Esztergomban tartották a katolikus börtönlelkészek találkozóját

Takács Péter előadása során a büntetés és a nevelés összefüggésében kereste a börtönlelkészi szolgálat helyét a büntetés-végrehajtás rendszerében. Történelmi áttekintése után a jövő lehetséges irányait vázolta fel.

Tömő János a világiak szolgálatának hangsúlyossá válásáról tartott előadást. Rámutatott: az Egyházban felfedezhető jelenlegi tendenciák (mint például a papok számának csökkenése) fényében egyre jobban kirajzolódik, hogy a különböző szociális, missziós területeken a világi munkatársak, diakónusok nagyobb szerepet kell hogy vállaljanak. Igaz ez a börtönök lelkipásztori ellátására is.

Az előadást követő beszélgetés egyik fő témája a lelkészi/lelki szolgálat értelmezése volt.

Mészáros István Kalocsáról a liturgikus tárgyak, eszközök műértő megbecsüléséről beszélt. Előadásában a 19. századi egyházi műkincsek és a hozzájuk kapcsolódó mecenatúra bemutatása mellett Ozsvári Csaba ötvösművész alakja is különös hangsúlyt kapott. Mészáros István kiemelte:

ahogy a művész megtalálta Krisztust a tárgyakkal való kapcsolatában, a lelkész is felfedezheti Krisztust az emberekkel való találkozásaiban.

Ozsvári Csabát idézte: „A művészetben és a művészeten kívül engem nem érdekel más, mint Jézus Krisztus. És semmi másról nem akarok szólni, csak Isten dicsőségéről.”

A lelkigyakorlatozókat meglátogatta Berta Tibor, a katonai ordinariátus püspöke. Személyes hangú beszélgetés során bátorította a lelkészeket. Mint a fegyveres testület belső életét jól ismerő püspök különösen is felhívta a figyelmet a jelenlét fontosságára, legyen szó akár az állományról, akár a vezetőségről vagy természetesen a fogvatartottakról.

A jelenlét missziója Krisztus jelenlétének megmutatása”

– hangsúlyozta.

Az Esztergomban töltött idő a szellemi mellett a lelki feltöltődés ideje is volt. A közös szentmisék, szentségimádás, rózsafüzér megerősítést jelentettek a börtönlelkészek számára abban, hogy az ő szolgálatuk sem végezhető hitelesen, ha nem Krisztus van a középpontban.

Lelkigyakorlat, találkozó, töltődés. Ezek a fogalmak jellemezték a három napot, hiszen a lélek és a szellem gazdagodása mellett a személyes kapcsolatok is mélyülhettek a találkozásokban, és a test is megkaphatta a pihenés lehetőségét. Ahogy Márk evangéliumában olvassuk: „Abban az időben az apostolok összegyűltek Jézushoz és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: Gyertek ti is (…), hogy pihenjetek egy kicsit” (Mk 6,30–31).

Szöveg és fotó: Tornyai Gábor atya

Magyar Kurír