Ezt a munkát csak szeretettel, alázattal lehet végezni – Látogatás a tiszaalpári Pax idősotthonban

Baranyi Éva igazgató asszonnyal és Kovács Anikóval, az otthon vezető ápolónőjével beszélgettünk.

Baranyi Éva Tiszaalpáron él. Neveltetéséből ered a nagyszülők szeretete, az irántuk való tisztelet. Nekik köszönhette, hogy kisfia nevelése mellett már 1994-től a Pax munkatársa lehetett könyvelőként, majd gazdasági vezetőként, 2008-tól pedig intézményvezetőként.

Kovács Anikó Tiszaugon él. 2012-ben került az intézménybe, részlegvezető ápolónőként, miután húsz évig dolgozott az egészségügyben és a szociális szférában. Gyermekkora óta az volt a vágya, hogy másokat segítsen. Két éve az otthon vezető ápolónője.

Baranyi Éva szavaiból kiderül: az otthont oázisként is emlegetik a tanyavilágban. A Kecskemét környéki tanyavilág szolgálatára 1922 után bencés szerzetesnői közösség kezdte meg működését. Áldásos tevékenységüknek a szerzetesrendek 1950-es szétszóratása vetett véget. A ’80-as évek elején Lékai László bíboros kezdeményezésére – az államosítás elkerülése érdekében – a Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat a régi ispánlakásban sérült gyermekeket nyaraltatott, majd 1988-ban egy 60 férőhelyes idősek otthonát építtetett. Ma már egymás mellett működik a Szent Benedek Leányai Szerzetesrend és a Pax otthon.

Az elmúlt több mint 30 évben jelentős fejlődés történt az intézményben. Az engedélyezett férőhelyek száma 91 fő. Férfiak, nők és házaspárok koruknak, egészségi állapotuknak megfelelő korszerű fizikai és egészségügyi ellátását, pszichés gondozását, valamint célszerű és hasznos tevékenységük megszervezését, foglalkoztatását biztosítják. Az intézményben 48 munkatárs dolgozik. Minden ellátott személyes figyelemmel célzott ápolásban, gondozásban részesül: diplomás ápolók, szakápolók, szociális, demensgondozók, mozgásterapeuta, mentálhigiénés szakemberek, pszichiáter, háziorvos segítségével.

Baranyi Éva tájékoztatott az igénybevételi eljárásról, az elhelyezés körülményeiről, a térítési díj összegéről. Mint minden hasonló intézményben, jogszabályok által meghatározottan kérelmezni kell az igényt, a jelentkezést követően várólistára kerül a kérelmező. Ezt követően az intézmény felveszi a kapcsolatot a hozzátartozóval, és időpontot egyeztetnek az előgondozásról. Tájékoztatást adnak az elhelyezés körülményeiről (2-3 ágyas szobák, minden szobához külön fürdőhelyiség tartozik), a házirendről, a megállapodás tartalmáról, az intézmény által biztosított szolgáltatásokról. Ezzel párhuzamosan tájékozódnak az ellátott jelenlegi állapotáról, helyzetéről, igényeiről, szokásairól, hogy számára a legmegfelelőbb elhelyezést tudják majd nyújtani. Jelenleg az intézményi térítési díj összege 5100 forint/nap/fő; egyszeri hozzájárulást nem kérnek.

Kovács Anikó elmondta: a kérelmezőknél kizáró ok a fertőző betegség és az agresszív magatartás, ezt leszámítva minden lakó számára az egészségi állapotának és személyiségének megfelelő ápolást, gondozást tudnak biztosítani. Az intézmény szakápolási engedéllyel is rendelkezik.

Az intézményvezető és a vezető ápoló szavaiból az is kiderült: összehasonlítva a 15 évvel ezelőtti helyzetet a maival, a beköltözők sajátosságai egészen más jellegűek voltak. Régen az ország egész területéről érkeztek, kórházi ápolást nem igényeltek, de romló egészségi állapot jellemezte a jelentkezőket. Önálló döntés és saját elhatározás alapján kerültek az intézménybe; a családi háttér hiánya és a rászorultság volt jellemző. Jelenleg a jelentkezők nagy része krónikus beteg, a beköltözők 90 százaléka a demencia valamely fokozatával diagnosztizált. Önálló életvitelre nem alkalmasak, nagy számban mozgásukban korlátozottak, állandó felügyeletet igényelnek.

Az életkor évről évre emelkedik. Egyre idősebb korban és egyre rosszabb fizikális, egészségi és mentális állapotban kerülnek be lakóik. Egyre inkább megjelennek az egyéni igények, szükségletek (például speciális diéta). Az otthon legfiatalabb lakója 60 éves, a legidősebb 103, az átlagéletkor 81 év.

Kérdésünkre, hogy miért jelentkeznek ide az idősek, Kovács Anikó elmondta: tapasztalataik szerint az egyik fő szempont a templom közelsége, a hitélet gyakorlása. Előnyt jelent a bencés nővérek közelsége, akik szoros kapcsolatot ápolnak a lakókkal segítő beszélgetés formájában, a feléjük való kitárulkozás lelki megújulást jelent az otthon lakói számára. Csütörtökön és vasárnap a helyi plébános tart szentmisét a templomban, igeliturgia minden reggel van. Kéthetente Burányi Roland, a Szeretetszolgálat lelkivezetője is felkeresi az otthont, de a bencés nővérek vendég atyái is tartanak szentmisét. Önszerveződés keretében imacsoport is működik az intézményben, természetesen a hit gyakorlása mindenki számára önkéntes. A másik fő szempont a családias, barátságos légkör, a magas szakmai színvonal, az aktív, tevékeny élet biztosítása a meglévő képességek, készségek figyelembevételével.

Baranyi Éva intézményvezető szerint: „Az otthon lelkületét mindig a benne élők és dolgozók határozzák meg.” Ez egyébként a hitvallásuk is. „A másokért végzett munka, az odafigyelés, a törődés, a szeretet olyan kincs, amelyből minél többet adunk, annál több lesz nekünk is.”

Kovács Anikó hozzátette: „Minél többet adunk magunkból, annál többet tudnak ebből kamatoztatni. Nagyon hálásak a szeretettel végzett gondos ápolásért. Hatalmas erőt ad nekünk az ő hálájuk, mosolyuk, tekintetük, kézfogásuk, ölelésük.”

Baranyi Éva és Kovács Anikó egyaránt vallják: „Ott lehetsz a legértékesebb, ahol az élet a legtöbb akadályt állítja eléd!” Ezt a munkát csak elhivatottan, szeretettel, alázattal lehet végezni. „Munkánk nem mindig hálás feladat, látni, átérezni a nehéz sorsokat. Ehhez erőt a munkatársaknak az elhivatottságuk ad, bár néha fel kell vállalni a kudarcokat is – de egy mosoly, egy ölelés, egy köszönő szó mindennél többet ér. A lakók szinte a családtagjaikká válnak. Nem könnyű az utolsó útjukra elkísérni őket, kicsit ők is meghalnak ilyenkor velük. Nap mint nap meg kell újulni, erőt gyűjteni, és változatlan szeretettel, gondoskodással kell másnap folytatni. A másokkal együttérző lelkület minden dolgozóra jellemző, vannak olyanok, akik már több évtizede itt dolgoznak, és mindennap igyekeznek megvalósítani a Katolikus Szeretetszolgálat mottóját: »Szívvel és szakértelemmel«.”

Minden évben családi napot tartanak az otthonban, amely az együttlét örömteli pillanatait hozza el a lakók, a hozzátartozók és a dolgozók számára egyaránt. 2002 óta szervezik meg a lakiteleki Kölcsey Házban a „Tevékeny Élet” fesztivált az egyházi intézmények és más civil otthonok lakói számára. Célja, hogy megmutassa, hogy az intézményekben élők is tevékenyen élik mindennapjaikat. Itt soha nem a versengés a cél, sokkal inkább az együttlét, az önfeledt ünneplés. Óriási lelkesedéssel készülnek erre a napra, nemcsak a lakók, hanem a dolgozók is.

Az idősotthon kápolnájában két lakóval is beszélgettünk.

A nyolcvanöt éves Horváth Péterné Ilonka néni 2020 szeptembere óta él itt. Hat gyermeke – egyikük sajnos meghalt –, tizenegy unokája és tizenöt dédunokája van. Tavaly ősszel nyárlőrinci otthonában stroke-ot kapott, azóta csaknem teljesen felgyógyult. A bal kezét még nehezen mozgatja, de masszírozza, az ujjait tornáztatja, így sokat javult. „Ha így halad, jobb lesz, mint a másik.” Ilonka néni felváltva volt hol az egyik, hol a másik gyermekénél, de mivel dolgoznak, megbeszélték, hogy felvételét kéri a Pax otthonba. A húga is itt van az intézményben. Évekkel ezelőtt a legidősebb lánya sokáig főzött az „apáca néniknek”.

Életútját felidézve Ilonka néni elmondta: nehéz gyermekkoruk volt, ötéves korában az édesapjuk otthagyta őket, az édesanyját a hat gyermekkel. Édesanyjuk egyedül nevelte őket, „drága, aranyos asszony volt, el nem hagyott volna bennünket. Mindennap imádkoztunk, reggel, este és étkezések előtt is”. Édesanyja gazdálkodásból tartotta fenn magát és a hat gyermeket. „Tehenek voltak, birkák, minden.” Ilonka néni már kisgyermekkorától kezdve dolgozott. Korán, tizennyolc évesen férjhez ment, jöttek a gyerekek egymás után. Dolgozott is, gazdaságban, szőlőt kötözött, szüretelt, almát szedtek, válogattak. A férje már meghalt, harminc évig éltek együtt. Nehezen viselte a férje nehéz természetét, de Isten mindig megsegítette, és ez ma is így van.

Nagyszerűen érzi magát az otthonban. „Minden szép, a nővérkék aranyosak, az étel is jó. Nagyon szeretem a közös imádkozásokat is.” Szeret kimenni az udvarra, söpröget, és sokat mozog, beszélget a többi lakóval. Öröm számára, hogy a gyermekei, unokái látogatják, telefonon pedig szinte mindennap beszél valamelyikükkel.

„Nincs okom panaszra, a Jó Isten mindig ad erőt, én csak Benne bízom. És a Szűzanya közbenjárásában: elalvás előtt minden este elimádkozom az ágyban a rózsafüzért. Értük is imádkozom.”

A kilencvenedik életévében járó Szabó Sándorné Erzsike néni hetedik éve az otthon lakója.

Elmeséli, hogy az első férje tizenhét évi házasság után elhunyt. Nem sokkal később újra férjhez ment. Kunszálláson laktak. Egyik házasságából sem született gyermek. A férjének érszűkülete volt, levágták a jobb lábát. Négy és fél évig ápolta, kezelte. A férje halála után lebénult az édesapja, és mivel édesanyja már nem élt, tizenegy és fél évig ápolta őt is.

Erzsike néni 2015 őszén került be ide, az otthonba, miután a sikertelen térdműtétjét követően nem tudta egyedül ellátni magát. Unokaöccse vette fel a kapcsolatot a Pax otthonnal. Ő az egyedüli, aki látogatja Erzsike nénit. „De nem panaszkodom, hálát adok a jóságos, Teremtő Úristennek, hogy idekerültem, mert mindennel meg vagyok elégedve, az igazgató néni, a nővérkék mind nagyon aranyosak, ritka jó lelkek.

Engem, ha elzavarnának innen, akkor sem mennék el! És hála jár azért is a Teremtőnek, hogy ilyen sokáig élhettem, egyedül az Ő kegyelmének köszönhető ez!”

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír