Ezen a helyen a remény látható – Belső menekülteket befogadó mobilfalut áldottak meg Kárpátalján

A Mariupol melletti Pionerszkében hosszú ideig működött a „Béke bárkája” nevű árvaház, Volodimir és Okszana Zavadszkij gondozásában. Többször meglátogatta őket Zsarkovszkij Péter, a munkácsi egyházmegye papja, aki korábban az ukrán Caritas-Spes elnöke volt. A háború miatt azonban az árvaház lakóinak el kellett menekülniük, és Zsarkovszkij Péter – aki közben átadta az karitászelnökséget, és a munkácsi egyházmegye általános helynöke lett – segített nekik letelepedni Szerednyén, egy megüresedett árvaházban. Lucsok Miklós püspök, a munkácsi egyházmegye apostoli kormányzója támogatásával megállapodás született: az egyházmegye bérbe adta a házat a Béke Bárkája szervezetnek öt évre. A család 26 menekült gyermekkel együtt megkezdhette „új életét”. A Kárpátaljai Szent Márton Karitász jótékonysági alapítványának támogatásával megkezdték a felújítási munkálatokat is.

Időközben Szerednye községben Mikolajivból és Szeverodonyeckből is telepedtek le belső menekültek, akik számára biztosítani kellett a hosszú távú megfelelő lakhatást. Széles körű, országokon átívelő segítségnyújtás indult el, amelynek keretében kezdetét vette egy mobilfalu kiépítése is.

A projektet a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye a Keresztény Mentőszolgálattal és a „Kárpátalja árvák nélkül” elnevezésű civil szervezettel közösen szervezte. A menekülteket befogadó központ a cseh karitásszal, a szlovák külügyminisztériummal, a szlovákiai „A mosoly ajándék” (Úsmev ako dar) jótékonysági szervezettel, különböző karitatív alapítványokkal, a Kárpátaljai Szent Márton Karitásszal és a helyi hatóságokkal való szoros együttműködésnek köszönhetően jött létre. A projektben a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegyét Zsarkovszkij Péter általános helynök képviselte, a Keresztény Mentőszolgálatot Volodimir Zavadszkij, a „Kárpátalja árvák nélkül” civil szervezetet pedig Joszip Poszipanka.

Most véget ért a Mihail Nesukh tervezte modulfalu építése, ami a Béke Bárkája Gyermekközpont néven működik tovább.

A megáldáson Lucsok Miklós püspök beszédében hangsúlyozta, „az áldás azt jelenti, hogy mindent, amit Istentől kaptunk, az Ő kezébe teszünk, hogy Ő uralkodjon felette.”

Az ünnepségen jelen volt Evžen Diviš, a cseh karitász vezetője és Natalia Matskova, aki a projekt megvalósítása során vezette azt a csoportot, amely felépítette a tizenkét mobilházat. Jelen volt a Kárpátaljai Regionális Államigazgatás ukrán emberi jogi parlamenti biztosának, Andrij Krjucskovnak a képviselője is.

Szlovák részről eljött Sandra Ismailovicova és Roman Zhatko, akik Szlovákia ukrajnai nagykövetségének diplomáciai testületét képviselték; Kassa város képviselői; Martin Seman és Josef Miklosko gyermekvédelmi biztosok, valamint Jevhen Burash, a miniszterelnök tanácsadója, aki egyben a szlovák kormány részéről a projekt közvetlen irányítója is volt. Jelen volt Radoslav Drab, „A mosoly ajándék” szervezet vezetője is, aki a családi típusú gyermekotthonok védnöke. Az átadáson részt vettek még helyi és regionális vezetők, valamint számos karitatív szervezet képviselője.

„A nehéz pillanatokban az emberség és az irgalmasság próbáját kell kiállnunk, segítő kezet nyújtva a rászorulóknak” – mondta megnyitóbeszédében az egyházmegye általános helynöke, Zsarkovszkij Péter. Hangsúlyozta azt is, hogy mindenki hozzájárulása jelentős, aki részt vett ebben a projektben. Radoslav Drab úgy fogalmazott: „Ezen a helyen a remény látható.”

Az ünnepségen közreműködött a szerednyei zeneiskola kórusa, a mobilfalu első mariupoli lakosai, valamint Volodimir és Okszana Zavadszkij – akik egyben a projekt társfelelősei is – az árvaház gyermekeivel együtt elénekelték az Ukrajnáért szóló imát.

Az ünnepség végén a jelenlévők egy fasort ültettek, hogy az majd árnyékot adjon az ott lakóknak.

Forrás: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Fotó: Reshetar Tetjana

Magyar Kurír