérével fejezi ki, mennyire szeret mindenkit.

Ha ezzel a különleges ajándékkal élünk, és felismerjük, megmarad életünkben, akkor mi is egyre jobban fogjuk tudni szeretni az Istent – zárult az érseki tanítás.

A gyermekek hitbéli tanúságtevését hónapok óta tartó felkészítés előzte meg, amelyben Szaplonczay Márk és Troszt Máté segédlelkészeknek volt óriási szerepük.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír