470 esztendeje hunyt el Fáber Szent Péter

Az ünnepélyes forma helyett ún. „egyenértékű szentté avatással” került a szentek közé a Savoyából származó Fáber Péter. Nem példa nélküli esetről van szó, hiszen Ferenc pápa már hasonló módon avatta szentté Folignói Angélát, de XVI. Benedek is így iktatta a szentek sorába Bingeni Hildegárdot 2012. május 10-én. Árpádházi Szent Margit szentté avatása is így történt 1943. november 9-én XII. Piusz által.

A szegény családban felnőtt Pierre Favre 1525-ben Párizsba került egyetemre. A Szent Borbála-kollégiumban lakott, ahol a navarrai Francisco de Javier lett a szobatársa. Négy évvel később egy harmadik szobatárs költözött hozzájuk, egy náluk idősebb baszk férfi: Iñigo de Loyola. A Jézus Társasága hármójuk barátságából nőtt ki, hiszen barátokként éltek az Úrban.

Szent Ignác így ír ezekről az évekről: „Ez időben gyakran beszélgetett magiszter Pietro Faberrel és magiszter Francisco Xavierrel, akiket később a Gyakorlatok segítségével nyert meg Isten szolgálatára.”

Maga Fáber is szívesen emlékezik vissza erre az időszakra: „E négy év vége felé, amikor láttam, hogy egyedül az Istenben megerősödött elhatározásom, amelyben már két év óta kitartottam, tudniillik, hogy kövessem Ignácot a szegénységben, és csak arra vártam, hogy tanulmányaim befejeződjenek, és hogy Ignác, magiszter Ferenc és a többiek is befejezzék tanulmányaikat, akiket ugyanez a vágy és elhatározás lelkesített, szüleim látogatására indultam: anyám már meghalt, de apám még élt. Vele maradtam hét hónapig. Visszatértem Párizsba, hogy befejezzem teológiai tanulmányaimat. Ez 1534-ben történt, akkor voltam huszonnyolc éves. Elvégeztem a lelkigyakorlatokat, a szent rendekhez bocsátottak, és Szent Mária Magdolna ünnepén, aki nekem és minden bűnös férfinak, nőnek pártfogója, elmondtam első misémet.”

Fáber Pétert 1534. április 4-én szentelte diakónussá Párizs érseke, Jean de Bellay (1492-1560), majd május 30-án áldozópappá. Miután még páran csatlakoztak hozzájuk, heten 1534. augusztus 15-én, Mária mennybevételének ünnepén fogadalmat tettek, hogy segítenek a lelkeknek, és elmennek a Szentföldre; ha azonban egy éven belül nem sikerül oda eljutniuk, vagy ha nem maradhatnak tartósan Palesztinában, akkor Rómában felajánlják szolgálataikat a pápának. A fogadalmat szentmise keretében tették le, melyet a közülük akkor még egyedüli pap Fáber celebrált.

Miután nem jutottak el a Szentföldre, Rómába indultak, ahol felajánlották szolgálatukat III. Pál pápának. Fáber rövid ideig, 1539-ig teológiát és szentírástudományt tanított Rómában. Ezután Laínezzel együtt Pármába indultak, ahol nagy sikerrel mondtak szentbeszédeket, de itt is csak rövid ideig maradt, ugyanis V. Károly császár meghívására német földön működött, majd ezután Spanyolországban. Az ő példája is segített abban, hogy Canisius Péter is a Társasághoz csatlakozzék. Portugália, majd ismét Spanyolország következett. Innen indul el a pápa kérésére Trentóba a zsinatra. Barcelonából hajózik Rómába, ahol sok év után ismét találkozhatott Ignáccal.

A zsinatra már nem jutott ki, súlyos láz kapta el Rómában, ahol 1546. augusztus 1-jén halt meg Ignác jelenlétében. 1872. szeptember 5-én avatta boldoggá IX. Piusz pápa.

Fáber az első jezsuiták talán kevésbé ismert, de nagyszerű alakja, Jézus Társaságának első papja. Ferenc pápa legkedvesebb jezsuitájának és példaképének nevezte a misztikus Fáber Pétert, aki „párbeszédet folytatott mindenkivel, a legtávolabbiakkal, sőt az ellenfeleivel is”. A pápa szerint „egyszerű vallásosság, bizonyos fokú naivitás, szolgálatkészség, figyelmes benső megkülönböztetés és az a tény jellemezte őt, hogy nagy és erős döntések embere volt, ugyanakkor képes volt kedvesnek, gyengédnek lenni”.

2014. január 3-án, Jézus Nevének ünnepén Ferenc pápa szentmisét mutatott be a római Il Gesù-templomban, a Jézus Társasága római címtemplomában. Ezzel a szentmisével nyílt meg a Jézus Társasága visszaállításának 200 éves évfordulójáról megemlékező ünnepi év, s a szentmisével Ferenc pápa egyben hálát adott Fáber Szent Péter szentté avatásáért. Federico Lombardi jezsuita, szentszéki szóvivő elmondta, hogy Adolfo Nicolás, a jezsuiták általános elöljárója volt az első, akiért a Szentatya Fáber Szent Péterhez imádkozott a szenttéavatást elrendelő határozat aláírásának pillanatában.

Forrás: Korponai Gábor SJ; Jezsuita.hu

Fotó: SJWeb.info

Magyar Kurír