Észtország első szentje lehet egy német jezsuita

Kitekintő – 2019. augusztus 22., csütörtök | 12:32

„Santo subito!” („Avassák szentté azonnal!”) – mondta Ferenc pápa 2018. szeptember 25-i észtországi apostoli látogatásán, miután megismerte Eduard Profittlich érsek életét és vértanúságának történetét. De ki is volt valójában az a német jezsuita szerzetes, aki a kis észt egyház első szentje lehet?

Eduard Profittlich a Bonntól délre fekvő Grafschaft bei Ahrweiler városában született 1890-ben, tíz gyermek közül a nyolcadikként. Linz am Rhein városában 1912-ben érettségizett, majd csatlakozni szeretett volna a jezsuitákhoz, ám szándékát szülei ellenezték.

Így először a trieri szemináriumba jelentkezett, de végül 1913. április 11-én édesapja és édesanyja beleegyezésével belépett a Jézus Társasága noviciátusába. Az első világháború idején betegápoló és műtőssegéd volt. 1922. augusztus 27-én a hollandiai Valkenburgban szentelték pappá. Még ugyanebben az évben a pápa a jezsuita rendre bízta a Pápai Keleti Intézetet vezetését, és Profittlich oroszországi misszióra jelentkezett. Krakkóban filozófiát és teológiát tanult, de később az oroszországi fejlemények miatt nem utazhatott el. Ehelyett a lengyelországi Opoléban dolgozott 1925 és 1928 között mint misszionárius, lelkigyakorlat-vezető és prédikátor. 1928-ban Hamburgba került, ahol a lengyelek lelkipásztora lett. Odaadásának köszönhetően rövid idő alatt széles körű megbecsültségre tett szert, ezért nem is volt meglepő, hogy 1930-ban Tallinnban a Szent Péter és Pál-templom plébánosává nevezték ki.

Közel háromszáz év szünet után 1923-ban érkeztek vissza az első jezsuiták Észtországba. Profittlich 1931-ben Észtország apostoli adminisztrátora (egyházi vezetője) lett. A többnyire evangélikus népesség figyelmét gyorsan felkeltették a jezsuiták, különösen havonta megjelenő lelkiségi lapjuk, a Kiriku Elu (Egyházi Élet). Profittlich öt új plébániát hozott létre. Segítséget is kapott: 1941-ig tizenhét rendtársa érkezett az országba, rajtuk kívül jöttek még szerzetesnők és kapucinus szerzetesek is.

Különös figyelmet szenteltek a fiatalság nevelésének, Profittlich öt nyelven tanított hittant, illetve gyermekotthont és fiúkollégiumot alapított, ahová szívesen küldték a nem katolikus családok is a gyerekeiket.

Különféle diplomáciai erőfeszítések eredményeként Profittlich 1935-ben Tallinnban püspökséget hozott létre, ahová őt nevezték ki érseknek. 1936. december 27-én szentelték püspökké. Pont abban az időben, amikor a világ színpadán megjelent Hitler és Sztálin.

Ferenc pápa és Philippe Jourdan apostoli admisztrátor Profittlich emléktáblája előtt a tallinni Szent Péter és Pál-székesegyházban

A szovjet egyházellenes törvények Észtországra is kiterjedtek. Profittlich, aki 1935 óta észt állampolgársággal rendelkezett, a német nagykövetség segítségével visszatérhetett volna hazájába. XII. Piusz pápa meghagyta neki a döntési szabadságot, hogy elhagyja-e Észtországot, vagy életét kockáztatva ott marad a híveivel. Ő úgy döntött, marad. 1941. június 21-én vették őrizetbe kémkedés gyanújával. 1942. február 22-én a hírhedt szovjet kirovi börtönben hunyt el. Perének aktái 1991 után hozzáférhetővé váltak. Ezekben található egy bejegyzés, miszerint rehabilitálni kell, mert semmiben nem találták bűnösnek. Az is kiderül, hogy megbocsátott a kínzóinak. A hivatalos közlés szerint „kimerültségtől” halt meg, ami az akkori olvasat szerint egyet jelentett azzal, hogy kivégezték.

Marge-Marie Paas, a szenttéavatási ügy egyházmegyei részének posztulátora, akit a feladattal Philippe Jourdan apostoli admisztrátor bízott meg, a Vatican Newsnak elmondta: Eduard Profittlich lesz az első boldoggá avatott vértanúja az észt egyháznak. „Katolikus közösségünknek szüksége van egy égi védelmezőre, akinek kérhetjük napról napra a közbenjárását.” A kanonizációs eljárás egyházmegyei szakasza lezárult, és elkezdődött a szükséges anyag összeállítása a Szentek Ügyei Kongregációja számára.

Paas most az úgynevezett Positio összeállításán dolgozik, mely teljességében összefoglalja a vértanú püspökről az eljáráshoz szükséges valamennyi dokumentumot. A posztulátor emlékeztet, hogy a jezsuita érsek igazi egyházépítő volt, hiszen amikor 1931-ben Észtországba érkezett, nem volt észt nyelvű imakönyv és az evangéliumok is töredékes fordításban voltak olvashatók. Az ő kezdeményezésére fordították le a teljes Szentírást észt nyelvre. Neki köszönhető, hogy a kommunizmus után napjainkban is létezik még – ha kis számban is (kevesebb mint tízezer fő) – a katolicizmus Észtországban.

Forrás és fotó: Jezsuita.hu; Vatican News/Catholica.ro

Magyar Kurír
(ki)

Kapcsolódó fotógaléria