Eucharisztikus Világkongresszus – A remény asztala

Kitekintő – 2016. január 23., szombat | 18:59

Ugyan az Eucharisztikus Világkongresszus csak helyi idő szerint vasárnap délután 4 órakor (magyar idő szerint: reggel 7-kor) kezdődik meg a pápai legátus, Charles Maung Bo bíboros által a Plaza Independencián bemutatandó szentmisével, az azt megelőző napokban is sor kerül több előkészítő eseményre.


Szerdától péntekig a helyi orvosi egyetem épületében teológiai szimpóziumot tartottak, amelyen elméleti és gyakorlati, teológiai, liturgikus és pasztorális előadások hangzottak el. Az eseményen előadott többek között Piero Marini érsek Rómából, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke és Timothy Radcliffe domonkos teológus.


Szombaton a házigazda Cebui Főegyházmegye és a Vancouveri Főegyházmegye közös szervezésében rendezték meg A remény asztalát (Table of Hope). Az egész kongresszus mottójára utaló cím egy félnapos rendezvényt takar, amelynek keretében 700 helyi szegény gyermeket gyűjtöttek egybe. Voltak közöttük olyanok, akik családjukkal az utcán éltek, de olyanok is, akiknek ugyan van otthonuk, ám mégis nagy szegénységben telnek napjaik. A legeltérőbb csoportok, intézmények foglalkoznak velük: a plébániák, szerzetesi közösségek, a szaléziakhoz kötődő fiatalok, animátorok, alapítványok, felnőtt nevelők, tanárok. A délelőtt során először a gyülekezés, a bemutatkozás kezdődött, ezt követte a kongresszusi pavilon melletti fedett sportpályán a szentmise. Ennek főcelebránsa a vancouveri érsek volt – egyházmegyéjének adományai lehetővé tették, hogy minden gyermeket megajándékozzanak egy tartós élelmiszerekből összeállított ajándékcsomaggal.


Ahogy a szentmisén is többször elhangzott: itt most ugyanaz történt, mint amit Jézus tett – a kenyér megtörésére, az Eucharisztia és a szeretetvendégség megosztására került sor. Jonah atya, a helyi szervező külön kérte a papokat s a vendégeket a mise végén: vegyék komolyan, hogy ez nem ételosztás, hanem közös vendégség, asztalközösség.


A mise koncelebránsait, a szerzeteseket a liturgia után külön-külön kísérték el egy-egy asztalhoz, hogy együtt étkezzenek a gyermekekkel. A beszélgetésekből megannyi történet bontakozott ki. Egy dolog hamar megmutatkozott: a helyi emberek szegénységükben is jólelkűek, nyitottak, mosolyognak, készek a „beszélgetésre”, még ha ez közös nyelv híján csak egy mosolyt vagy kézmozdulatot jelent.


A vendéglátást a kanadai katolikusokon túl helyi vállalkozók is támogatták, így valódi lakomává lett az ebéd. Elkészítették Cebu specialitását, az erős, mégis édeskés fűszerezésű disznósültet is. Az ebéd megkoronázása a színes cukormázzal bevont sütemény volt – mindegyik más-más színben pompázott, tetején a két ország, Fülöp-szigetek és Kanada zászlójával. A miseoltár előtt oldalt egy helyre előkészített, emeletekbe rendezett színes édességek annyira szép látványt nyújtottak, hogy a miséző főpap megjegyezte: ilyen gyönyörű mellékoltárt még egy templomban sem látott.

A mise alatt s ebéd közben a papnövendékek és fiatalok ének- s zenekara játszott, többször elhangzott a kongresszus lendületes, fiatalos hangszerelésű himnusza is. A gyerekek, fiatalok táncaihoz, rövis kis bemutatóihoz szintén ők biztosították a zenei aláfestést.

Fotó: Szeidel Péter

Török Csaba/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria