Fayeza Ayad szerzetesnővér Betlehemből: „Nagypéntek után mindig a feltámadás vasárnapja következik”

„Betlehemben a helyzet napról napra egyre kritikusabb és feszültebb. A város le van zárva, egyetlen palesztin sem mehet be vagy ki, mert Izrael minden átjárót betontömbökkel zárt le. Csak egy ellenőrzőpont van nyitva, de az is kizárólag a külföldi állampolgárok számára. Gyakorlatilag ostrom alatt élünk”. Fayeza Ayad nővér, a Szent Szív legkisebb nővérei kongregációjának tagja több mint 20 éve él Betlehemben, jól tudja, mit jelent ostrom alatt élni, mert a Születés templomában volt, amikor 2002. április 2-án több mint 240 fegyveres palesztin milicista (az al-Aksza Brigádok, az Iszlám Dzsihád és a Hamász tagjai) behatolt a templomba, hogy az izraeli hadsereg (IDF) elől megmeneküljön”. A második intifáda (2000–2005) csúcspontján Ciszjordánia legnagyobb városait, Ramallahot, Dzsenint, Tulkaremet, Qalqilyát, Nábluszt és Betlehemet ostromolta az izraeli hadsereg. 2002. március 29-én indították el a Védőpajzs hadműveletet, válaszul az előző hetek palesztin terrortámadásaira.

„Körülbelül 40 napig (2002. április 2-tól május 10-ig – a szerk.) megszállás alatt éltünk a Születés templomában, az izraeli tankok kint voltak a téren, a milicisták pedig a templomban barikádozták el magukat. Velünk volt Ibrahim Faltas ferences atya, akit nagyon jól ismerek, mert mindketten egyiptomi származásúak vagyunk, és ugyanabba az iskolába jártunk – mesélte a szerzetesnővér. – Negyven napot éltünk meg belülről megszállva, kívülről pedig ostrom alatt.

Ma, több mint 20 év után ugyanazt a fájdalmat és aggodalmat érzem”.

Az aggodalmat táplálják a palesztinok és az izraeli hadsereg közötti súlyos összecsapásokról szóló hírek is, amelyek Ciszjordánia olyan városaiból érkeznek, mint Ramallah, Dzsenin, Tubas és Nablusz. Betlehemben – helyi források szerint – az izraeli hadsereg az elmúlt napokban többször is behatolt a városba, hogy „gyanús személyeket” tartóztasson le. „Ezúttal azonban – teszi hozzá Fayeza nővér – az emberek arcáról nagyobb félelmet olvasok le”. Gáza bombázásának és az izraeli városok kiürítésének híre elhallatszik Betlehemig. „Az övezetben nap mint nap mélységes tragédia zajlik, halottak, gyilkosságok, sebesültek, meggyalázott életek sokasága. A hadviselő felek kórházakat, templomokat, civileket is támadnak. Nem tehetünk mást, mint imádkozunk az áldozatokért, mindenkiért, a sebesültekért, az ellenségeskedések végéért, a békéért. Két nővértársammal, egy brazil és egy Srí Lanka-i nővérrel együtt mindennap ezekért a szándékokért imádkozunk az Eucharisztia előtt a bezárt bazilikában.

Gyakran elgondolkodunk azon, hogy hol van Isten ebben az egészben, de tudjuk, hogy az Úr meghallja kiáltásunkat, és hogy erősnek kell lennünk a megpróbáltatások idején. Meghallgatott minket a Születés templomának ostroma alatt, most is meghallgat minket”.

Október 7-e óta Betlehem kihalt: a zarándokok mind elmentek, a szállodák bezártak, a boltok üresek, nehezen tudnak élelmiszerhez és elsődleges szükségleti cikkekhez jutni. Minden leállt, még az iskolák is. A gazdaság összeomlott, nincsenek munkahelyek. A szegénység ismét kopogtat a lakosság ajtaján” – mondja.

„Most rosszabb a helyzet, mint amikor a Covid ott volt – hangsúlyozza Fayeza nővér. – Igyekszünk mindent megtenni, hogy segítsünk a családokon, mindenekelőtt élelemmel és gyógyszerekkel látjuk el őket. Gyakran előfordul, hogy elmegyünk a családanyákkal piacra élelmiszert, tejet, vizet, kenyeret vásárolni. Nincs pénzük, mi segítünk abban, amiben tudunk. Elsősorban a gyerekekkel foglalkozunk. Ők nem tudják, mi a háború, de saját bőrükön tapasztalják meg a következményeit. Nagyon sok család marad otthon, munkanélküli apák, fogyatékkal élők, magányos idősek, akikről gondoskodni kell. Több mint 20 éve vagyok Betlehemben és sok családot ismerek, mert hosszú ideig tanítottam a Terra Santa iskolában”.

De nem csak családokon kell segíteni: „Betlehemben közvetlenül október 7-e után hat gázai fiatal keresett menedéket, akik a háború előtt Jeruzsálemben dolgoztak egyszerű munkásként izraeli vállalatoknál. Amikor megérkeztek – árulja el –, nem volt semmijük, csak egy táska néhány ruhával és némi gyógyszerrel jöttek. A plébániával megpróbáltunk segíteni nekik, és kapcsolatba hoztuk őket az önkormányzattal, hogy legalább legyen tető a fejük felett, ahol méltó életet élhetnek és biztonságban vannak”.

A Betlehem feletti égboltról is rakéták zaja hallatszik: „Néhány nappal ezelőtt – emlékszik vissza Fayeza nővér – éppen imádkoztunk, amikor meghallottuk egy rakéta hangját, amely Beit Jalában egy nyílt mezőn zuhant le. Az emberek megkövültek a félelemtől, mert nem tudták, mit tegyenek. Nem tudjuk, ki lőtte ki, de a félelem napról napra nő.

Ami minket illet, a népünk mellett fogunk állni, ez a hivatásunk. Nem félek a haláltól, és úgy érzem, hogy ott kell lennem közöttük, muszlimok, keresztények, minden vallásfelekezet tagjai között, mert az emberi személyt és méltóságát minden szinten tiszteletben kell tartani

A Születés barlangjában, amely most üres, imádkozva kértem Jézust, hogy mihamarabb érjen véget a háború. Tudom, hogy meg fogja adni nekünk ezt a kegyelmet.”

A Szentföld – zárja gondolatait – nem lehet csak Golgota, hanem mindenekelőtt a feltámadás üres sírjának kell lennie. Ezért imádkozzuk ilyen időkben, mint a mostani, a húsvéti triduumot, mert nagypéntek után mindig a feltámadás vasárnapja következik.”

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Agensir

Magyar Kurír