Európa elveszettnek hitt írott kulturális örökségét fedezte fel a Pázmány tanszékvezetője

A Szentpétervári Nemzeti Könyvtár könyvállománya alapját az Ermitázs könyvtára képezi, beleértve annak középkori kódexeit és kódextöredékeit. A francia forradalom (1789–1799) és a napóleoni háborúk idején (1803–1815) – 1795-től kezdve nagyszámú kötet került Európából Oroszországba, amelynek nagy része – több éves szállítás és állományromlás után – Szentpétervárra került. II. Katalin cárnő (1762–1796) saját maga gyarapította az Ermitázs állományát 18 ezer kötettel, Grigoriu Orlov herceg segítségével 1766-ban. A gyűjtemény jelentős mértékben és folyamatosan bővült a cári Kabinet jóváhagyásával I. Pál (1796–1801) és I. Sándor cárok (1801–1825) uralkodása idején is. Mivel az Ermitázs már nem tudta megfelelően tárolni a komoly kulturális értékkel rendelkező kódexeket és könyveket, ezért I. Sándor 1810. október 14-én megalapította a Szentpétervári Birodalmi Nyilvános Könyvtárat (a mai Nemzeti Könyvtár elődjét). A könyvtár elhelyezésére önálló, nagy befogadóképességű könyvtárépületet építtetett, amely mindmáig a régi állomány őrzésére és feldolgozására szolgál (a modern központi könyvtári épületen túl, ami 1980 és 1990 között lett kialakítva), és ahol azonnal megkezdődött a folyamatosan növekvő gyűjtemény feldolgozása, a korabeli tudományos elveknek megfelelően. A könyvállomány nyomtatott katalógusa 1808-tól (kiadása: 1813, Szentpétervár) kezdődően egészen 1978-ig ugyanazzal a módszerrel készült el, beérkezési sorrendben tárgyalva az egyes munkákat. 1979-től – hasonló rendszerben, de már az egyes kötetek rövid leírását elkülönítve szerepeltető módon – folytatódott a feldolgozás, amit kiegészített az 1795-től 1917-ig tartó állományfejlődést leíró új katalógus 1995-ben.

Az Európából Szentpétervárra került könyvállomány szisztematikus kutatása már a két világháború között megkezdődött, köszönhetően elsődlegesen Paul Lehmann premontrei szerzetesnek (1884–1964), aki már 1932-ben összeállította annak a huszonnyolc latin kéziratnak az inventáriumát (jegyzékét), amelyek a  dél-németországi weissenaui  premontrei apátság szekularizációja következtében kerültek az Ermitázs állományába. Az érintetlen gyűjtemény modern kodikológiai leírását Szuromi Szabolcs professzor végezte el 2010-ben (kiadása: Averbode, Belgium). Ludmila Ilinicsna Kisleva 2005-ben adta közre a Szentpétervári Nemzeti Könyvtár gótikus írással készült, 13. századi latin kéziratainak rövid paleográfiai áttekintését (az 1974-ben kiadott általános bevezetőjének specifikus átdolgozását). A legrészletesebb, modern kodikológiai és kódexleírási elveket szem előtt tartó kötetet Olga Bleskina publikálta 2011-ben, a teljesség igényével feldolgozva a jelenleg harminchat algyűjteményre osztott latin kéziratállományt. Ez magában foglalja a jogtudományt, a filozófiát, a történelmi munkákat, az orvostudományt, a fizikai, a kémiai, a matematikai, a gépészeti, a művészeti, a zenei, költészeti, retorikai, nyelvészeti és a  klasszikus latin műveket. Az említett kötet azonban minden egyes kézirat leírásánál nagy pontatlansággal határozza meg a keletkezési dátumot – a kéziratban lévő mű eredeti összeállításának dátumát feltüntetve –, a keletkezési hely tekintetében pedig mindössze a 19. századi irodalom által – többségében hibásan – megjelölt tényekre épít. Az Olga Bleskina által felsorolt 853 tételben nem történik utalás az eddig még fel nem dolgozott és a könyvtári katalógusban említés szintjén sem szereplő anyagra. 

Szuromi Szabolcs, a PPKE professzora nemcsak a Paul Lehmann által elkészített és az Ermitázs állományához tartozó weissenaui kéziratok részletes, a modern kodikológiai és paleográfiai elveknek megfelelő pontos leírását publikálta 2010-ban, hanem az elmúlt tizennégy év alatt – a Szentpétervári Nemzeti Könyvtár engedélyével  –szisztematikusan feldolgozta azt a 902 kéziratot, amely a párizsi Saint Germain des Prés-i Apátság könyvtárából származik. Ezek az 1791-ben Amiens-be menekített anyagon túl (amely jelenleg a Bibliothèque nationale de France-ban található) a több mint két évszázadon keresztül elveszettnek hitt másik részét öleli fel a kéziratoknak, amelyek 1801-ben érkeztek töredékesen Szentétervárra. Ezért ez az utóbbi anyag több mint két évszázadon keresztül nélkülözte a könyvészeti feldolgozást, a tudományos ismertetést és elemzést. A 6. században alapított (543/556) Saint Germain des Prés-i Apátság könyvtára egyedülállóan gazdag volt kora- és érett középkori kötetek tekintetében, amelyeket tovább gyarapított az a nagyjából 400 kötet, amelyet 1683-ban szállítottak át a Corbie-i Apátságból (alapítva: 659/661).

A szentpétervári gyűjtemény így egy eddig – 1801-től – nem ismert egyedülálló kéziratokat és szövegváltozatokat tartalmazó, a 6. századtól a 18. századig terjedő, különböző témájú kéziratokat és nyomtatott könyveket foglal magában, többségében latinul, kisebbségében ógörögül. A Szentpétervári Nemzeti Könyvtárban Szuromi Szabolcs professzor a hosszan tartó, részletes – mind a kötetek által tartalmazott művek, mind az egyes kódexek keletkezési helyének és pontos idejének meghatározása, mind az eddig fellelhető szövegváltozatokkal való szisztematikus összevetést pontosan elvégző – elemzést kiegészítette a Bibliothèque nationale de France-ban található anyag azonosításával is. Mindezt összegezve, a professzor 2016-ban Münchenben publikálta a Saint Germain des Prés-i Apátság középkori könyvtárának rekonstruált tartalmát, elkülönítve a Saint Germain des Prés-i Apátság középkori anyagát a Corbie-i Apátságból a 17. században érkezett kötetektől. Mivel a Saint Germain des Prés-i Apátság könyvtárát tekintve nem maradt fenn katalógus sem az 1683 előtti, sem az 1791-et megelőző állományról – még valamelyik kéziratba bemásolt formában sem –, így jelenleg a Szuromi professzor által 2016-ban összeállított összegzés az egyedüli, amely erről a középkori állományról a legátfogóbb képet tudja adni.

2006-től Szuromi Szabolcs – a számos más európai könyvtárban végzett kutatásaihoz hasonlóan – az egyes középkori kánonjogi kódexek modern paleográfiai, kodikológiai és összehasonlító szövegkritikai szempontokat szem előtt tartó részletes leírását következetesen végezte el az említett könyvállományban is. A szentpétervári anyag tekintetében egyedülálló, hogy nem pusztán a kánonjogi kéziratokra terjedt ki, hanem a Saint Germain des Prés-i Apátság könyvtárából származó teljes kódexállományra (Biblia, formuláriumok, szentekről szóló beszédek, lelkipásztori kézikönyvek, Arisztotelésznek a lélekről, a fizikáról és a pszichológiáról szóló művei, Szent Benedek és Szent Ágoston Regulája, Cassiodorusnak a lélekről szóló műve, Avicenna művei, továbbá kánonjogi szövegek és gyűjtemények [Gratianus előtti regionális rendelkezések és egyetemes joggyűjtemények, Gratianus Decretuma, a Liber Extra és töredékei, Peñaforti Szent Raymund művei, valamint a Summa Pisana kéziratai]).

A 18. század utolsó évtizedétől eddig elveszettnek vélt 902 kötetet egyesével pontosan, mind kodikológiailag, mind paleográfiailag, valamint tartalmilag – szövegkritikai összehasonlító módszerrel és naprakész szakirodalommal – ismerteti a professzor, az egyes művekhez kapcsolódó legújabb nemzetközi szakirodalommal ellátva, összevetve az eddig ismert szövegverziókkal. Háromnyelvű (latin, orosz és angol) bevezető tanulmányában bemutatja a kétkötetes katalógusba rendezett, a harminchat algyűjtemény katalógusrendszerébe beillesztett kéziratokat. Leírva nemcsak a kódexekben szereplő műveket, keletkezési helyüket és dátumukat, de a kéziratok használati helyeit és a bennük lévő kiegészítések keletkezésére vonatkozó további releváns információkat is. A Szuromi Szabolcs által ismertetett teljesen új kutatási eredmények alapvetően és lényegileg alakítják át a középkori európai egyházi könyvkultúráról ismert képet, valamint sajátos hangsúlyokkal módosítják az eddig biztosnak vélt téziseket.

A Szentpétervári Nemzeti Könyvtár 36,5 milliós gyűjteményének általános modern feldolgozottsága, a fentiek tükrében, jól láthatóan töredékes. Az elmúlt két évtizedben jelentős katalógus- és állományi digitalizálási projektek indultak meg (RUSMARC, CERL, EROMM), valamint az Egyesített Orosz Könyvtárkatalógus létrehozásának első lépései, másfelől 1990-re megépült a legmodernebb könyvtári igényeknek eleget tevő új központi épület is, a kutatók, az egyetemisták, a kiállítások és a különböző szintű konferenciák részére. Mindez azonban nem javította jelentősen a középkori kéziratállomány modern, kritikai feldolgozottságát.

Éppen ezért egyedülálló nemzetközi tudományos eredménynek tekinthető a Szuromi Szabolcs professzor által október 22-én részletesen bemutatott és ismertetett, tizennégy éven át pontosított kétkötetes katalógus, ami az első – a modern, leíró, nemzetközi bibliográfiát és összehasonlító szövegkritikát alkalmazó – részletes tudományos összegzése a több mint kétszáz éven át elveszettnek hitt Saint Germain des Prés-i Apátság könyvtárából Szentpétervárra került 902 kéziratnak. Az elmúlt majdnem másfél évtized precíz szakmai elemzéseinek köszönhetően olyan egyedülálló – három nyelven hozzáférhető – katalógus került összeállításra, amely minden egyes feldolgozott kézirat esetében a lehető legpontosabban tartalmazza a kéziratban szereplő műveket, a keletkezési helyeket és dátumokat, a kézirat használati helyeit és a kéziraton belüli kiegészítések keletkezésére vonatkozó további releváns információkat, valamint pontos leírását adja minden egyes kódexnek. Szuromi professzor alapos, háromnyelvű (latin, orosz és angol) kismonográfiai szintű bevezető tanulmánya tartalmazza a könyvállomány vizsgálatának a történetét és az alkalmazott metodológiát. A Szentpétervári Nemzeti Könyvtárban található, több mint két évszázadig nem azonosított és nem katalogizált Saint Germain des Prés-i Apátság könyvállományának legelső – a legmodernebb kodoikológiai, paleográfiai és összehasonlító szövegkritikai elvárásainak megfelelő – szentpétervári kiadás előtt álló kétkötetes katalógusa számos új szemponttal segít megismerni és megérteni a koraközépkori – elsődlegesen monasztikus – egyházi életet és műveltséget, beleértve az egyházjogi és liturgikus ismereteket, kiegészítve mindezt a 12. és 16. század közötti biblikus, lelkiségi, teológia, filozófiai és kánonjogi értelmezéssel és állásponttal.

Szuromi Szabolcs professzor október 23-án megkezdte a Szentpétervári Nemzeti Könyvtár teljes állománya 6–16. századig terjedő latin kánonjogi anyagának – az Olga Bleskina egységes katalógusát szisztematikusan javító – a tényeken túl, az összehasonlító szövegkritikai elveket érvényesítő, új leíró katalógusának elkészítését, ami előre láthatóan digitális – online – formában is hozzáférhető lesz 2022-re. Szuromi professzor mindezek mellett önálló – idegen nyelvű – monográfiát tervez az európai kolostorok középkori műveltségéről, a Szentpétervári Nemzeti Könyvtárban őrzött kéziratok tematikája – oktatási, konzultatív, bírósági és lelkipásztori tevékenység – figyelembe vétele alapján, amely 2023-ra láthat napvilágot.

Forrás és fotó: Nemzetközi Kánonjogtörténeti Kutatóközpont

Magyar Kurír