Európai magyar diaszpóraközösségek vezetőinek tartottak lelkigyakorlatos találkozót Szentkúton

Csehországból, Ausztriából és Németországból jöttek össze, hogy Mohos Gáborral, a szórványmagyarság lelkipásztori ellátását koordináló püspökkel, esztergom-budapesti segédpüspökkel a nagyböjti szent időt megelőzően a közös imádságból, elmélkedésből, beszélgetésből merítsenek erőt.

A csoporthoz csatlakozott Tóth Péter is, aki diakónusszentelésére készült ezekben a napokban.

A külhoni szolgálat különleges terhet ró egy lelkipásztor életére: idegenben kell otthont teremtenie, idegen földön kell a hit lángját ébren tartania, és közben önmagát is táplálnia, hogy másokat táplálhasson. Éppen ezért nagy jelentőséggel bír, hogy ez a töltekezés egy nemzeti kegyhelyen történt. Mátraverebély-Szentkút nemcsak egy zarándokhely, hanem a külhonban élő és ténykedő magyar papok számára a gyökerekhez való visszatérés helye is, ahol a nemzet lelki örökségéből lehet erőt meríteni. Aki messze van otthonától, és napról napra a szórványban élő magyarok lelki gondozásán fáradozik, annak szüksége van arra, hogy időnként ő maga is megteljen – azzal a forrással, amelyből közösségeit is itatja.

A lelkigyakorlatos előadásokat Barsi Balázs atya tartotta, akit egy, a bécsi Collegium Pazmaneum 400. évfordulóját is idéző tortával köszöntöttek 80. születésnapja alkalmából. Balázs atya első elmélkedésében egy Aquinói Szent Tamásról és Szent Bonaventuráról szóló történetet idézett fel: Bonaventura meghívta Szent Tamást magához. Tamás kérésére, hogy mutassa meg neki a könyvtárát, bevezette őt a majdnem teljesen üres cellájába, rámutatott a feszületre, és azt mondta: „Haec est bibliotheca mea”, azaz „Ez a könyvtáram”. Ezután Bonaventura látogatta meg Szent Tamást, aki a kápolnába vitte, letérdelt az Eucharisztia előtt, és azt mondta: „Haec est bibliotheca mea”. E kettő ugyanaz, abban az értelemben, hogy ugyanarra utal – tisztázta Balázs atya. Majd következő nap Szent Pált idézte, aki másképpen ugyan, de ugyanennek ad hangot: „Nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.” (1Kor 2,2) A résztvevők épp ezért jöttek össze e zarándokhelyen, hogy az Eucharisztia közös ünneplésében, a zsolozsma imádságában, az elmélkedésekben figyelmüket ismételten Jézus Krisztusra irányítsák, aki „bibliotheca nostra” – a mi könyvtárunk: minden gazdagságunk forrása.

Fontosnak tartották, hogy az elmélkedések, imádságok, délutáni csendes órák után legyen idő a megosztásra, kötetlen beszélgetésre is. Így esténként ennek jegyében gyűltek össze, és a diaszpóra lét, az Egyház különböző területein megjelenő kihívások, a világ helyzete mellett könnyedebb és vidámabb témákat, történeteket, személyes élményeket is megosztottak.

„Jó volt megtapasztalni, hogy a közös élmények különbözőképpen erősítenek meg minket és a köztünk lévő kapcsolatot. A töltekezés – legyen az imádság, elmélkedés, csend vagy testvéri beszélgetés – nem öncél, hanem a szolgálat feltétele. Aki kiürül, nem tud adni; aki nem tölt időt a forrás mellett, előbb-utóbb maga is szomjazni kezd. Ez a felismerés is ott volt közöttünk ezekben a napokban, a nemzeti kegyhely csendjébe ágyazva, ahol a magyar egyháztörténelem évszázados imái szinte kézzelfoghatóvá teszik: nem egyedül állunk, és nem egyedül szolgálunk. Visszatérve szolgálati helyünkre ugyanezt a tapasztalatot akarjuk megteremteni a ránk bízott közösségekben is, melyre az előttünk álló szent idő különösképp is jó alkalmat ad.” – írta beszámolójában a Frankfurtban szolgáló Belényesi József és a Berlinben szolgáló Urbán Ilona Anna.

Forrás és fotó: Szent Erzsébet Magyar Katolikus Egyházközség, Berlin-Brandenburg

Magyar Kurír