– A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) kérte fel Önt a liturgikus ruhák megtervezésére?
– Igen, Veres András püspök atya, a püspöki konferencia elnöke keresett meg ezzel a megbízással. Ez egy nagyon szép felkérés, nagyon megtisztelő, de egyben komoly felelősség, komoly munka is. Szükségem volt rá, hogy imádkozzam, és készítsek néhány vázlatot, hogy lássam, vannak-e gondolataim, meg tudom-e oldani a feladatot.
– Nem volt Önben feszültség az idő rövidsége miatt?
– De igen. Az idő bizony sürgetett. A felkéréstől számított szűk két hét múlva a liturgikus ruhákat gyártó manufaktúra, a Desta Industrie már kérte a terveket, és onnantól fogva folyamatosan együtt dolgoztunk a megvalósításon. Én magam is elutaztam Dél-Olaszországba, ahol a munkatársi gárdával együtt napokig gondolkodtunk a lehetőségeken, véglegesítettük a terveket, és kidolgoztuk a technikai megvalósítás részleteit. Végül, Istennek hála, minden a helyére került.
– Milyen érzésekkel fogadta a felkérést, és mit jelent Önnek ez a megbízatás művészként és szociális testvérként, hiszen tagja az idén százéves Szociális Testvérek Társaságának. Vagy nem választható el ez a kettő egymástól?
– Számomra nem választható el egymástól ez a két dolog. A megbízatás mindenképpen rendkívüli ajándék. Egyrészt azért, mert a Szentatya látogatása óriási esemény, amiben ilyen módon én is részt vehetek, és rajtam keresztül az alapításának századik évfordulóját idén ünneplő közösségem is. Mindvégig támogattak és segítettek az imáikkal, amiért nagyon hálás vagyok. A felkérés a liturgikus ruhák elkészítésére tehát gyönyörű jubileumi ajándék számomra. Másrészt nagyon nagy öröm és megtiszteltetés a Szentatyának és a vele koncelebráló atyáknak miseruhát készíteni. Részese lenni egy, az egész ország számára kiemelkedő eseménynek.
– Ön rendkívül sokoldalú képzőművész, oltár- és táblaképeket, falfestményeket, üvegablakokat, mozaikokat és grafikákat készít, felnőtteknek és gyermekeknek szóló könyveket, hittankönyveket illusztrál. Miseruhát is készített már?
– Eddig még nem. Amikor Rómában a Képzőművészeti Akadémiára jártam, grafikai feladatként terveztem miseruhákat. Nagyon érdekelt és vonzott ez a téma, foglalkoztam vele, de végül a tervek akkor nem valósulhattak meg. Most, hogy megkaptam ezt a felkérést, a régi vágyaim is visszaköszöntek bennem, hogy a liturgiát, a szentmisét ilyen módon is szolgálhassam.
– Milyen jelképek fedezhetők fel a pápai miseruhán?
– Ami engem elsődlegesen megérintett, az a Szentatya apostoli látogatásának jelmondata: „Krisztus a jövőnk”. A feltámadott Krisztust szerettem volna a miseruhán jelképesen megjeleníteni, hiszen a húsvéti liturgikus időszakban vagyunk, amelynek színei meghatározóak a mi szempontunkból, így jórészt a fehér és az arany. Az okker vagy sárgás szín utal az aranyra.
Az örömnek ezek a színei vannak jelen a miseruhán, a feltámadt Krisztust is ezekkel a színekkel jelenítettem meg.
Megjelenik rajta a föltámadt Úr szíve, amelyből vér és víz folyik ki, mintegy folyóvá válva. Ezen a folyón látható a miseruha hátulján a pápalátogatás logója is. A vérnek és a víznek ez a képe szimbolikus, többféle jelentéstartalommal bírhat. Elsődlegesen a megváltást jelképezi, Krisztus önként vállalt életáldozatát a keresztfán. A folyó, a víz emlékeztethet minket a Szentlélekre, de Budapest jelképére, a Dunára is, valamint kapcsolódik a hazánkban másfél évvel ezelőtt lezajlott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelképeihez is. A folyón megjelenő kék szín egyezik a feltámadt Krisztus feje fölött az ég színével. A kék szín mintegy híd a föld és az ég között, amely egyben emlékeztethet minket a Szűzanyára is.
– A miseruhán kívül beszélne a többi liturgikus ruháról is?
– Kazula, azaz miseruha készül a Szentatyának és a vele együtt miséző püspököknek, papoknak. Mitra, azaz püspöki süveg is készül a Szentatyának és a jelen lévő püspök atyáknak. A miseruhákhoz egyszerű stóla tartozik. Kifejezetten a Szentatya számára készül palást, és ehhez speciálisan egy hozzá való díszesebb stóla. Az oltár körül szolgálatot végző diakónusoknak dalmatika, a jelen lévő többi diakónusnak pedig külön stóla készül. Beletartozik a liturgikus ruhák sorába egy nagy vélum, amivel az Oltáriszentséget emelik föl, és kehelytakarók is.
– Ön tagja volt januárban annak a delegációnak, amelyet a Szentatya fogadott abból az alkalomból, hogy idén ünnepli alapításának 100. évfordulóját a Szociális Testvérek Társasága. Egészen közelről, szemtől szemben láthatta Ferenc pápát. Időközben megkapta a püspöki felkérést a pápalátogatás liturgikus ruháinak megtervezésére. Ezek után hogyan készül lélekben a Szentatya látogatására, és mit remél ettől?
– Rendkívüli évet élünk, ez egészen biztosan így van. Januárban, amikor magánkihallgatáson vehettünk részt a Szentatyánál, a Szociális Testvérek Társaságának Nemzetközi Tanácsa tagjaként lehettem jelen az audiencián, az elöljárók mellett. Nagyon szép találkozás volt. A Szentatya a maga kedvességével, közvetlenségével, komoly érdeklődésével és üzenetével várt minket. Látszott rajta, hogy kíváncsi ránk. Most pedig Magyarországra jön, és a magyaroknak hoz üzenetet. Nagy szeretettel várjuk őt.
Izgatottan várom, hogy számára és számunkra is milyen ajándékot tartogat a Szentlélek, milyen üzenetet hoz el nekünk az Úrtól.
Biztosan a Szentatya is nagyon készül. És úgy látom, mi is sokan készülünk nagy szeretettel és odaadással, rengetegen dolgoznak azon, hogy ez a látogatás lelkiekben valóban gazdag legyen. Imádkozom mindezért, és remélem, hogy így lesz. Hiszem, hogy amekkora öröm volt részt venni az előkészületekben, ugyanakkora öröm lesz találkozni a Szentatyával. Lehet, hogy ez mindnyájunk számára valami újnak a kezdete lesz.
Szerző: Bodnár Dániel
Fotó: Lambert Attila; Fecske Orsolya
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria