Év végi hálaadással ünnepelt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szombathelyi csoportja

Püspök atya történetei – ezúttal is – belénk vésődtek. Ki tudja kivonni magát egy kilencéves szemüveges, csetlő-botló, szuicid gondolatokkal terhelt amerikai kisfiú fájdalmas mindennapjai alól, akit – szinte a vég pillanatában – egy osztálytársa feléje nyújtott keze ment meg? Majd ez a kapcsolat barátság lesz, és a lesajnált, kiközösített gyerek a szeretet és elfogadás erejével az iskola egyik legjobb tanulójává válik, aki a ballagáson valamennyi társa nevében mond búcsúszavakat.

Vajon mi el tudjuk fogadni egymást és a körön kívülieket? Mindenkit személyválogatás nélkül? Vagy csak fanyalogva, ítélkezve?

A szentmisében a kis kereszt kézből kézbe adásával és a hála szavainak megfogalmazásával mélylélektani perceket éltünk át. Ki miért mondhat köszönetet: családért, egészségért, megkapott és meg nem kapott örömökért, fájdalmakért. 

A könyörgések az egyházért, az elesettekért, a betegekért, a perifériára szorultakért, a közszolgálatban dolgozókért, a menekültekért, hazánk valódi lelki megújulásáért és a halottakért – mindenkinek a saját – nem szokásosan előírt szavaival hangzottak el. 

Az áldás után Székely János megyéspüspök asztali finomságok fogyasztására és kötetlen beszélgetésre invitált bennünket. Előkerült a gitár, és elhangzott a Csendes éj több mint kétszáz éves megunhatatlan dallama.

Forrás: Szombathelyi Egyházmegye

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír