Etnikai tisztogatás fenyeget – Beszélgetés az örmény-azeri konfliktusról és Ferenc pápa felhívásáról

A humanitárius katasztrófahelyzetre tekintettel Ferenc pápa rövid időn belül kétszer is kifejezte aggodalmát a kialakult helyzet miatt, a helyzet rendezésére és imádságra szólított fel. Kovács Bálinttal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Armenológiai Tanszékének vezetőjével beszélgettünk.

– Az azeri-örmény konfliktusnak a forrásai nagyon messzire vezetnek, az évtizedekig lappangó feszültség az 1988-as decemberi, örményországi földrengést követően vált nyilvánvalóvá…

– Az Orosz Birodalom a 19. században foglalta el a Dél-Kaukázust. Évtizedekkel később, 1917-ben Oroszországban győzött a szocialista forradalom, 1922-ben létrejött a Szovjetunió. Lenin halála után Sztálin megpróbált valamit kezdeni ezzel a régióval, így jött létre először Transzkaukázusi Köztársaság néven egy államalakulat a Szovjetunión belül, amelyből lett a későbbi Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország. Sztálin döntésének volt a következménye, hogy a Dél-Kaukázus területei gyakorlatilag sakktáblaszerűen kerültek felosztásra, így Nahicsevánt Szovjet-Azerbajdzsánnak adta, míg a történeti Zangezur Örményországhoz került, a túlnyomórészt örmények által lakott Hegyi-Karabah pedig Azerbajdzsánhoz, sőt Lenin ötleteként még létrehoztak egy néhány évig életképes „Vörös Kurdisztán” nevű szovjet tagköztársaságot is Hegyi-Karabah szomszédságában. Sokan felvetették, hogy miért került Karabah Szovjet-Azerbajdzsánhoz – hiszen amikor ez megtörtént, a húszas években, hetven százalékban örmények lakta terület volt. A valószínű válasz, hogy

a létrejövő Azerbajdzsánnak Sztálin valamiképpen kedvezni akart.

Azerbajdzsán ugyanis a létrejövő Szovjetunió egyik köztársaságaként nyersanyagban erős terület volt, a bakui olajmezők jelentős bevételt jelentettek az államnak. A jelenlegi területi és etnikai alapú feszültségnek az alapjai ide vezethetők vissza.

(Fotó: Kovács Bálint/PPKE BTK)

– Az igazságtalan területi és nemzetiségi eloszlás kódolt feszültsége mikor vált élessé, és mikor értesült erről a világ?

– 1988-ban, a gyumri földrengést követően értesülhetett a szélesebb közvélemény a hegyi-karabahi konfliktusról. Természetesen a köztes időben is voltak feszültségek. Az örmények többször is kérték a helyi tanácsokon keresztül, sőt Moszkvától is, hogy Hegyi-Karabah mégiscsak csatlakozhasson Szovjet-Örményországhoz, hiszen nagy többségében örmények lakják. Moszkva egyértelműen elutasította ezeket a kéréseket.

Örmény iskoláztatás nem volt Hegyi-Karabahban, az örmény nyelv családon belül megtartott örökség volt, minden oroszul zajlott, illetve azeriül.

– Hónapokkal az 1988-as decemberi földrengés előtt történt a szumgaiti vérengzés. Mi történt pontosan?

– Szumgait iparváros volt a Kaszpi-tenger partján, Azerbajdzsánban, ahol sok örmény dolgozott az azeri iparban. A szumgaiti vérengzés 1988. február végén kezdődött és több napon keresztül tartott, amelynek eredményeképp etnikai alapon gyilkolták le e helyi örmény lakosságot, és egyfajta etnikai tisztogatás történt a városban, amelybe a fegyveres erők, a rendőrség nem avatkozott be. Ez a vérengzés lett gyakorlatilag a gyújtópontja a későbbi Hegyi-Karabah konfliktusnak, egyben ez a vérengzés hívta fel a figyelmet a Szovjetunió által eltussolt etnikai problémákra. Hasonló tisztogatásra került sor Bakuban is, illetve számos más kisebb településen.

– Örmény „válasz” érkezett a pogromokra?

– Tüntetések kezdődtek Jerevánban, amelyeken az 1915-ös, Oszmán Birodalomban végrehajtott, örmények elleni népirtásra hívták fel a figyelmet a résztvevők, ugyanis egyértelmű volt az örmény kollektív emlékezetben a párhuzam: akkor a kelet-anatóliai örménységet irtották ki az oszmán-törökök, az azeriak pedig a törökök rokonainak tartják magukat. Ez mindmáig elhangzik politikusok szájából, hogy

„mi egy nép vagyunk, csak két országban” – legutóbb Erdogan török elnök jelentette ki 2023 február 8-án, utalva arra, hogy Törökország nem hagyta magára Azerbajdzsánt a Karabahi háborúban.

A Szovjetunió végnapjaiban a tüntetésekkel és az etnikai alapú feszültség számos más kifejeződésével indult meg a két ország, az egész Dél-Kaukázus monoetnikussá válása. Míg Azerbajdzsánban sok örmény élt, többségük elmenekült – Magyarországon is ismerünk számos bakui örményt. A kérdés viszont maradt: mi lesz Hegyi-Karabahhal? A kezdeti feszültségek után két ország közötti nyílt háború 1992 januárjában tört, és 1994-ben fegyverszünettel zárult, orosz közvetítéssel. A fegyverszünetről szóló egyezményt is Oroszországban írták alá. Valójában innen kezdődött a Hegyi-Karabah „Köztársaság” időszaka.

– Hogyan jellemezné ezt a köztársaságot?

– Hegyi-Karabah olyan köztársaság, amit de jure semmilyen másik állam nem ismert el, ám de facto, vagyis tényszerűen köztársaságként viselkedik. Van államelnöke, parlamentje, közigazgatása, hadserege, minisztériumai, egyetemei és iskolái – természetesen örmény támogatással. 1994 és 2020 között az 1994-ben úgynevezett tűzszüneti vonalat tartotta országhatárnak, és nyugatról illeszkedett teljes egészében az örmény államhatárhoz. Pázmányos diákjaimmal többször jártunk Hegyi-Karabahban, csodálatos örmény keresztény templomok vannak itt, hatalmas hegyek,

a lakosság pedig száz százalékban örmény. Az örmény írásbeliség kezdetei is ide tehetők.

Amarasz kolostorát említeném meg, ahol az örmény ábécét létrehozó Szent Meszrop Mastoc működtette első iskoláját.

2020 novemberében az úgynevezett negyvennégy napos háborúban ennek a Hegyi-Karabah de facto köztársaság területének a jelentős részét Azerbajdzsán, Törökország egyértelmű katonai támogatásával, elfoglalta. Ami Hegyi-Karabahként megmaradt, az egy szigetszerű terület, Azerbajdzsánon belül, amelyet továbbra is 100 százalékban örmények laknak.

Ezt a területet köti össze a korridor, az úgynevezett Laçıni-folyosó Örményországgal. Azaz az ott élők csak ezen keresztül tudnak közlekedni Örményország és azáltal a világ felé.

Az örmény határt elhagyva körülbelül egy 45–50 perces utat kell megtenni ezen Laçıni-folyosón, számos katonai ellenőrzőponton keresztülhaladva, hogy elérkezzünk az örmény lakosság által még lakott területig és annak fővárosáig, Stepanakertig. A területet egyébként az azeri hadsereg zárja körül, tehát más megközelítési lehetőség nincs.

– Ha jól értem, több Hegyi-Karabahról van szó…

– Egészen pontosan háromról. Van a Szovjetunió idején létezett Hegyi-Karabah. Ezt úgy kell elképzelni, mint mondjuk – ha magyar analógiát szeretnénk kicsit szakmaiatlanul használni – Székelyföldet, amely egy területileg körülhatárolható örmény etnikai tömb – kvázi sziget – Azerbajdzsán területén. Ezt követte az 1994-es tűzszünet után létrejövő Hegyi-Karabah Köztársaság, mely 2020 novemberéig létezett. Ez illeszkedett, közvetlenül határos volt területileg is, Örményországhoz, mert a háborúban az örmény hadsereg hét körzetet elfoglalt Azerbajdzsántól, azon területekből, amelyek a Szovjetunió időszaka alatt nem tartoztak a Hegyi-Karabah autonóm régióhoz. Az említett hét körzetet, valamint Szovjetunióbeli Hegyi-Karabah autonóm terület jelentős déli részét szerezték vissza 2020-ban az azeriek. A megmaradt területen [szigetszerűen Azerbajdzsán területén – a szerk.] – ez a harmadik, a mostani Hegyi-Karabah – továbbra is teljes egészében és kizárólag örmények élnek, ugyanakkor az itt élő örmények védtelenebbek, mint bármikor korábban: Örményország a 2020-as megállapodás értelmében kivonta fegyveres csapatait Karabahból és

az említett folyosó az egyedüli köldökzsinór a külvilággal. Itt csak örmények élnek, százhúszezren, ezen az egy úton tudnak csak csatlakozni a külvilághoz, a teljes árú- és személyforgalom erre tud mozogni.

A Laçıni-folyosó ellenőrzési pontja békeidőben, nyáron (Fotó: Wikipédia)

– A mostani blokádot mi váltotta ki, mi történt egészen pontosan?

– A közel két hónapja tartó blokádnak számos oka lehet, a válasz azonban nem teljesen egyértelmű. A 2020-as novemberi fegyverszünetet követően Pasinján örmény, Alijev azeri és Putyin orosz elnök írták alá, amelyben megegyeztek orosz békefenntartó erők állomásoztatásáról, de most valami oknál fogva az idevezényelt orosz katonák tétlenül nézik a fejleményeket. 2022. december 12-e óta magukat környezetvédő aktivistáknak kiadó azeriek jelentek meg, és elzárták az utat, azaz a bizonyos Laçıni-folyosót, és azóta – tehát közel két hónapja – a helyzet változatlan. A tél közepén… Nehezen feltételezhető, hogy a magukat „környezetvédők”-nek kikiáltó demonstrálók lassan 60 napja teljesen önszántunkból fagyoskodnak Hegyi-Karabah hóborította hágóján. Azerbajdzsán alaptalan okokra hivatkozva kommunikálja, hogy a demonstrálók az örmények bányászatának beszüntetését és aknatelepítéseket megszüntetését szeretné elérni. Ezek egyértelmű műkifogások.

– Mondhatjuk, hogy humanitárius katasztrófahelyzet fenyeget, hiszen sem a személy-, sem az áruforgalom – beleértve az élelem szállítását is – nem működik Örményország és Hegyi-Karabah között…

– Ez így van. Az egyik opció, hogy az azeriek a normális társadalmi élet kivéreztetése után, a blokádot feloldva egyirányúan megnyitja az utat, és azt mondja az örményeknek: tessék, szabad az út Örményországba!

Nagyon félő, hogy a mostani blokád az etnikai tisztogatás előszobáját jelenti.

A másik, hogy ha valakinek komolyabb betegsége van vagy lesz – szívműtét, agyvérzés, komolyabb műtét –, akkor nem jut orvosi ellátáshoz. A blokád első három hetében emberek haltak meg emiatt. Bár van Stepanakertben kórház, a komolyabb egészségügyi ellátáshoz az örmény fővárosba, Jerevánba kell vinni a betegeket. Az utóbbi pár hétben a Nemzetközi Vöröskereszt autóival már lehetett betegeket vagy ellátásra szorulókat szállítani, de csak korlátozott számban. Fontos megemlíteni, hogy Azerbajdzsán nem engedi a légi közlekedést semmilyen formában Hegyi-Karabah és Örményország között, annak ellenére, hogy Stephankert mellett üzemképes repülőtér található.

A területen rekedtek nem tudnak hozzájutni a kenyérhez, liszthez, zöldséghez, húshoz.

Tejhez igen, mert vannak gazdaságaik, állataik. Vadat pedig lőnek. Szürreálisnak hangozhat számunkra, de 2023 januárjában Hegyi-Karabahban bevezették a jegyrendszert élelmiszerre és az alapvető szükségletekre. A helyi vállalkozások sorra mennek tönkre. Az azeriek a blokád elején elzárták a területre vezető gázt, melyet néha újranyitnak, majd újra elzárnak. Ugyanez a játék megy a blokád óta az elektromos árammal. Azt is kinyitották, de akkor megszűnt az internet. Mindezt „környezetvédelmi” demonstrációnak nevezni, télvíz idején… Hegyi-Karabahban mínusz 15–20 fokok vannak a hegyekben. Amikor az ott lakó örmény ismerőseimet fel tudtam hívni, megkérdeztem, hogyan tudnak így létezni, ilyen körülmények között, azt válaszolják: „Mi ,hegyi-karabahi örmények kitartunk, hozzászoktunk a nehéz helyzetekhez, addig jó, amíg nem lőnek.”

– Mi lehet a kiút ebből a helyzetből, vagy a végtelenségig fenntartható a blokád?

– A térségben Oroszország a legnagyobb befolyással bíró hatalom gyakorlatilag a 19. század óta. A trilaterális szerződést is az orosz elnök írta alá az örmény és az azeri elnökkel 2020 novemberében. Közbejött viszont Oroszország háborúja Ukrajnával. Putyin két éve még kétezer békefenntartót küldött Hegyi-Karabahba, de nem hivatalos információk szerint az ukrán háború kezdete óta ezek jelentős részét átvezényelték Ukrajnába, és a háború elnyúlásával a befolyása is napról napra csökken a Dél-Kaukázusban. A másik probléma, hogy a térség szovjet utódállamainak részvételével fennálló Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (CSTO), az úgynevezett „keleti NATO-nak” nevezett szövetségi rendszer, ugyanazzal a céllal működik, mint az atlanti szövetség: ha valamelyiküket megtámadja egy külső állam, akkor a többiek segítenek neki. Fontos, hogy Örményország benne van ebben a szövetségben, míg Azerbajdzsán nincsen.

2021-ben Azerbajdzsán fegyveres támadást intézett Örményország szuverén területével szemben, azonban a katonai szövetség tagjai nem reagáltak erre, amit az örmények nagyon rossz néven vettek, mondván, minek tagjai akkor ennek a szövetségnek.

Ezek után és különösen a blokád kezdete óta Örményország miniszterelnöke számos olyan kijelentést tett nyilvánosan, amelyet Moszkva nem értékelt pozitívan, az EU-nak pedig megengedte, hogy polgári missziót telepítsen Örményországba, azért, hogy az hozzájáruljon a határ menti területek stabilitásához. Ez utóbbira Szergej Lavrov orosz külügyminiszter is nagyon élesen reagált, szerinte ez az uniós misszió Örményországban „csak kontraproduktív lehet”.

A térség a geopolitikai érdekek szférájában pedig kvázi egy ütközőpont: míg kelet-nyugat irányban Azerbajdzsán a NATO-tag Törökországgal, az energiára éhes EU-val és Izraellel fűzi szorosabbra kapcsolatait, addig észak-déli irányban az orosz–iráni kapcsolatok mutatnak egyre nagyobb intenzitású erősödést.

– Hogyan értékelik Örményországban azt, hogy Ferenc pápa rövid időn belül kétszer is felemelte a hangját a kialakult helyzet miatt?

– Az egyértelmű, hogy Ferenc pápának fontos az örménység és az örmény kereszténység. Egyébként már Szent II. János Pál is járt Örményországban, 2001-ben – az örmény nép kereszténnyé válásának 1700 éves évfordulója alkalmából. Ferenc pápa 2015-ben Nareki Szent Gergely örmény középkori teológust katolikus egyházdoktorrá avatta, ugyanebben az évben – az örmények elleni genocídium századik évfordulóján – a Szent Péter-bazilikában örmény népirtásról beszélt. Annyira egyértelműen és mélyrehatóan fogalmazott, hogy Törökország már a szentmise alatt visszahívta a nagykövetét a Vatikánból.

A Szentatya akkori szavai az egész világot megmozgatták, rövid időn belül több európai ország fogadott el parlamenti szinten határozatot az örmény népirtás elismeréséről.

Ferenc pápa 2016 júniusában Örményországot is meglátogatta, 2021-ben pedig a Vatikán önálló nunciatúrát nyitott Jerevánban. Azaz a vatikáni–örmény kapcsolatok egyre erősödnek, ehhez hozzájárul az is, hogy Buenos Airesben erős örmény közösség működik, a Szentatya még érsekként rendszeresen részt vett örmények liturgikus cselekményein.

Örményország és az örménység rá van szorulva a világ közösségének a segítségére, mivel a békéltetőnek felkért Oroszország nem tudja vagy nem akarja szerepét épp ellátni.

Egyenlőre csak követhetetlen számú, szankciók kilátásba helyezése nélküli politikai nyilatkozatokról hallani a nemzetközi közösség részéről. Az Azerbajdzsánból ígérkező energia miatt pedig némaságba burkolózik a nyugati világ a humanitárius jogok tekintetében. Ebből a szempontból nagyon fontos a Szentatya megnyilatkozása, és bízzunk benne, hátha meghallják a keresztény országok vezetői, mint ahogy sokan meghallották 2015-ben is.

Ferenc pápa és II. Karekin (Fotó: Vatican News)

– Beszélhetünk vallási konfliktusról azeri–örmény vonatkozásban?

– II. Karekin örmény katolikosz a negyvennégy napos háborúban kijelentette: itt nem vallási konfliktusról van szó. Azóta ezt többször megismételte. Territoriális és etnikai konfliktusról beszélhetünk, de kétségtelenül a feszültség mögött van egy fontos vallási együttható is, mivel az örmények keresztények az azeriek pedig muszlimok, és a harcok, a konfliktus szimbolikájában, az ezzel kapcsolatos politikai diskurzusban kisebb vagy nagyobb hangsúllyal a vallás is szerepet kap.

Szerző: Kuzmányi István–Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila; Wikipédia; Vatican News

Magyar Kurír