Miért Hildesheimben temették el Mustó Pétert? – Interjú a helyi bencés nővérekkel

– Mikor és milyen körülmények között találkoztak először Mustó Péterrel? Emlékeznek arra, hogy mi volt az első benyomásuk, élményük vele kapcsolatban?

– Mustó Pétert néhány rendtársunk közel három évtizeddel ezelőtt ismerte meg Griesben, mások valamivel később itt, Marienrodéban. Már az első pillanattól fogva bizalmat tápláltunk iránta: nagy fokú barátságosság, megközelíthetőség, nyitottság és sallangmentes természetesség jellemezte. Találkozásaink során mély tiszteletet éreztünk iránta.

– Mióta, milyen gyakran tartott Péter atya lelkigyakorlatokat Marienrodéban, és milyen háttérből érkeztek a résztvevők?

– Mustó Péter mintegy húsz esztendőn át tartott szemlélődő lelkigyakorlatokat Marienrodéban, sok évig a mi Victoria nővérünkkel együtt. Ugyanekkor kezdte el kísérni éves konventi lelkigyakorlatainkat – mindössze két kihagyással, egyszer a betegsége, egyszer pedig a covidjárvány miatt –, legutóbb idén február végén, március elején. Ez volt az ő úgymond „búcsúajándéka”. A nyilvánosan meghirdetett elvonulások Péterrel mindig telt házzal zajlottak. Ezekre az alkalmakra mindenféle hátterű emberek jöttek innen, a közelből és távolabbról. Akik egyszer már részt vettek Péter valamelyik lelkigyakorlatán, újra és újra jelentkeztek. De ezeken a programokon kívül is sokan érkeztek, hogy beszélgessenek Péterrel, amikor csak Marienrodéban járt.

– Mennyiben hasonló, illetve különböző Mustó Péter lelkisége, mint a bencés spiritualitás?

– A bencés lelkiség középpontjában Isten keresése, az Isten jelenlétében való élet áll. Péter mint szenvedélyes istenkereső és mint olyan ember, aki szinte fizikailag is sugározta Isten jelenlétét, kiváló társunk volt ebben. Bár ő maga nem bencés, hanem jezsuita és Jálics Ferenc tanítványa volt, a bencés lelkiségben központi szerepet játszó kórusima új, mélyebb, szemlélődő megközelítését nyitotta meg sok nővér számára. A Krisztusra irányultság – „semmit se részesítsünk előnyben Krisztus szeretetével szemben” –, amely a bencés istenképben elengedhetetlenül szükséges, Péterben is megmutatkozott. Emberbaráti szeretete a bencés „humanitas” megtestesítőjévé tette. Az emberekkel kapcsolatos gazdag tapasztalatai, saját, szenvedésen és örömön átélt élete révén megértette a közösségi élet hullámvölgyeit, és képes volt anélkül segíteni, hogy olcsó vigaszt nyújtott volna. Péter, ahogyan Szent Benedek a szerzeteseitől megkívánja, „Isten embere”, tisztelettudó és alázatos volt. Gazdag és sokrétű tapasztalata ellenére sohasem úgy tekintett magára, mint aki a lelkiélet kérdéseiben mindent tisztán lát, sokkal inkább úgy, mint aki saját tapasztalatból ismeri a lélek válságait és megpróbáltatásait.

Tapasztalatai nem Isten intellektuális megértéséhez vezették, hanem mélyebb bizalomhoz, tisztább szeretethez és teljesebb odaadáshoz az iránt, aki „minden értelmet meghalad”, de akinek irgalmában lankadatlanul bízott.

– Péter atya Jálics Ferenc SJ-től sajátította el a szemlélődő lelkigyakorlatok alapjait, majd a saját képére alakította őket. Volt-e kapcsolatuk Jálics atyával, és ha igen, milyen emlékeket őriznek róla? Van-e különbség a két jezsuita között a meditáció módszerében?

– Sok nővér számára nagyon fontosak voltak a Jálics atyával Griesben tartott lelkigyakorlatok. Ő lelki tanítómesterként lerakta az alapokat, amelyeket aztán Mustó Péter a maga módján továbbfejlesztett. Nővértársaink emlékeiben Jálics atya bizalomra ösztönző, kedves, érzékeny, megközelíthető és nyitott emberként él. Mindkettejüknek mély érzékük volt az emberi lélekhez. A lelkigyakorlatot kísérő beszélgetéseken egyaránt keveset szóltak, de a hallgatásuk annál több változást indított el. Istenbe vetett rendíthetetlen bizalmukkal tudtak felemelni és vigasztalni. Pétert emellett erősen jellemezte az együttérzés és elkötelezettség a legszegényebbek, különösen a bogotái utcagyerekek iránt, valamint a mély érdeklődés az irodalom, a humán tudományok és a kvantumfizika iránt. Ezek gyümölcseit mindig megosztotta velünk a lelkigyakorlatainkon.

– Mennyire ismertek és népszerűek Ferenc és Péter atya lelkigyakorlatai Németországban?

– Marienrodéban a szemlélődő lelkigyakorlatok mindig teltházzal zajlottak, de nagy népszerűségnek örvendenek Griesben, illetve más németországi és ausztriai helyeken is.

– Vannak-e Péter atyának követői Németországban, akik a halála után is továbbviszik lelkigyakorlatos módszerét?

– Igen, Mustó Péternek több követője is van Németországban – nálunk, Marienrodéban is –, akik a tőle tanult módon kísérik a lelkigyakorlatokat.

– Megindító olvasni, hogy a tiszteletére nyitott online emlékkönyvben milyen sokan és mennyire szépen fejezik ki hálájukat Péter atyának. Önök mit jegyeznének be a könyvbe?

– Péter szavak nélkül is imádságot sugárzott.

Köszönöm, Péter, hogy benned megtapasztalhattam Isten emberbarátságát.

Köszönöm, Péter, hogy utat nyitottál nekem Istenhez.

Köszönöm, hogy mindent megengedtél, ami létezett, hogy nem ítéltél el semmit.

Köszönöm, hogy minden pillanatban Isten jelenléte sugárzott belőled.

Köszönöm, hogy megvigasztaltál és felemeltél.

Köszönöm, hogy tisztelettel voltál minden teremtett dolog iránt.

Köszönöm, Péter, hogy megerősítetted bennem a Szentlélek vezetésébe vetett bizalmat! Bátorítottál, hogy átadjam magam Isten munkálkodásának.

Köszönöm, Péter, hogy oly sok éven át kísérted és formáltad közösségünket. Áldás voltál számunkra és sok ember számára.

– Mit gondolnak, miért hagyta meg Péter atya, hogy Marienrodéban temessék el?

– Péter nemcsak a lelkigyakorlatos mesterünk volt, hanem a barátunk és bajtársunk is. Marienrodéban megtalálta a teret belső és külső küldetéséhez.

Számára ez olyan hely volt, mint amelyről Szent Ágoston írta egy rászoruló barátjának: „Porta patet – magis cor”, vagyis „Az ajtó nyitva áll – még inkább a szív”.

Péter világmindenség- és természetszeretetének Marienrode gyönyörű festői helyszíne adott konkrét teret. Itteni kolostorunk az imádság helye. Péter nálunk találta meg azt a talajt, amelybe el tudta vetni a szemlélődő imádság magvát. Ezért érezzük nagyon is helyénvalónak, hogy Péter itt találhatta meg végső nyughelyét.

Hálásak vagyunk, hogy általa és benne a „csöndes ima” magja a mi talajunkba hullott, és bízunk benne, hogy ez a mag továbbra is kifejti hatását.

Forrás: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya

Fotó: Aike Coordes

Magyar Kurír