Ezért csillognak egyházi kincseink… – Beszélgetés a Győri Egyházmegye restaurátorával

Varga Viktor a Győri Egyházmegye online újságjának, a Hitvallásnak készített interjút az ötvösművésszel.

– Küszöbön áll a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Hatással van ez az esemény az alkotómunkájára?

– Igen, emiatt napjainkban több emléktárgyat, kegytárgyat kell felújítani, amelyek még a korábban Magyarországon rendezett, 1938-as eucharisztikus kongresszusra készültek.

– A Győri Egyházmegye szolgálatában áll. Mitől egyedi az Ön feladata?

– A javításra váró tárgyakat nemcsak az egyházmegyéből, hanem az egész országból, sőt határainkon túlról is várom. Így, bár lassan, de idővel egyre több karbantartásért kiáltó kegytárgy újul meg. Munkám attól is egyedi, hogy a restaurálandó tárgyak mindegyike más beavatkozást igényel: egyesek csak tisztítást, mások kiegészítést, vagy éppen az eredeti formára való visszaalakítást.

– Milyen jelentős munkái voltak a közelmúltban?

– A különböző kelyhek, pásztorbotok, keresztek és egyéb kegytárgyak mellett a jelentősebbek közé tartozik a Szent László-ereklyetartó restaurálása. Talán kevesen tudják, hogy maga a herma csak a külső burka a koponyaereklyének, amely egy olyan tartóban van, melyet a herma fejrészébe felülről lehet beletenni. Ez sürgős felújításra szorult. Emellett a szent király kürtjének helyreállítása is az én műhelyemben zajlott.

– A zarándok vagy turista meglepődhet, hogy jelenleg a Szent László-herma előtt látható a lovagkirály kürtje. Hogyan újult meg ez az ereklye?

– Pedig a kürt a régmúltban hosszú időn keresztül a herma nyakában lógott! Most ismét együtt látható a két ereklye. A kürt rossz állapotban, azaz erősen szennyezetten, deformálódottan, horpadtan került hozzám. Szükség volt előtisztításra, majd ki kellett egyengetni az anyagot különböző szaru-, műanyag és fakalapácsokkal. Ezt követte még a vegyszeres tisztítás és a kézi átpolírozás.

– Hogyan éli meg az ereklyék, az értékes műkincsek közelségét?

– Ötvösként ámulattal szemlélem a régi mesterek, iparművészek alkotásait. Azért az különös kegy, hogy a papok mindennapi munkaeszközeinek karbantartásán túl a Katolikus Egyház különösen nagy eszmei értékű kegytárgyaival is foglalkozhatom. Erről kezdő ötvös iparművész koromban csak álmodozhattam.

– Hogyan vált ötvösművésszé?

– Mindig is vonzottak a fém dísztárgyak. Részben autodidakta módon, részben szervezett oktatásban tanultam ki a szakmát és váltam ezüstműves tárgykészítővé, majd ötvös iparművésszé. 1985 óta élek Magyarországon. Az MNK Művészeti Alapjának tagjaként eleinte iparművészeti tárgyak tervezésével, készítésével foglalkoztam. Közben érdeklődésem a restaurálás irányába terelt, így Budapesten felsőfokú fém szakrestaurátori képesítést szereztem. Tíz évig a Postamúzeum restaurátoraként, hat évig iparművész-tervezőként, majd újból hat évig Gyöngyösön a kegytárgy-restauráló műhelyben dolgoztam. 2020-ban Veres András püspök úr úgy döntött, hogy egyházi restaurátorműhelyt hoz létre Győrben. Részt vettem ennek kialakításában, és azóta egyházi tárgyak karbantartásával foglalkozom.

– A műhelye lakás volt; nagyszobájából, a fényképezőállvány és a restaurálandó műtárgyak karéjából egy kéziszerszámokkal teli szobába juthatunk, a konyhában pedig vegyszerek sokasága jelzi, hogy nem ételkülönlegességek készülnek itt. Miben látja ennek a műhelynek a jelentőségét?

– Rohanó digitális 21. századunkban ez egy békés sziget, ahol a kézművesség, a tárgyak tisztelete még él, és ahol azon fáradoznak, hogy ezek a kincsek még sokáig régi fényükben szolgálhassanak Isten nagyobb dicsőségére és az emberek örömére.

Forrás és fotó: Varga Viktor/Hitvallás/Győri Egyházmegye

Magyar Kurír