Észrevenni az adventi várakozás fényét – Fellobbant az első gyertyaláng Pannonhalmán

A hagyományoknak megfelelően idén is közös gyertyagyújtásra hívott a bencés szerzetesközösség mindenkit a Pannonhalmi Főapátság előtti térre, majd az azt követő vesperásra, a Szent Márton-bazilikába. Bokros Márk OSB gyertyagyújtáskor elmondott gondolatait közölte a főapátság honlapja.

Kedves Testvérek!

Most már évek óta élő hagyomány, hogy az adventi koszorú első gyertyáját közösen gyújtjuk meg itt, a főapátság előtti téren. Ilyenkor ez a hétköznapi, nem különösebben érdekes hely a találkozás és a várakozás helyévé válik.

Ahol megfordul a helyközi járat, ahol turistacsoportok gyülekeznek, megáll a csomagszállító autó vagy a pizzafutár, ahol sétaidőben a diákok szüleikkel vagy barátnőikkel beszélgetnek telefonon – ez a hely most egyszerre különlegessé válik.

És ehhez nem kell más, csak négy gyertya és mi, szerzetesek és civilek, munkatársak, diákok, pannonhalmiak és távolabbról érkezők, borlovagok, szülők és gyerekek – egy közösség, amelynek fontos ilyenkor ez a négy gyertya. Akiknek fontos a láng, a fény, ami bármennyire is apró, megtöri a sötétséget. Mert arra emlékeztet, hogy az Isten egykor belépett a mi világunkba. Ahogy a gyertyák körbeveszik a keresztet és szinte észrevétlenül jelzik, hogy közeledik a karácsony, úgy Isten is alig felismerhető módon érkezett – kisgyermekként egy hétköznapi családba. És így akar közeledni most is – életünk megszokottságában, egészen egyszerűen, csendesen és szelíden.

Közösen állunk itt, hogy tanúi legyünk idén is az adventi láng felgyulladásának. Megérinti szívünket az apró fény, amit aztán magunkkal vihetünk. És annak is üzenete van, hogy csak az első gyertyát gyújtjuk meg így együtt. Mert

a többit már otthon, családjainkban és közösségeinkben nekünk kell fellobbantanunk.

Különleges és egyszeri ez a fény – ha később erre járunk, már csak a gyertyákat találjuk itt. A tűz előbb-utóbb kialszik. És jól van ez így, mert ennek a fénynek igazából ott kell tovább világítania, ahol épp vagyunk. És ez a természete is: belső világossággá akar válni. Éppen a láng nélküli gyertya emlékeztet erre, hogy

keressük meg az adventi várakozás alig észrevehető fényét ott és abban, amit épp csinálunk, azokkal és azokban, akik körülvesznek minket.

Így aztán egészen átmelenget minket a tűz, egészen új színben tűnik fel a világ, és felismerhetővé válik a minket újra meglátogató Isten.

Bencés közösségünk nevében kívánom, hogy tapasztaljátok meg, éljétek át azt a csodát, hogy Isten egészen közel jön hozzánk. Keressétek és találjátok meg a tüzet, amelynek fénye reményt ad az éjszakában.

Legyen velünk és kísérjen minket a Béke fejedelme, az Örök világosság, a Szeretet Istene! Áldott várakozással és rátalálással teli adventet kívánok Mindannyiunknak!

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír