Falakkal megújuló remény Nyírkátán – Lezárult az egyházmegyei karitász „Szép otthonok” programja

A program keretében a segítők és a támogatottak közösen dolgoztak azért, hogy a téli hideg már ne a félelmet jelentse, hanem az otthon melegében éljék át a rászorulók.

A munkálatok felméréssel kezdődtek, majd az egyházmegyei központ beszerezte a szükséges termékeket, eszközöket; a kivitelezés fázisában pedig a helyi önkéntesek és a családfők – a gyerekek lelkes segítsége mellett – együtt dolgoztak a házak megújításán.

Színes falak a korom helyén – Zsolt családjának újrakezdése

Zsolt, a családfő őszintén vallott a látogatóknak nehéz múltjáról: gyermekkorát beárnyékolta szülei alkoholbetegsége, akiket később el is veszített, majd két testvére halálával is meg kellett küzdenie.

Az örökölt szülői ház, amelyben ma feleségével és 9, illetve 15 éves gyermekeikkel együtt élnek, elöregedett. A régi kályha és a rossz csövek miatt a falakat vastag korom borította, az otthont pedig állandó, fojtogató füstszag lengte be.

Bár a házaspár mindkét tagja dolgozik, együttes jövedelmük nem éri el a havi 250 ezer forintot, amiből esélyük sem volt a felújításra. A Karitász segítségével a 90 négyzetméteres ház belső terei teljesen megújultak: a falakat együtt glettelték és festették le – az egyik szoba lágy zöld, a másik derűs rózsaszín lett. Az ablakok és ajtók friss mázolást kaptak, a padlóra új PVC került, az ablakokra pedig karnis és függöny.

„Jobb lett volna hamarabb rendbe tenni a házat, de nem volt miből” – mondja Zsolt, akinek szemébe könnyek szöknek, ahogy a segítségről beszél. 15 éves fia már büszkén vigyáz a tisztaságra, annál is inkább, mert maga is segített a ház felújítása körül. Az apa pedig megfogadta: a frissen festett falak között többé nem dohányoznak.

Ablakcsere és biztonság – remény Lajos családjának kis vályogházában

Lajos családjának otthona egy mindössze 25 négyzetméteres, vakolatlan épület. Ami egy nagyvárosi ember szemében kalyibának tűnhet, nekik az egyetlen menedékük.

Az édesanya nagy tisztaságszeretete ellenére a rosszul záródó, girbegurba ablakokon keresztül állandóan szállt be a por, süvített be a szél.

A háznak korábban a konyharésze összeomlott, folyóvíz és fürdőszoba jelenleg nincs az épületben.

A család helyzete szívszorító: négyük havi jövedelme alig haladja meg a 190 ezer forintot, aminek jelentős részét hétéves, tartós beteg kisfiuk gyógyszereire költik. A gyermek mindössze négy és fél hónapra született agyvérzéssel, s bár az orvosok újraélesztették, folyamatos fejlesztésre szorul. A gyerekek védelme érdekében életbevágó volt a nyílászárók cseréje, hogy a hideg ne juthasson be.

A felújítás az egyenetlen falak miatt komoly szakmai kihívást jelentett, de megérte: odabent a kályha melegétől ma már bepárásodik a látogató szemüvege, a hő nem szökik ki többé.

Lajos, az édesapa sertéseket nevel, hogy jövedelméből egyszer vizesblokkot és még egy szobát építhessen. „Inkább én nem eszem, de megveszem a sertésnek a kukoricát” – mondja. Hálája jeléül szilveszterre egy malacot ajánlott fel a közösségnek, melyet együtt el is fogyasztottak.

Az édesanya érettségit szeretne tenni és beiratkozni a dajkaképzőbe. Törekvéseinek mozgatója az a vágy, hogy gyermekeiket jobb körülmények között nevelhessék fel.

Helyi összefogás és öngondoskodás: a Karitász küldetése Nyírkátán

A projekt sikere mögött egy jól összehangolt csapat áll: „Prioritás, hogy öngondoskodásra neveljük, és szeretettel, de határozott tanácsokkal segítsük azokat, akik támogatást kapnak. A helyiek felelőssége pedig abban áll, hogy nemcsak felismerni kell a szükséget, hanem önkéntes munkával és áldozattal nap mint nap benne kell lenni a feladatokban, bevonva a támogatott rászoruló embertársunkat” – magyarázta Obbágy Vera karitászigazgató.

Nagy Zoltán, a nyírkátai karitászcsoport vezetője, egyházmegyei cigánypasztorációs megbízott, aki mintegy húszfős önkéntes közösséget mozgat, optimistán tekint a jövőbe: „Nyírkáta halmozottan hátrányos helyzetű település, de hasonló erőbedobással még sok szép otthont tudunk itt teremteni” – fogalmazott bizakodva.

A Katolikus Karitász az összesen 400 ezer forint értékű alapanyaggal támogatta a családokat, de

a legnagyobb érték az a remény, amely a megújult falak között született meg.

Forrás és fotó: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír