Ezt bízza ránk az Isten: nevelni, növelni kell – Egyházmegyei tanévzáró ünnepség Hajdúdorogon

„Hűséges az Isten, aki meghívott titeket, hogy közösségben legyetek Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal” (1Kor 1,9). Szent Pál mintha nekünk írta volna ezeket a sorokat – mondta Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek, metropolita homíliája elején.

A hivatás nem más, mint az élet, amelyre meghívott az Isten, ugyanakkor ne feledjük: meghívott Krisztus követésére is, hogy keresztények legyünk.

A pedagógusi munkát is csak hivatásból lehet végezni. De valóban érezzük, hogy van hivatásunk? – tette fel a kérdést a metropolita. – A nevelés nem más, mint növelés. A pedagógusok növelik a gyermekeket: tudásban, jellemben, hitben. És ez a hivatás, amelyet kaptunk és amely Istenhez köt minket, az egész életünknek értelmet ad. Amikor elfáradunk a tanév végére és gyűlnek a nehézségek, akkor se feledkezzünk meg róla, hogy meghívottak vagyunk. Az Istenhez kötődünk. Ő sosem feledkezik meg rólunk.

Jézus egy példabeszéde szerint: „A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor az emberek aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. A gabona kisarjadt, és termést hozott, de a konkoly is felütötte a fejét. A szolgák elmentek a gazdához, és megkérdezték: »Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?« Az így válaszolt: »Ellenséges ember műve.« A szolgák tovább kérdezték: »Akarod-e, hogy elmenjünk és kigyomláljuk?« Ő így válaszolt: »Nem, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!«” (Mt 13,24–30)

Hogy a pedagógus munkájának mikor lesz eredménye, gyümölcse, azt sokszor sosem tudjuk meg. De biztosan van eredménye. Erről szól az evangéliumi részlet is. A magvető elveti a magot, de az ellenséges erők konkolyt is hintenek bele, és nem olyan szépen növekszik a búza. Mi is sokszor járunk így: várjuk a gyümölcsöt, és mégsem érik be.

„Lehetetlen szétválasztani a búzát és konkolyt – hangsúlyozta az érsek. – Hisz’ nincsenek jó vagy rossz gyerekek. Mind a két tulajdonság ott van bennük: a jóság és a huncutság. Ott van az érlelődő búza és a konkoly is. Ezt bízza ránk az Isten: nevelni, növelni kell őket, és ha jól, szívünkből nevelünk, akkor igenis a búza fog bennük fölerősödni, és legyőzi a konkolyt.

Isten hívott minket erre a szolgálatra, isteni erőt ad hozzá, ezt kell továbbadnunk. Ha fáradtnak is érezzük magunkat a tanév végén, ez az isteni erő akkor sem múlik el. Majd szeptemberben újra fogjuk érezni, addig is erősödjünk az Isten szeretetében.”

A Szent Liturgia után a tornacsarnokban tanévzáró ünnepséget tartottak, amelyet a Csengettyű Gyermekkar nyitott meg. Vezényelt: Radics Teréz, zongorán közreműködött: Szkiba Istvánné.

Az eseményen Horváth Zoltán hajdúdorogi polgármester köszöntötte a pedagógusokat, a görögkatolikus oktatási-nevelési intézmények munkatársait, akik – mint fogalmazott – nap mint nap a felnövekvő generáció érdekében dolgoznak nagy kitartással. Ehhez kívánt további jó egészséget, erőt is kitartást a jövőre való tekintettel.

Ezt követően elismeréseket adott át Kocsis Fülöp metropolita és Czövek Éva oktatási referens.

A díjazott pedagógusok, technikai munkatársak névsora ITT olvasható.

A rendezvényt lezáró agapén a Nagy Szent Bazil Görögkatolikus Technikum vendéglátás-szervező tanulói segédkeztek.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír