Faltas szentföldi vikárius: Ne nevezzétek ezt háborúnak, a gázai gyerekeknek nincs választásuk

A Szentföldnek ma minden eddiginél nagyobb szüksége van az igazság konkrét gesztusaira, és szavakra, amelyek az igazságosság cselekedeteivé válhatnak.

A háború szó kapcsán az jut eszünkbe, hogy hadseregek küzdenek egymással, nem mindig egyenlő fegyverzettel, győztesekre és vesztesekre gondolunk. A béke szó kapcsán az jut eszünkbe, hogy a népek kölcsönösen elismernek jogokat és kötelezettségeket, és nem csak a háború hiányára gondolunk.

A Szentföld szenved, és a fájdalom nem mérhető, nem lehet méricskélni, számítgatni, nem ismer nemzetiséget, vallást, bőrszínt. Szenved, aki elveszíti gyermekét, gyakran több gyermeket is; szenved, aki éhezik; szenved, aki beteg és sebesült; szenved, aki több mint 600 napja várja szeretteit, túszokat, akikről nem tudják, élnek vagy meghaltak.

Június 6-án, pénteken tartják a muszlimok az áldozati ünnepet, amely Ábrahám áldozatáról emlékezik meg, akitől Isten azt kérte, hogy áldozza fel egyetlen fiát. Tavaly is ugyanebben az időszakban, nyolc hónappal a tragikus 2023. október 7-e után, Ábrahám mély hitéről emlékeztünk meg, aki szilárdan hitt Istenben, és még megszakadt szívvel is rábízta magát az ő akaratára.

Ábrahámnak választania kellett: a határtalan szeretet egyetlen fia iránt, vagy a minden kényszer nélküli szeretetet Isten iránt, aki soha nem fogja elárulni a szeretetét.

Gázában nem lehet választani. Az ember elszenvedi a rosszat, anélkül, hogy a jót választhatná.

Gázában a halál az égből és a földről érkezik: nem lehet kikerülni a bombákat, és nem lehet elkerülni a halált, miközben elindulsz élelemért, az éhségtől megalázottan és meggyötörten, megfosztva az emberi jogodtól, hogy elismerik, hogy éhezel. Ezért és sok más ok miatt ne nevezzétek ezt háborúnak – mondta Ibrahim Faltas.

Messze vannak az egykori áldozati ünnepek emlékei: az öröm, a családi összejövetelek, az ajándékok és az új ruhák napjai. A hagyomány, hogy bárányhúst esznek – ezt az állatot, amely oly szelíd, mint Ábrahám –, nem csak a családi összetartozás jele, mert az ételt a szegényeknek is felkínálják, azoknak, akik nem tudnak részesülni az örömből. Idén nincs bárány, amit meg lehetne enni és fel lehetne kínálni. Gázában mindenki szegény és szükséget szenved mindenben. Nincs élelem, víz, lehetőség az orvosi ellátásra és a továbbélésre, még a halottakat sem lehet betakarni, mert nincsenek leplek.

Az áldozati ünnep napjaiban, ahogyan tavaly is, a gázai emberek szenvednek és meghalnak. Nincs választásuk. Míg az egyik kéz élelmet kínál a túléléshez, a másik kézben halálos fegyverek vannak. Kitágítják a határokat, hogy területeket hódítsanak meg, és új utakat terveznek a területek megosztásához.

Kényszerítik az embereket, hogy elhagyják romba dőlt házaikat és összetákolt menedékeiket, el akarják venni egy nép „családi tűzhelyét, otthonát”.

A családi tűzhely (olaszul focolare) kifejezést nem véletlenül használta erre az olasz köztársasági elnök, Sergio Mattarella, aki bölcs, békeszerető ember, ez a szóhasználata tükrözi mélyen őszinte intellektuális és civil elkötelezettségét.

A szavak nem csak hangok. A gázai és a világ más részein élt gyermekek halála az embertelenség szívszaggató hangja. Ne nevezzétek háborúnak, a gázai gyermekek nem akarták ezt, nem volt választásuk.

Forrás: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Fotó: Vatican News; Terrasanta.net

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír