Márton 316-ban vagy 317-ben született Savariában. Szülei jómódú pogányok voltak, apja a római légió tisztjeként szolgált. A források tanúsága szerint édesapja és édesanyja valószínűleg szláv eredetű volt, bár egyes történetírók kelta származásukat is lehetségesnek tartják. Márton 15 éves volt, amikor a római hadsereg katonája lett. Légióját Galliába, Franciaországba küldték, ahol a mai Amiens-ben (akkori neve: Samarobriva) teljesített szolgálatot. A városban töltött évek egyik eseményéről, amely még megkeresztelkedése előtt történt, minden életrajzírója megemlékezik. Különösen kemény tél volt Galliában, sokan meghaltak a nagy hidegben. Márton minden ruháját elajándékozta a szegényeknek, csupán a rajta lévő ruhadarabok maradtak meg. Egy napon késő este, járőrszolgálatból hazatérőben didergő koldussal találkozott. Köpenyét kardjával kettéhasította, és az egyik felét a koldus vállára borította. Másnap álmában Krisztust látta abban a köpenydarabban, amelyet a fázó koldusra terített. Krisztus így szólt a fiatal katonához: „Márton, a hittanuló öltöztetett engem ebbe a köpenybe.”
A hadseregtől való távozása után remeteként élt, később pappá, majd Tours városának püspökévé szentelték. Csodák sora kísérte Márton püspök működését: betegek gyógyítása, halottak feltámasztása, ördögtől megszállottak megszabadítása volt a bizonyítéka isteni kiválasztottságának. Fáradhatatlanul dolgozott a hit terjesztésén még időskorában is. 397. november 8-án halt meg a mai Candes-ban, november 11-én temették el Tours-ban.
Szentbeszédében Jozef Haľko többször is visszautalt a pozsonyi Szent Márton-székesegyházban látható Szent Márton-lovasszoborra. A jelenet három fontos keresztényi vonást tükröz: észrevenni, megállni, cselekedni.
Észrevenni: olyan szemmel járni az emberek között, hogy meglássuk a szenvedőket, akárcsak Szent Márton a koldust. A nyitott szem a nyitott szív szimbóluma, amely képessé teszi az embert arra, hogy adott pillanatban a másik emberben felismerje Jézust.
Megállni: ha észrevettük a szenvedőt, akkor adott helyzetben meg kell hogy álljunk, és érdeklődnünk kell, miben tudunk segíteni neki.
Cselekedni: ha észrevettük a szenvedőt, és tudjuk, miben számít a segítségünkre, akkor cselekednünk kell, ahogy Szent Márton is megosztotta köpenyét a koldussal.
Legyen buzgóságunk meghívni az embereket az Egyházba. Nem lehet mindegy számunkra, hogy vannak még emberek, akik nem ismerik Jézust mint Megváltójukat, megmentőjüket – mondta Jozef Haľko. Kiemelte: Jézus tudja, hogy a küldetésünk nem egyszerű és talán nehéznek is tűnik a feladat. De ő mindig velünk van, és azt mondja: „Szeretlek.” A Szentostyában nekünk adja magát, ezzel áthidalja a történelmi távlatot Szent Márton kora és a jelenkor között. Engedjük, hogy Jézus a szívünkbe oltsa szeretetét: ez megnyitja szemünket, hogy észrevegyük a szenvedőt, felismerjük, mit kell tennünk, és erőt ad a cselekvéshez is.
Ha így teszünk, az emberek látják alázatos szeretetünket, amelyet Krisztus inspirál, rákérdeznek: honnan veszed ezt a szeretetet, ki ennek a nyugalomnak, békének az igazi forrása? Ne habozzunk kimondani: ez Jézusé, az én Uramé, aki meg akar váltani engem és téged. Hol az akadály, hogy mi a környezetünkben élőket is meghívjuk Krisztus keresztségére, szentségeire, szeretetére, hogy mások is elfogadják Jézust mint életük legmélyebb értelmét?
A szentmise végén Székely János megyéspüspök vezetésével imádkoztak a jelenlévők a Szent Márton-oltárnál a hívekért, új papi hivatásokért.
Az ünnepi szentmise visszanézhető a Szombathelyi Egyházmegye honlapján.
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria












