Fatima, ahol a magyarok otthon érezhetik magukat

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tagjai a 2019. tavaszi ülésszakon arra buzdították a híveket, hogy idén októberben minél többen imádkozzanak együtt a fatimai magyar kálváriánál a Szűzanyához országunkért, illetve a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért. Közel százhatvan magyar zarándok érkezett október 25-én Fatimába, hogy imáikkal esdjék ki családjukért, barátaikért, illetve az országért Mária közbenjárását.

A zarándoklat lényegéhez tartozik, hogy kiragad a hétköznapok szürkeségéből, de sokszor velejárója a fizikai próbatétel is. A háromezer kilométerre lévő kegyhelyre volt, aki már előző nap este el kellett hogy induljon, s volt, aki csak 25-én éjszaka érkezett meg Fatimába. Első nap kora reggel a zarándokcsoport a Mindszenty bíborosról nevezett fatimai magyar kálvárián végzett keresztutat Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök vezetésével.

A második világháború végén, 1945-ben hazájából elmenekült több ezer magyar között ott volt az egri egyházmegyéből való Kardos Illés atya is, aki Spanyolországban, Malagában talált otthonra. Illés atya az ’50-es évek elején elzarándokolt Fatimába, s egy elhanyagolt keresztutat talált. Arra gondolt, építsenek a magyarok egy, a szent helyhez méltót. El is kezdte ennek megszervezését. Elnökletével 1953-ban, Szent István ünnepén Barcelonában megalakult a Mindszenty bíborosról elnevezett Fatimai Magyar Kálvária Bizottság. Az alapítólevelet külföldi magyar lelkészek írták alá; felkértek minden igaz magyart, hogy „áldozzon tiszta lélekkel, bármily csekély összeg legyen is az, hogy a nemzetünk megmentéséért felajánlandó fogadalmi oltár és kálvária ne kevesek, hanem az egész, lélekben megújhodó magyar emigráció műve legyen”.

Győrfy Albert atya több ezer dollárt gyűjtött az Egyesült Államokban és a kanadai magyarok körében, de más országokban élő magyarok is adakoztak. A fatimai kálvária ügyét Fatima püspöke is felkarolta. Segítségére volt Kondor Lajos atya, aki 1954-ben Fatimába került, és minden erejét, tehetségét e cél megvalósításának szentelve elérte, hogy a keresztút és a Szent István-kápolna a golgotával azonos időben elkészülhetett.

1964. május 12-én a leiriai püspök több száz pap és zarándok jelenlétében áldotta meg a magyar keresztutat. A tizennégy stáció szobrait egy lisszaboni szobrász készítette, a Szent István-kápolna és a golgota Marek László építészmérnök tervei alapján készült. A keresztút fontos része lett a fatimai zarándoklatoknak, bizonyítja ezt az is, hogy évente hárommilliónál is többen imádkoznak itt.

Ezen az úton indult hát el október 26-án a magyar zarándokcsoport, hogy a stációk előtti keresztútjárást követően tagjai a Szent István tiszteletére szentelt kápolna előtt Palánki Ferenc főcelebrálásával szentmisén vegyenek részt, ahol a zarándokokat kísérő papok mellett Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök is koncelebrált.

A szentmisére eljött hazánk lisszaboni nagykövete, Halmai Miklós és több munkatársa is; Pirityiné Szabó Judit a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának képviseletében; az ezekben a napokban Fatimában közgyűlését tartó Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége elnöke, Deák Ernő és több képviselője; valamint a Portugál Magyar Együttműködési Egyesület tagjai és vezetője, Miguel de Pape.

Mint a zarándoklat vezetője Kuzmányi István diakónus a szentmise előtt hangsúlyozta, a szentmisét Palánki püspök három személyért ajánlja fel. Kardos Illésért, Kondor Lajosért és a közelmúltban elhunyt Lukács Antoinette-ért, aki a portugáliai magyarok egyesületének volt a vezetője.

Palánki Ferenc köszöntőjében figyelmeztetett, meg kell köszönnünk Istennek azt a kegyelmet, hogy ennyien itt imádkozhatnak, meg kell köszönni azoknak is, akik sok-sok áldozattal a keresztutat és a kápolnát létrehozták. Köszönetet mondott a püspök azért is, hogy hazánktól több ezer kilométerre is otthon tudják érezni magukat a magyarok.

Homíliájában Palánki püspök többek közt arról beszélt, hogy Mária, aki példaképünk a hitben, ugyancsak végigjárta a keresztutat. Hála illeti azokat, akik létrehozták a fatimai kálváriát, de tudnunk kell, azért a Szűzanya készített számunkra otthont. Ő minden embernek otthont akar készíteni, hiszen kétezer éve Szent Fiának készített igazi otthont, azóta pedig szívében otthont készít minden igaz embernek, mindenkinek, aki szeretne hazatalálni élete zarándokútján Istenhez.

A szentmisét követően a zarándokok megnézték Lúcia és a két testvér, Jácinta és Ferenc szülőházát, majd Santarémbe, az 1247-ben történt eucharisztikus csoda helyszínére mentek.

Ez a csoda egy féltékeny asszonnyal történt. Javasasszonyhoz fordult, aki szerelmi bájitalához egy átváltoztatott szentostyát kért. Mikor az asszony szentáldozáshoz járult, a szentostyát kivette a szájából, és a fejét fedő fátyolba rejtette. Ekkor azonban csoda történt: az ostya hirtelen rendkívül erősen vérezni kezdett. Annyira vérzett, hogy az emberek azt gondolták, hogy az asszony beteg. Ijedten hazarohant, kivette az Oltáriszentséget a fátyolból, és egy tiszta vászonkendőbe csomózta. Éjszaka nagy fényesség támadt, melyet férje is látott. Bájital nélkül is rendeződött a házasság. Végül a plébános vitte vissza körmenetben a Szent István-templomba a szentostyát, mely azóta az oltár fölött van elhelyezve.

Santarémből Fatimába visszatérve a zarándokcsoport részt vett a tíz esztendővel ezelőtt elhunyt Kondor Lajos atya szobrának megkoszorúzásán, illetve A Kispásztorok útja és A Fatimai Magyar Kálvária története a dokumentumok tükrében című könyvek bemutatóján.

Este a Jelenések kápolnájánál mondott rózsafüzér imádsággal, illetve gyertyás körmenettel zárult a közel százhatvan zarándok szombati napja.

Szöveg és fotó: Bókay László

Magyar Kurír