Székesfehérváron született, 1936. június 23-án. Apja gépészmérnök, édesanyja egy fehérvári kereskedő lánya. Ő volt a család negyedik gyermeke, akire hányatott sors várt. A II. világháború borzalmai láttán döntött a papi hivatás mellett. Első nagy példaképe Kaszap István volt, aki a ciszterci gimnáziumban érettségizett, és jezsuita novícius lett. Amikor 1948-ban bezárták az egyházi iskolák többségét, Pannonhalmán lett bencés diák. Érettségi után nem lehetett bölcsészhallgató, ezért az Eötvös Loránd Tudományegyetemen jogot tanult. Az 56-os forradalmat harmadéves jogászként és fogadalmas szerzetesként élte végig Budapesten. Ezután elöljárói tanácsára Ausztrián keresztül Rómába ment.
Rómában a ciszterciek központi házában lakott, a bencések Szent Anzelm Egyetemén tanult. 1961-ben szentelték pappá. 1962-ben védte meg a teológiai doktori értekezését. Rómában sokat foglalkozott Szent Bernát műveivel, disszertációjának címe: L’inspiration de l’Écriture Sainte dans la théologie de saint Bernard (Herder 1964).
1962-ben elöljárói Dallasba küldték. 12 éven át volt az iskola igazgatója (1962–74 és 1975–81 között), és 75 éves koráig matematikát oktatott. A legutóbbi időkig előad az University of Dallas teológiai tanszékén is. 1988 óta a dallasi ciszterci közösség apátja.
Közben kétszer kapott egy-egy év tanulmányi szabadságot, ezalatt a római Pápai Biblikus Intézetben licenciátust szerzett. 2002-ben II. János Pál pápa a Pápai Biblikus Bizottság tagjává nevezte ki; e megbízást XVI. Benedek pápa 2008-ban újabb hat évre meghosszabbította. Az immár 104 éve működő bizottságnak Farkasfalvy Dénes az első magyar tagja.
Széleskörű irodalmi munkássága során mintegy húsz könyve jelent meg, főként angol és magyar nyelven. Bibliográfiájában 115 cím szerepel, 43 angol és 72 magyar nyelvű munka.
Doktori disszertációja utáni teológiai munkásságát különféle emigrációs folyóiratokban kezdte, főképp a Katolikus Szemlében és a Szolgálatban. Első magyar nyelvű könyve, a Zsoltároskönyv 1974-ben Magyarországon olyan közkedvelt lett, hogy még kétszer kiadták. 1976-ban a Teológiai Kiskönyvtár sorozatban jelent meg a Bevezetés a szentírástudományba, valamint A lelki élet teológiája. Sokan használják ma is az 1983-ban megjelent, Szent Pál Rómaiaknak írt leveléhez fűzött kommentárját.
1965-ben kezdett angolul is publikálni. Első angol nyelvű dolgozata Szent Iréneusz biblikus teológiájáról először a belgiumi Revue Bénédictine-ben jelent meg, de két amerikai kiadást is megért. Angolul jelent meg könyve az újszövetségi kánonról is: The Formation of the New Testament Canon. An Ecumenical Approach (Paulist Press, 1983). Magyar protestáns biblikusok körében is sokat idézett az 1986-ban megjelent Szent János evangéliumának kommentárja.
Mint műfordító is jelentős munkát végzett. A zsinati megújulást követő liturgiareform a római breviáriumot a latin nyelvű himnuszok teljesebb és kritikailag helyreállított szövegeivel gazdagította. Ezek a himnuszfordítások az új breviárium magyar nyelvre való átültetését akarták szolgálni. Egy másik műfordítási kötete Rainer Maria Rilke vallásos tárgyú verseiből nyújtott válogatást.
1988-tól 2012-ig, négy cikluson keresztül a dallasi ciszterci apátság vezetője. Az új feladatok irodalmi tevékenységének további határt szabtak. Mégis tovább publikált angolul és magyarul, sőt 1991–92-ben sikerült felépíteni a dallasi apátság templomát, amely sokban hasonlít Bélapátfalva elnéptelenedett cisztercita apátsági templomára.
2010-ben jelent meg legújabb könyve Inspiration and Interpretation, Theological Introduction to the Bible címmel a Washingtoni Katolikus Egyetem kiadásában. Budapesten 2010-ben Stephanus-díjjal ismerték el munkáját.
Ez évben az augusztus 21. és 23. között tartandó Szegedi Nemzetközi Biblikus konferencia Gnilka-díjjal tünteti ki, és neki ajánlja az Isteni bölcsesség emberi tapasztalat konferenciakötetét, melyben a konferencia 30 előadója magyar, német, angol és olasz nyelvű tanulmányait gyűjtötték össze. A laudációt Szuromi Szabolcs Anzelm OPraem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora írta. Isten éltesse még sokáig!
Fotó: Szig.hu
Benyik György/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria