Ezer napja tart a gázai háború – Romanelli plébános szerint a béke lehetséges, de tenni kell érte

Ezer nap pusztítás és halál: ennyi idő telt el az izraeli offenzíva kezdete óta a Hamász 2023. október 7-i támadását követően. Ezer nappal a Gázai övezet bombázásának megkezdése után a lakosság olyan humanitárius válságot él át, melyben

az élelem, a gyógyszerek és az ivóvíz elérhetősége a túléléshez szükséges minimum alatt van.

Mindezt számos nemzetközi civil szervezet ítéli el. A konfliktus kiskorúakat érintő legdrámaibb számait is közlik: több mint 20 ezren meghaltak, 245 ezren veszélyeztetettek vagy már érintettek az alultápláltságban, 800 ezren pedig belső menekültek. És ezek feltételezett számok, mivel biztos, hogy a romok alatt további emberek vannak eltemetve.

Gyermekáldozatok ezrei

„Az elmúlt ezer nap mindegyikén – nyilatkozza Ahmad Ahendawi, a Save the Children Közel-Keletért, Észak-Afrikáért és Kelet-Európáért felelős regionális igazgatója – a világ hátat fordított egymillió gyermeknek Gázában, mivel nem avatkozott be, hogy megállítsa a meggyilkolásukat és megcsonkításukat”. A Hamász és Izrael között 2025 októberében aláírt tűzszünet ellenére „a háború folytatódik, és továbbra is elviszi az embereket és a reményeiket” – szólalt meg a gázai Szent Család-plébániáról Gabriel Romanelli atya, aki ebben az ezer napban sosem szűnt meg felhívásokat közzétenni.

A megölt, árván maradt vagy megsebesült kisgyerekek ezrei olyan valóság, amelytől eláll a lélegzetet, amely nem hagyhatja megrendültség nélkül a szíveket.

Olyan számok, amelyeknek rá kell bírniuk a világot, hogy azt mondja: elég, hogy elinduljon egy valós út egy igazságos béke felé, minden emberi lény tisztelete felé, függetlenül attól, hogy zsidó vagy muszlim, keresztény vagy ateista, palesztin vagy izraeli, vagy állampolgárság nélküli – egy emberi lény. És ezért a fájdalom óriási.”

A keresztény közösség

Gázában – folytatja a plébános – nem létezik egyetlen olyan család sem, amelyben ne siratnák egy tagjuk halálát. „Ami a keresztény közösséget illeti, számban egy kicsiny jelenlét, a háború kezdetén a katolikusok és ortodoxok együttvéve 1017-en voltak. A háború alatt 60-an haltak meg közülük, ebből 23 főt vagy a bombázások, vagy izraeli mesterlövészek öltek meg, a többieket az ellátás hiánya. 60 ember a keresztény közösség körülbelül 6 százalékát teszi ki, katolikusok és ortodoxok is vannak köztük”.

Sem víz, sem áram nincs

A Gázai övezet nagy része mostanra ivóvíz nélkül maradt. Sok civil szervezet gondoskodik a biztosításáról, de egy kannányit, már ha iható marad, csak két-három órás sorban állás után lehet megszerezni – jegyzi meg Romanelli. Ezt a helyzetet súlyosbítja az üzemanyag, a pótalkatrészek és a generátorok hiánya, ami megakadályozza minden berendezés működését és használatát, kezdve a vízügyi rendszerekkel. „Az elektromos hálózat a háború kezdete óta szinte már nem is létezik – folytatja a plébános –, annak a kevés energiának, amit előállítanak, rendkívül magas az ára”. És aztán a legtöbb ember számára mostanra az egyetlen megmaradt tető – ha lehet így nevezni – a sátraké, amelyek a napsütésben pokollá válnak. Aki sátorban lakik, a semmin él, a föld homokos, szennyvízzel van átitatva”. Több ember számára a menedéket a néhány talpon maradt, bár megrongálódott épület jelenti, míg mások számára a lerombolt épületek romjai.

A béke lehetséges 

„2 millió 300 ezer ember él a semmiből, sorsára hagyva. Sátrakban, víz nélkül, áram nélkül, patkányinvázióban, bőrbetegségek, gyomor és bélrendszeri járványok közepette.

Mindez igazán nehézzé teszi az életet, különösen azért, mert ezer nappal a háború kezdete után senki sem beszél arról, hogyan lesz vége, és hogy lesz-e valóban a reménynek bármi jele a lakosság számára.

Gázában – zárja gondolatait Romanelli – továbbra is imádkoznak a békéért, és azon dolgoznak, hogy meggyőzzék a világ felelőseit arról, hogy nem szabad megfeletkezniük erről a háborúról.

A béke lehetséges. Nehéz, de lehetséges. Nem szabad feladni, továbbra is beszélni kell, terjeszteni a béke és az igazságosság üzenetét.”

Forrás: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Fotó: Gabriel Romanelli Facebook-oldala

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír