Esterházy János boldoggá avatásáért imádkoztak Kolozsváron

Felvidéki hívekkel együtt imádkoztak Kolozsváron a Szent Mihály-templomban Esterházy János boldoggá avatásáért augusztus 18-án délelőtt. A szentmise elején László Attila főesperes-plébános köszöntötte a jelen levő világi és egyházi méltóságokat, a vendégeket, homíliájában a vértanú Esterházy Jánost mutatta be, majd a világ krisztusivá formálásáért kért áldást a jelenlevőkre, a családokra, mindenkire.

A fejlődéshez, növekedéshez táplálék kell, a „bőségesebb élet” az, amelynek teljességéről Pál apostol írja, hogy „szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem fogta” (1Kor 2,9), és amelynek szükségképpen már e világi, kezdetleges formája is elképzelhetetlen békességet, nagyságot ad a szívünkbe, olyat, amilyet a világ nem adhat (vö. Jn 14,27) – mondta a plébános, majd Esterházy János életének szemlélésére hívott.

„1901. március 14-én született Nyitraújlakon. A Trianon után Csehszlovákiába szakadt, közel egymilliós felvidéki magyarság kiemelkedő vezetője, parlamenti képviselő, jogvédő. Folyamatosan hirdette a közép-európai, s kiemelten a magyar–szlovák sorsközösség és kiengesztelődés fontosságát” – mondta el a vértanúról, majd felidézte életének állomásait.

„A mi jelünk a kereszt!” jelszóval elutasította a náci, nyilas, bolsevik, kommunista ideológiát.

1942-ben egyedül ő utasította el a zsidóság deportálását kimondó törvény megszavazását. Számos zsidó életét mentette meg, ezért letartóztatták, börtönre ítélték. 1945 után vállalva az üldöztetést és szenvedést, tiltakozott a magyarokat sújtó Beneš-dekrétumok ellen. Válaszul letartóztatták, több ezer felvidéki magyar társával együtt a Szovjetunióba hurcolták, ahol 10 év kényszermunkára ítélték. A Gulágon töltött rabsága idején, távollétében, Pozsonyban kötél általi halálra ítélték. Négy év után az ítélet végrehajtására szállították súlyos betegen vissza Csehszlovákiába, ahol büntetését életfogytiglani börtönre változtatták.

12 évig szenvedett kommunista börtönökben. A keresztény emberség és a felebaráti szeretet tanújaként népéért és ellenségeiért imádkozva, 1957. március 8-án a szentség jegyében halt mártírhalált a morvaországi Mírov börtönében.

Holtában is jel maradt: testét nem adták ki családjának. Temetésére csak halála után 60 évvel kerülhetett sor, végakaratának megfelelően, szülőföldjén, a Zobor alján, Alsóbodokon.

Életútja felvázolása után a szentmise szónoka Esterházy János szavait idézte: „Szívünk, lelkünk nagy kincsét, nemzeti öntudatunkat és Krisztus Urunkba vetett hitünket ne tévesszük szem elől egy pillanatra sem. Ápoljuk, őrizzük ezt, mert ez az egyetlen pozitív érték, amelyet senki el nem vehet, és amelynek varázslatos ereje átsegít a legnehezebb megpróbáltatásokon is.” „Legjobban attól féltem, hogy szentgyónás és szentáldozás nélkül kell meghaljak. És ezért Szent Terézkéhez és Kaszap Istvánhoz imádkoztam mindennap, hogy eszközöljék ki az Úr Jézusnál, hogy halálom előtt meggyónhassak és szentáldozáshoz járulhassak… ha nem gyónhatnék és nem áldozhatnék halálom előtt, akkor eszközöljék ki, hogy utolsó pillanatomig öntudatomnál legyek, hogy az ő segítségükkel utolsó percemig tudjak ájtatosan imádkozni és a bűneimet bánni, hogy üdvözülhessek.”

Cseh rabtársa így emlékezett róla: „...nemes méltósággal viselte sorsát, soha nem panaszkodott. […] Csak csont és bőr volt. Sokat szenvedett, de ez a szenvedés nem törte meg, mert nagy lelkierővel, egyenes gerinccel viselt el mindent.

Alig beszélt önmagáról. Leginkább, szinte mindig Istenről, s a lelki dolgokról beszélve vigasztalta sorstársait.”

A homíliát teljes terjedelmében ITT olvashatják.

A megemlékezést különlegessé tette az egyházzenei biénnálé keretében Kolozsvárra érkezett révkomáromi Concordia kórus jelenléte, akik a Szent Cecília kórussal és zenekarral közösen szolgáltak a szentmisén. Együtt szólaltatták meg Demény Dezső Szent Imre-miséjét, Horváth Márton Levente Szent Mihály-himnuszát és Kocsár Miklós Jubilate Deo művét.

A szentmise után emléktáblát avattak Esterházy János egykori kolozsvári látogatásának emlékére.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír