Pennaháború Veszprémben – Érsekségi ékességek (86.)

A Veszprémi Érseki Könyvtár 22408-as jelzetű dokumentuma nyelvünk történetének egyik igen fontos állomását örökíti meg. A már a 18. század közepe után felmerült nyelvkérdés – a magyar nyelv modernizálásának, egységesítésének és az irodalmi változat rögzítésének szükségessége – körül szervezett tevékenység és vita az 1800-as évek elejére általánossá vált. A nyelvújítási mozgalmat ugyanakkor leginkább Kazinczy Ferenchez és Széphalomhoz, illetve a neológusok és ortológusok vitájához kötjük, ám Veszprém is kiemelkedő szerephez jutott ebben a majd egy évszázadig tartó folyamatban.

Ahogyan Veszprémben az Óváros térről a Vár utcába érünk, egy emléktáblát találunk, melynek felirata szerint a valamikor éppen ott – a Városháza B épületének alagsorában – működő Számmer Nyomdában készült 1813-ban a magyar nyelvújítás jelentős dokumentuma, a Mondolat. Ez az alig tenyérnyi kis könyv egy nyelvi paródia, mely a nyelvújítási szavak mértéktelen alkalmazásával gúnyolta ki a korszak túlbuzgó szóteremtőit. A mű előzménye és alapszövege egy 1810 előtt keletkezett kézirat, melynek szerzője Szentgyörgyi József debreceni orvosdoktor volt. Szentgyörgyi pár évvel későbbi leveléből tudható, hogy Benedek Mihály református püspök biztatására készítette gúnyiratát a „nyomorult magyarságú nyelvmívelők” kifigurázására, ám még csak véletlenül sem akarta Kazinczyt célozni, kinek barátja volt. E kéziratról azután a Debreceni Református Kollégiumban másolat készült, amit feltételezhetően Tóth Ferenc, a Pápai Református Kollégium professzora vitt el a Dunántúlra: Pápára és Veszprémbe.

A Mondolat szerzői név nélkül jelent meg Dicshalomban, azaz Veszprémben. Bár a szerzőséget utólag Somogyi Gedeon, Veszprém vármegye levéltárnoka vállalta magára, a könyv születése körül sokan bábáskodtak. Vélhetően részt vállalt belőle Mándi Márton István pápai rektor, Fábián József református lelkész, Oroszy Pál táblabíró, Márton József bécsi és Tóth Ferenc pápai professzorok, illetve Ruszek József római katolikus pap is – az egész „Trans Danubianus” kör, ahogy Kazinczy leveleiben fogalmazott.

A nyomtatásban megjelent mű az eredeti törzsszöveghez képest, mely egy bevezetővel ellátott, három fejezetből álló „tudományos előadás” és egy értelmező szótár, további részekkel egészült ki. Ezek a bővítmények a címlapkép, a kiadói dedikáció, az olvasói ajánlás, a kiadói előszó, az előfizetői felhívás és a hibaigazítót tartalmazó Függelék. A legnagyobb hatást, sőt felháborodást kétségtelenül a belső címlapon található rézkarc váltotta ki, melyen a Pannon Énekes, a haza jövendőbeli nagy költője – Kazinczy – kürtjébe fújva szamaragol az isteni magaslatok felé. Fején babérkoszorú, kezében és oldalán triangulum, líra és lant. A kép oldalán kezében pánsípot tartó szatír ül egy sziklán, a Parnasszuson pedig Pegazus ágaskodik, patája alól forrás fakad. E nyilvánvaló gúnyrajz célpontjára tesz egyértelmű utalást az ajánlás is, melynek megszólítottja Zafyr Czenczi, Kazinczy nevének anagrammája nyomán. Hasonlóan elemi erejű része a műnek természetesen maga a szógyűjtemény, amely főként Kazinczy és Berzsenyi szövegeiből, illetve Barczafalvi Szabó Dávid új szóalkotásaiból merítette anyagát. Érdekes, hogy az akkor szokatlannak, nevetségesnek hangzó kifejezések közül jó pár mégis kiállta az idő próbáját és meggyökeresedett nyelvünkben.

A Mondolat által kiváltott indulatokra minden bizonnyal a szerző sem volt felkészülve. Egyfelől tagadhatatlan, hogy sokszor nemtelen, a kor kiválóságaihoz méltatlan, személyeskedő vitákat, kölcsönös sértődéseket gerjesztett, ugyanakkor az is igaz, hogy felerősítette a magyar nyelvről és irodalomról, illetve a nyelvújítás módjáról folyó akkori diskurzust. S mindezt Veszprémben, a pennaháború egyik legfontosabb központjában.

A Veszprémi Érseki Könyvtárban őrzött kötet külön érdekessége, hogy előzéklapján két bejegyzés is olvasható. Az első a kiadó, azaz Somogyi Gedeon ajánlása Mándi Márton Istvánnak, a pápai református gimnázium rektorának, míg a második „Nagyságos és főtisztelendő Dr. Jánossy Ágoston kanonok úrnak” szól. Az ajánlások alatt báró Hornig Károly veszprémi püspök körpecsétje látható.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: e-nyelv.hu

Magyar Kurír