Fabiny Tamás: Otthon lehettem a kongresszuson

Evangélikusként otthon lehettem a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. Nemcsak azért, mert kisebbik lányunk a Kodály Kórusiskola diákjaként – heteken át készülve ezekre az alkalmakra – minden áldott nap énekelt a kórusban, hanem azért is, mert a mindig igényesen összeállított liturgia közös istentiszteleti hagyományainkat tükrözte. 

[...]

Mi, evangélikusok az ökumené jegyében csatlakoztunk a magunk úrvacsorai évével az eucharisztikus kongresszushoz. Budapesten, a Deák téri Evangélikus Országos Múzeumban Beer Miklós püspöktestvéremmel együtt nyitottunk meg egy olyan időszaki kiállítást, amely az úrvacsora képzőművészeti ábrázolásait jeleníti meg. Nagyon örültem a Szent István Könyvhétnek, az egyházi kiadók egymás mellett, az ökumené jegyében felállított sátrainak. 

[...]

Örömmel készültem a Ferenc pápával való személyes találkozóra. Örült a szívem, hogy a pápa beszéde elején arra a néhány hónappal ezelőtti pannonhalmi eseményre utalt, amelyen Kurt Koch bíboros, a vatikáni egységtitkárság elnöke jelenlétében igazán komoly ökumenikus találkozón lehettünk együtt. Ezt a találkozót is a hamisítatlan Ferenc pápai közvetlenség és derű jellemezte. „Nem vagyok már tizenöt éves” – mondta szinte bocsánatkérőleg, hogy ülve beszélt hozzánk. Utána azután, olykor kissé bicegve, de bámulatos önfegyelemmel és szellemi frissességgel megtartott egy csaknem háromórás zárómisét… Fontos üzenet volt abban, amit a záróalkalmat megelőző személyes találkozás során nekünk, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa reprezentánsainak és a zsidó testvéreknek mondott. Utalt a meredek és olykor rögös közös útra, az ábrahámi örökségre, amely mások befogadására és segítésére is kötelez minket. „Ebben az országban nektek, akik a többséget alkotó vallásokat képviselitek, az a feladatotok, hogy olyanok legyenek a körülmények, hogy mindenkinek a vallásszabadságát tiszteletben tartsák és segítsék.” A zárómise elején is hangot adott annak, hogy gyűlölet helyett a vallási türelmet kell képviselnünk.

Ferenc pápának a Hősök terén elmondott homíliája színtiszta evangélium volt. Azt a kérdést tette fel, hogy hatalommal rendelkező messiást akarunk-e, vagy a kereszt Krisztusát. Ebben az üzenetben a lutheri „theologia crucis” tanítását véltem felfedezni. Mindezt eucharisztikus kontextusba helyezte, amikor Jézusról mint megtört kenyérről szólt, illetve a keresztre szögezett szeretetről beszélt. „Milyen törékeny az Isten!” – mondta. Lehet ma ennél relevánsabb krisztológiai tanítást adni? 

[...]

A kongresszus lezárásaként igen komoly tanítást adott Piero Marini címzetes érsek, a NEK pápai bizottságának elnöke is. A „nyitott kapuk egyházáról” szólt, majd az eucharisztikus kultúrát úgy jellemezte, hogy az az Úr szegényeihez való odafordulást jelenti. „Legyetek nagylelkűek az ökumenikus párbeszédben” – helyezte mindannyiunk szívére. Csoda, hogy otthon voltam ezen az alkalmon?

A teljes írás ITT olvasható.

Forrás: Országút

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír