Észak-Mozambikban a dzsihadista erőszak közepette a hitoktatók a szenvedők mellett állnak

Azokon a plébániákon, amelyek területén közösségek tucatjai, esetenként százai is léteznek, a kevés pap képtelen mindegyikhez eljutni. A katekéták azok, akik életben tartják a keresztény hitet és az evangéliummal való kapcsolatot.

A menekültek között

Ntele menekülttáborában körülbelül háromszáz család él, akik az erőszak miatt voltak kénytelenek mindent hátrahagyni. Sokan hordozzák szívükben a gyermekeik, szüleik és rokonaik elvesztése miatti traumát.

Az összetákolt kunyhók között áll a Páduai Szent Antal-kápolna, amely szegényes anyagokból épült, tetején ágakból készült nagy kereszt. A katekéták itt találkoznak, hogy imádkozzanak, képezzék magukat és megtervezzék pasztorális szolgálatukat.

A 29 éves Adérito Monteiro egyszerű, de drámai szavakkal írja le a valóságot, amellyel nap mint nap találkozik: „Olyan emberek ezek, akik látták gyermekeik, anyjuk, férjük és rokonaik lefejezését… Kénytelenek voltak mindent maguk mögött hagyni – otthonaikat, földjeiket és minden javukat –, és itt telepítették le őket.”

Újra fellobbantani a remény lángját

Cabo Delgado katekétáinak feladata alapvető fontosságú. Egyesek a hit alapjait tanítják, mások a keresztség és a bérmálás szentségére készítenek fel. Mindannyian ugyanabban a küldetésben osztoznak: „A borzalom és a traumák közepette megpróbáljuk újra fellobbantani a remény lángját”, emlékeztetve arra, hogy „Krisztus él, Krisztus velünk van” – magyarázza Adérito.

Az anyagi nehézségek óriásiak: nincs élelem, víz, orvosi ellátás, hitoktatási segédanyagok sincsenek, ami van, azon gyakran többen osztoznak felváltva. Ehhez járul még a súlyos paphiány: a számos közösségből álló plébániák mindössze egy vagy két áldozópapra számíthatnak. Ebben az összefüggésben válik kiemelten fontossá Cabo Delgado katekétáinak szerepe, az állandó jelenlét, és hogy eljutnak oda, ahová mások nem tudnak.

A hit, amely újjáépíti a sebzett közösségeket

Amikor úgy tűnik, semmi más nem számít, minden a túlélés sürgető kényszerére korlátozódik, a keresztény közösség szilárd alapra talál a közös imádságban, Isten szava közös meghallgatásában és a szentségekre való felkészülésben. Ez egy lassú újjáépítés, amely napi gesztusokból, odaadásból és hűségből áll.

Forrás és fotó: Acs-italia.org

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír