Ezüstmisés áldás az egerszalóki találkozó harmadik napján

Délután Vízi János egyházmegyei ifjúsági referens gondolatait hallgatták meg a résztvevők. Ezután a fiatalokat műhely és kiscsoportos beszélgetés várta. Kora este az egri Don Bosco nővérek oratóriuma lépett fel, akik egy Szent Mazzarello Mária életéről szóló musicalt adtak elő.

Az esti szentmisét Varga Béla ezüstmisés atya celebrálta. Homíliájában felidézte, hogyan kapcsolódott 25 éves papi szolgálatához az Egerszalóki Találkozó és mit jelent számára a „szalóki erőmű”.

A szentbeszéd elején visszaugrott az időben egészen kispapsága kezdetéig, az 1993-as hittantáborig, ahová Árvai Ferenc atya vitte el őket, és megemlékezett Seregély István egri érsekről, akinek főpásztorsága idején megkezdte a kispapi éveket.

Az egerszalóki ifjúsághoz 1995-ben csatlakozott először. Megmagyarázhatatlan – mondta –, mi tartja itt az embert, hiszen Kerényi Lajos atya szavait idézve ez nem üdülés, nem napsütkérezés. Szalók egy olyan forrás, egy olyan feltöltődés, amelyből az ember folyamatosan erőt merít, még ha a nyári szabadságát adja is oda érte. Ezután egy pólót emelt fel az oltár fölé, mely az első, 1996-os szalókos tábori pólója volt.

„Boldogok az irgalmasok. Isten gyermekeinek hívják őket.” És valóban, én is Isten gyermeke vagyok, és ez irányban igyekeztem elkötelezni magamat itt, Egerszalókon, ahol megtaláltam valamit, ami most már nem is 25 éve, hanem jó néhány éve, mondhatnánk, majdnem 30 éve ideköt – fogalmazott Varga Béla atya. Majd örömét fejezte ki, hogy az idei találkozó alatt ezüstmisés áldást adhat a résztvevőknek, hiszen az előző napi újmisés áldást osztó fiatalok eszébe juttatták, mennyire várta, hogy újmisésként ő maga is primíciás áldásban részesíthesse a szalóki ifjúságot. – Ezt az álmot azonban elmosta az akkori Magyarországot sújtó árvíz. „1999-ben, június 19-ei pappá szentelésem után homokzsákokat pakoltam az alföldi kis szülőfalumban, és lélekben már a szalóki újmisés áldáson gondolkodtam, s azon, hogy ott vajon mi lehet a helyzet az árvíz kapcsán. Ekkor jött a hír, hogy a szervezők lemondták az az évi találkozót, és a fiataloknak, akik már felütötték sátrukat, haza kellett menniük, az én újmisés áldásomat pedig szó szerint elvitte a víz” – emlékezett Varga Béla.

„Ma itt állok előttetek, 25 év papi szolgálattal, és nagy vágyam volt, hogy ezt az ezüstmisés áldást most ne vigye el a víz, hiába olvashattunk esőt a mai napi előrejelzésekben. A Jóisten megadta, hogy derűs időben adhatom majd az ezüstmisés áldást a körmenet előtt a résztvevőknek – folytatta Varga Béla. – 25 év alatt nem felejtettem el Szalók egyik »kapitánya«, Kerényi Lajos atya gondolatait: »Ne légy dinnye! Ne légy lekvár!« Olykor nem könnyű a mindennapokban, hiszen sok a papi teendő, de biztos alapot kaptunk.

S azért igyekszünk, hogy ha vállaltuk, akkor tiszta szívből teljesíthessük. Emberek vagyunk mi is, gyöngék és gyarlók. Bizony, néha dinnyék, néha lekvárok, de mindig tudunk újból és újból újrakezdeni, felállni.

Azzal, hogy csatlakozunk évről évre Egerszalókhoz, csatlakozunk az »erőműhöz«, a lelki erőműhöz, mely maga Jézus Krisztus, vállaljuk, hogy nem vagyunk lekvárok! Krisztus itt van közöttünk az oltáron, itt van közöttünk a templomban, az esti szentségimádásokon, a Szalók Band kegyelmi sikerével, szeretetével, segítségével köszöntvén őt az Oltáriszentség titkában.

A mai evangélium olyan szépen megfogalmazza, mi is Egerszalók üzenete. Az Úr Jézus elküldte az apostolait kettesével maga előtt, városokba és falvakba, hallhattuk az elmúlt vasárnap az evangéliumban. Ők visszajönnek, és beszámolnak arról, hogy mit tettek, mit cselekedtek – hogy pontosan hogyan és mit, azt nem, de arról igen, hogy jól sikerült-e nekik. S mit mondott Jézus? Gyertek most velem, elmegyünk egy helyre pihenni. Rátok fér, mert elfáradtatok. A hétköznapok gondjában, nehézségében, az evangélium hirdetése után ránk fér egy kis pihenés. Jézus elment a tanítványokkal, velük tartott, és tanította őket.

Én a nyári szabadságomat, pihenésemet mindig itt az egerszalóki találkozón töltöm. Itt pihenem ki magam ezen a helyen, a Szűzanya mellett, a Kármelhegyi Boldogasszony mellett, az Úr Jézus közösségében.

Szüksége van az embernek a pihenésre a hétköznapok gondjai, bajai, nehézségei, rohanásai mellett. Ha túlfeszítünk egy íjat eltörik, elpattan.

Így van ez a törékeny életünkkel is. Ha rohanunk, ha futunk a pénz után, elpattan, eltörik az emberi élet. Kell a megállás, kell a pihenés.

Ki kell lépni a mókuskerékből. Egerszalók ezt jelenti: Pihenjünk Jézus Krisztus mellett, pihenjünk a Szűzanya mellett! Most ebben az esztendőben pihenünk József mellett, egy igaz ember mellett, akitől megtanulhatjuk azt, hogy hogyan kell dolgozni tisztességesen, becsületesen, és azt, hogyan tudunk megpihenni. Nézzük csendben Jézust. És ne feledjük azt a történetet, melyben Vianney Szent János parasztembere szerepelt, aki azt mondta az atyának arra a kérdésre, mit csinál a templomban:

»Én nézem őt és ő néz engem.«

Ez az »egerszalóki erőmű« titka” – zárta gondolatait Varga Béla atya.

A szentmise végén a homíliához hozott póló mellé egy idei különleges kiadású szalókos pólót kapott ajándékba a jubiláns atya, melyen a 25-ös szám szerepelt, majd a várva várt ezüstmisés áldás után a szervező édesapák megáldották őt, és további sok kegyelemet kívántak hivatásához, és meghívták, hogy aranymisés áldását is hozza majd el a szalóki ifjúsághoz.

A szentmise fáklyás körmenettel zárult, melyen a Szalók Band végzett szolgálatot.

A találkozó harmadik estéje a szokásos módon szentségimádással és táncházzal folytatódott.

A teljes képgaléria ITT megtekinthető.

Szöveg: Domán Vivien

Fotó: Balogh Ferenc; Nagy Lajosné Kata

Forrás: Egri Főegyházmegye

Magyar Kurír