Európa védőszentjéről, Szent Brigittáról tartottak előadást a Párbeszéd Házában

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az előadó felidézte: amikor Brigitta Birgersdotter 1303-ban megszületett, Marco Polo éppen kínai utazásának emlékeit vetette papírra, Petrarca abban az évben pillantotta meg a napvilágot. Boccaccio 1313-ban született, Dante Alighieri pedig röviddel Brigitta születése előtt ért el „élete vándorútjának feléhez”. Kőrösiné Merkl Hilda rámutatott: Szent Brigitta, Svédország védőszentje, Európa társvédőszentje és az özvegyek pártfogója még 13-14. századi mércével mérve is atipikus életutat járt be. Főúri család sarja volt, rangjához illő házasságot kötött, boldog feleség, nyolcgyermekes édesanya volt, később pedig özvegy, aki családi életének és a királyi udvarban betöltött szerepének köszönhetően gazdag tapasztalatokra tett szert.

1335-ben Erik Magnusson király házasságra lépett az akkor tizenkét éves, Namurból származó Blanche hercegnővel. A király kérésére Brigitta udvarhölgyként vállalta a nehéz feladatot, hogy a tapasztalatlan királyné „nevelője” legyen és bevezesse őt a svéd királyi udvar szokásaiba. Így Brigittának már ekkor számtalan feladata adódott Isten „szócsöveként” közvetíteni a békét. Azt követően pedig, hogy 1344-ben, huszonnyolc évi házasság után férje, Ulf Gudmarsson meghalt, Brigitta minden tudását, anyagi lehetőségeit és személyes képességeit, beleértve az akkoriban, főként a nők esetében ritka írás- és olvasáskészséget, valamint általános műveltségét az Isten országának építésére ajánlotta fel. Életének hetven esztendeje eseményekben és megpróbáltatásokban bővelkedett. Pályája fáklyaként világít az európai és főként a svéd egyházak történetében, de az általa alapított kolostor Vadstenában a svéd írásbeliség fellegvárává is vált. Vadstenát a reformációig fontos zarándokhelynek tartották és „észak Rómájaként” emlegették. Brigitta Sienai Szent Katalin kortársa és „harcostársa” is volt, bár személyesen nem találkoztak.

A skandináv irodalom szakértője kiemelte: Brigitta Isten küldötteként, személyre szabott feladatot végző tanúságtevőként élte életét, s mint ilyen, messze túlmutatott saját évszázadán. Születése előtt, áldott állapotban lévő édesanyja közvetlenül egy életveszélyes, sok halálos áldozatot követelő hajószerencsétlenség után üzenetet kapott Krisztustól: „Ingeborg, tudd meg, hogy egyedülálló teremtést hordozol méhedben. Az ő érdemei miatt menekültél meg a hajótöréstől. Nagy gonddal neveld!” A hagyomány szerint Brigitta születése napján egy jámbor pap ima közben a következő szavakat hallotta: „Birgernek ma éjjel leánya születik, kinek hatalmas hangját az egész világ hallja majd!” Az előadó felidézte, hogy 1314-ben, nagyböjt idején a kislány Brigitta egy domonkos szerzetes prédikációit hallotta Krisztus szenvedéséről. Éjszaka meglátta Jézust és hallotta panaszát: „Ezt tették velem!” E naptól fogva csak Krisztus szenvedésére gondolt, mindig sírva, akárcsak Assisi Szent Ferenc, aki könnyek között járta az erdőket. „Az én Uram, Jézus Krisztus szenvedése miatt sírok” – mondta.

Az előadásból kiderült: Brigitta élete első felében a világban teljesítette egy főúri asszony kötelességeit. Később főurakkal, pápákkal beszélt és levelezett, nagy szolgálatot téve a rendkívüli gondokkal küzdő Katolikus Egyháznak. A megözvegyült Brigitta 1349-ben, a nagy pestisjárvány előtt Rómába indult. Nem csupán a jubileumi szent év megünneplése szerepelt úti céljai között. Majdani kolostorának és szerzetesrendjének engedélyezését akarta elérni V. Orbán pápánál. Nagy csalódására a szabályzatnak csak egy rövidített változatát sikerült elfogadtatnia, és ezt is csak húsz évvel később, 1370-ben. A Szent Megváltóról nevezett rendet csak Brigitta halála után, 1378-ban ismerte el a pápa hivatalosan. Brigitta huszonhárom éves római tartózkodása alatt mindig későbbi rendjének szabályzata alapján élt, melyet Krisztus „diktált” neki, de maga soha nem tett szerzetesi fogadalmat. Római háza sokak számára vált menedékhellyé. Betegekről, szegényekről és hajléktalanokról gondoskodott, az északi zarándokok mind otthonra találtak nála. Követőinek száma egyre nőtt. Fokozatosan kolostori közösség alakult ki körülötte.

Kőrösiné Merkl Hilda leszögezte: Brigitta mintegy hétszáz kinyilatkoztatása (látomása) a legjelentősebb és legismertebb középkori irodalmi és vallásos szövegegyüttes, mely rövidebb-hosszabb látomások, valamint Krisztussal és Máriával folytatott beszélgetések sorozata. A szövegeket maga diktálta svéd nyelven, amelyeket a környezetében élő papok jegyeztek és fordítottak le latinra. Közülük kiemelkedik a linkjöpingi magister, Mathias. A középkorban kéziratban terjedtek a szövegek. A revelációk, a Revelationes celestes – Mennyei kinyilatkoztatások nyolc könyvben jelentek meg, először 1492-ben, és harminc év termését foglalják magukba. Brigitta látomásainak két központi témája Krisztus születése és kereszthalála. Mindkét esemény időtlen és általános érvényű. Az emberi bűnök állandóan és folyamatosan „követelik” a megváltást. Mivel az Üdvözítő emberek iránti szeretete a kínoktól és az életáldozattól sem riad vissza, ezért Jézus szenvedése sohasem szűnik meg. Mindazokra, akik súlyos bűnöket követnek el, megérdemelten nagy büntetés vár. A büntetéseket Brigitta szinte apokaliptikus képekben és naturalista részletességgel látta. A revelációkban több alkalommal és mindig hangsúllyal szerepelnek a középkori társadalom elitjéhez tartozó lovagok, akiknek feladata az igazság és az igaz hit szolgálatán kívül a gyengék istápolása és a gonoszok legyőzése volt. Legfőbb feladatuk pedig a szent sír megmentése volt az istentelen szaracénoktól. A világi vezetésnek két feladata van: a béke és a jó gazdaság biztosítása, melyek segítik a jó és erényes élet biztosítását a társadalom mint közösség érdekében, mint legfőbb feladatot. A világ irányítása tehát kettős: Isten nemcsak világi hatalmat rendelt, hanem Krisztus révén lelkit is, melyet a földi papság testesít meg.

Előadása végén Kőrösiné Merkl Hilda rámutatott: „A szentek mindig zavarba hoznak bennünket, mert felülmúlják a történelmet. Részesedve Krisztus prófétai küldetésében, önmagukat teszik meg válasszá az idők jeleire, a kor kihívásaira. Életük prófétai üzenet.” Mindez jellemezte Szent Brigittát is, akit 1391. október 7-én avatott szentté IX. Bonifáciusz pápa. II. János Pál pápa pedig 1999. október 1-jén Európa egyik védőszentjévé nyilvánította, Sienai Szent Katalin és Szent Edith Stein mellett. (A korábbiakkal, Szent Benedekkel, Szent Cirillel és Szent Metóddal együtt már hat védőszentje van földrészünknek– a szerk.).

Az esten Jámbor Erzsébet, a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium igazgatóhelyettese és Kőrösi Ágoston, az előadónő unokája részleteket olvasott fel a Mennyei kinyilatkoztatásokból. A Krisztus a jó orvos című látomás szerint „Én, az Isten vagyok az orvos és a gyógynövénykereső, és mindenkinek készségesen adok italomból, aki szeretetből kívánja. Az az ember egészséges és áll készen orvosságom elfogadására, aki nem akar megmaradni a bűnben, és mindig újból örül, ha issza, mióta egyszer megízlelte. Aki azonban meg akar maradni a bűnben, az nem örül Isten lelkének.” 

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír