Ezüstmisét ünnepelt Csicsó János londoni magyar főlelkész a pécsi székesegyházban

A liturgián a jubiláló lelkipásztorral koncelebrált Felföldi László pécsi megyéspüspök, Mayer Mihály nyugalmazott megyéspüspök, Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök, Lengyel Ervin nunciatúrai titkár, pápai káplán és Máger Róbert püspöki irodaigazgató, a székesegyház plébánosa.

Köszöntőjében Csicsó János Isten ajándékának nevezte, hogy pappá szentelése helyszínén, a pécsi székesegyházban adhat hálát 25 év papi szolgálatának kegyelmeiért.

Csicsó János a romániai Bákóban született 1971-ben, 1999-ben szentelte pappá Mayer Mihály korábbi pécsi megyéspüspök. Lelkipásztorként szolgált Bikalon, majd 11 éven át Beremenden. 2011 óta a londoni magyarok főlelkésze.

A jubilánst Felföldi László, a Pécsi Egyházmegye főpásztora köszöntötte, aki beszédében kiemelte: különleges életút és életfeladat külföldön szolgálni a magyar keresztény közösséget.

János atya egy korábbi beszédét idézve elmondta: ma az a feladatunk, hogy hidakat építsünk a nemzetek között.

Misszió az idegen világban Isten és ember szeretetének otthonát szolgálni, a híd másik oldalára otthont építeni.

Ez János atya küldetése, aki elfogadta, vállalta és éli ezt a szolgálatot nagy lelkesedéssel és örömmel.

A misszióban meg kell tanulni a környezetünk nyelvét, ugyanakkor vigyázni, hogy a saját kicsi közösségünkben ne veszítsük el a saját nyelvünket, a magyart. Ma minden keresztény közösségben, a falvakban és a városokban, a mi egyházmegyénkben is ez a missziós feladat:

megtalálni a közös nyelvet a környezetünkkel, hogy megértsük az ott élőket, meghalljuk segélykiáltásukat és válaszoljunk rá.

De nagyon kell vigyázni, hogy egymás között, a családban, a templomi közösségben megőrizzük és erősítsük a hit, az isten- és emberszeretet nyelvét, közösséget teremtő erejét – fogalmazott köszöntőjében Felföldi László püspök.

A szentbeszédet Csicsó János atya mondta. Köszönetet mondott elhunyt szüleiért, valamint testvéreiért, tanáraiért, paptestvérekért, barátokért és a vele ünneplő hívek közösségéért. Szolgálatának londoni helyszínéről, a Szent István-házból magával hozott egy kis csengőt az ünnepi alkalomra, és önmagát is egy csengőhöz, haranghoz hasonlította, akit – mint fogalmazott – a mennyei harangozó választott ki és öntött formába.

„Ehhez természetesen kellettek a tanáraim, paptársaim, egy család, akár vér szerint akár lelki család, akik befogadtak, és kellett egy nemzet. Hogy hová küld az Isten, azt rábízom. Mayer Mihály püspök atya a szenteléskor megpendített, és ez a harang azóta szól. Néha ugyan sikerül félreverni, de akkor a testvérek figyelmeztetnek, hogy vegyek vissza a tempóból, hogy újra a mennyei szeretet hangját közvetítsem. Ez a kis harang szeretnék maradni, ez az én papi küldetésem” – mondta a jubileumi évfordulót ünneplő londoni magyar főlelkész.

Forrás, fotó és videó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír